Balog Zoltán szerint egyre több fiatal tartja Magyarországot a legjobb helynek. Ezt a miniszter a kormánynak készített kutatás alapján jelentette ki, ám szavait árnyalja egy másik felmérés, amelyből az derül ki, hogy a középiskolások nagy része szorong a jövőtől, szegényebb családok gyerekei pesszimistábbak és magukkal is elégedetlenebbek. Az SOS Gyermekfalvak kutatásában több mint 1000 középiskolást kérdeztek országszerte arról, mennyire elégedettek magukkal, mit várnak a jövőtől.
A fiatalok közül minden negyedik-ötödik elégedetlen magával, a rosszabb anyagi körülmények között élők között ez gyakoribb. A magukat szegénynek valló gyerekeknél minden másodiknak, az elvált szülők gyerekeinél minden harmadiknak van ilyen problémája.
A jövő félelmetes
A fiatal 40,7 százaléka lenne soványabb, 40,2 százaléka sportosabb. Minden harmadik okosabb és szebb lenne, 34,6 % pedig azt kívánja, bármit megehessen anélkül, hogy meghízna. Csak 18,4 % mondja azt, hogy nem lenne másmilyen.
A jövő szempontjából a fiataloknak a három legfontosabb dolog, hogy legyen jó munkájuk (74,7 %), párkapcsolatuk/házasságuk (60,8 %), boldogok legyenek (40,3 %).
Nagy ház, autó – nem számít
A legkevésbé azt tartják fontosnak, hogy legyen nagy házuk, vagy autójuk. A fiatalok majdnem fele nagyon fél attól, hogy nem veszik fel továbbtanulni, minden harmadik gyerek pedig attól is, hogy megbukik az iskolában. A középiskolások 40 százaléka attól tart, hogy nem lesz családja, 46 százaléka attól, hogy munkája.
A jövője miatt jobban aggódik az a kamasz, akinek családja szegénységben él. De bizonytalanok, önmagukkal elégedetlenek azok is, akik a családban, közvetlen környezetükben nem kapnak megfelelő odafigyelést, akiknek a mindennapját a családi konfliktusok jellemzik. Minden tizedik gyerek éli ezt meg Magyarországon. Köztük vannak a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek is, akik nemcsak szegénységet, családi konfliktusokat éltek meg, hanem a családjukból való kiemelést is
– mondta Szilvási Léna, az SOS gyermekvédelmi programigazgatója. A szakember szerint az ő körükben még nagyobb a létbizonytalanság, sokkal jobban magukra utaltak érzelmileg és egzisztenciálisan is, ezért őket még tudatosabban kell felkészíteni az önálló életre.
Csak az a gyerek lehet optimista az életben, aki magabiztos, megtapasztalja a családi biztonságot és egy erős közösséghez való tartozást. A szakemberek, szülők, nevelőszülők feladata, hogy felkészítsék a gyerekeket arra, hogy a gyerekkorban megélt nehézségek ellenére megtalálják helyüket a társadalomban” – tette hozzá a szakember.
Mindeközben Balog Zoltán azt mondta, hogy mai fiatalok nagyobb bizalommal fordulnak a jövő felé, fontos nekik a család, a közösséghez és a nemzethez tartozás. Még a nyáron ugyanakkor megjelent egy nemzetközi ifjúságkutatás, amely sokkal lesújtóbb képet vázolt. Lengyelországban, Ausztriában és Bulgáriában tízből kilenc fiatal volt elégedett az életével, Magyarországon csak hat. A helyzet ráadásul a korosodással romlik.
Nem pálya a politikusi
Míg a másik három országban nem volt érdemi különbség a 24 év felettiek és alattiak közt, a 25 év feletti magyarok boldogságérzete 15 százalékponttal alacsonyabb a fiatalabbakénál. A karriervágyak nagyjából megegyeztek. A legtöbben vállalkozók lettek volna. A második, harmadik helyen a kutató-tudós, a profi sportolói pálya állt. A lengyel, az osztrák és a magyar fiatalok tizede az orvosi hivatást választaná. Zenélésből az osztrák és a magyar fiatalok élnének legtöbben, a „celebség” az osztrákokat és a lengyeleket vonzza.
Nálunk zárkóztak el a legtöbben teljesen a politikától: a másik három országban a megkérdezettek ötöde, Magyarországon viszont harmada közömbös. A választási aktivitást illetően Ausztria állt akkor a legjobban. A nem szavazó magyar fiatalok több mint harmada nem is látott olyan pártot, amellyel azonosulni tudna. A magyarok majdnem fele gondolta úgy, hogy a pártpolitika nagyon károsan hat az országra. A munkahelyteremtést és az egészségügyet a magyar fiatalok 91, az oktatást 89 százaléka tenné meg prioritásnak, az ország védelmét viszont csak 45 százalék. A szegénység felszámolását és a lakhatási helyzet javítását négyötödük jegyezte kiemelt súlyúként. A kultúra, a média, a sport területét már csak ötven százalék.
