Élet-Stílus

Veszélyben a Duna-delta

A Duna-deltánál épülő Bastroe-csatorna szakértők szerint komoly veszélyt jelent a nemzetközi jelentőségű vizes élőhely számára, ahol évente vándormadarak millió pihennek meg, és amely számos kihalóban lévő fajnak nyújt utolsó menedéket.

Duna a maga mintegy 2850 kilométerével a világ legnemzetközibb folyója. Tíz ország osztozik rajta, tíz ország vitázik rajta. A forrástól a deltáig állandó politikai és szakmai viták, konfliktusok ugyanakkor természetvédelmi együttműködések tárgya.

Február végén a Románia, Ukrajna és Moldova között rendezett találkozón, egyezség született a Duna-delta bioszféra rezervátum területén való háromoldalú együttműködés kidolgozásáról. Az eseményt viszont beárnyékolta az ukrajnai védett területen átvezető, a Duna Bastroe-ágát a Fekete-tengerrel összekötő csatorna építése. A döntést azzal indokolták, hogy eddig csak román felségvizeken, a Sulina-ágon tudtak elhajózni a tengerhez. Bár a hír nagy nemzetközi visszhangot váltott ki a terület kiemelkedő természetvédelmi értéke miatt, előrelépés még nem történt ezen a téren; az építkezés pedig folytatódik.

„A Bastroe-csatorna ügye rávilágít arra, hogy mindenképpen szükség van az érintettek között egy közös fenntartható fejlődés koncepcióra, ami magában foglalná a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztését is, melynek révén egy nyertes-nyertes felállás alakulhatna ki, mind környezetvédelmi, mind pedig szociális és gazdasági szempontból”- mondta Michael Baltzer, a WWF Duna-Kárpátok program vezetője. A közlekedés minden bizonnyal fokozódni fog a jövőben, a kérdés csak, hogy mennyire sikerül kordában tartani, megőrizve ezzel a terület kivételes természeti értékét.

„A szelíd turizmus és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra kiépítésének mindhárom ország bevonásával kellene megtörténnie, így a terület természeti és kulturális értékei és nem utolsó sorban a helyi lakosság is profitálhatna belőle” – véli Baltzer.

Hódító tenger, fogyatkozó delta

A Duna-delta szűk értelemben véve mintegy 3500 négyzetkilométer kiterjedésű, a folyó Kilija- és a Szent György-ága közé eső területet foglalja magába. De ide tartozik még az ettől délre eső Razim-Sinoie-tórendszer, valamint a part menti lagúnák is. Területén két ország, Románia és Ukrajna osztozik, de ebből a nagyobb rész (82 százalék) Románia területére esik.

A vidék természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy 1991 óta a Világörökség részét képezi. Ugyanebben az évben bioszféra rezervátummá nyilvánították, illetve bekerült a nemzetközileg jelentős vizes élőhelyekről szóló Ramsari Egyezménybe is.

A folyó a felső-jégkorszakban, mintegy 400 ezer éve kezdődött feltöltő tevékenysége révén fokozatosan elhódította a területet a tengertől. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a 19. század közepe óta az akkor még a tengerpart közelében lévő Sulina település egy évszázad alatt 1,5 kilométerre került a tengertől.

Ma már fordított jelenség játszódik le, ugyanis a Vaskapu megépülésével csökkent a folyó hordalékanyaga, így a delta fokozatosan visszaszorul, mert nincs elég anyagutánpótlás a tenger abráziós munkájának ellensúlyozására. Becslések szerint jelenleg évente mintegy 50 hektárral csökken a delta területe a tenger pusztító munkája révén.

Európai jelentőségű madárvilág

A folyóvíz és a tenger találkozása szinte egyedülálló élőhelyet teremt a vízi élővilág számra. A mintegy 3400 honos állatfajon belül mintegy 150 halfaj és 300 körüli madárfaj fordul elő a térségben. Mivel a terület igen kedvező feltételeket kínál a vándormadarak számára, vonulási idényben madarak milliói lepik el a mocsarakat, tavakat.

A kedvező feltételekről árulkodik az a tény is, hogy az európai törpe-kárókatona állomány mintegy 60 százaléka, a fehér pelikán 50 százaléka, egyes gémfajok 50-70 százaléka itt él, ugyanakkor megtalálható itt a vörös listás (kihalás szélén álló) fekete sas jelentősebb állománya is. A természetvédelmi oltalom ellenére a folyó felső szakaszáról érkező szennyezés komoly megterhelést jelent a delta élővilágának, elsősorban a halakban felhalmozódó nehézfém miatt.

A szocializmus időszaka rányomta bélyegét a tájra. Caraormanban például nagyüzem létesítésébe kezdtek, ahol a helyszínen kitermelt homokból vanádiumot akartak kivonni. A másik jelentős „tájba illő” tevékenység mezőgazdasági hasznosítás céljából a területen megindult lecsapolási munkálat volt. A rendszerváltással ezek a próbálkozások elhaltak, és jelenleg a természetvédelemé a terep, de kivétel is akad.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik