Lukrécia, becenevén, Luci Gödöllőn heveri ki élete nagy izgalmait. Alig egy hónapja érkezett vissza gazdájához Bitay Titanillához. 2012 februárjában szakadtak el egymástól. Először csak részlegesen. Tita munkahelye megszűnt és kilátástalannak tűnt a megélhetése, ezért Angliába költözött. Macskával ez csöppet sem egyszerű. Kezdetben ugyanis csak nagyon komoly kaucióval lehet lakást bérelni, eleinte meg kell elégedni egy szobával, ezekben a másokkal megosztott lakásokban azonban semmilyen állat nem szívesen látott. Tita barátai már évek óta Angliában éltek, ők fogadták be a 7 éves Lucit és a 15 éves Pongrácot. Főhősünk, a fiatalabb állat két hét múlva megszökött, rá fél évre az idősebb állatot gyógyíthatatlan betegség győzte le. Titát ez nagyon megviselte:
Olyan volt mintha idegen országban az egyetlen hozzámtartozóm fogyna el.
Mindkét cica különleges volt Titának. Pongrác azért, mert az első volt. Addig – ahogy mondja- meggyőződéses kutyás volt. Lukrécia attól volt nagyon fontos, hogy második, mentett macskája első alomjában ő volt a kivetett. Blogjában így emlékszik Titanilla:
Ott feküdt parányian és nyálkásan, külön a testvéreitől és levegőért küzdött, egyre kevesebb sikerrel. Az anyja már begyűjtötte maga alá a három egészséges kölyköt, őt pedig kilökte, mint selejtet.
Titanilla megfürdette az erőtlen apró állatot, az pedig magához is tért, próbált elvegyülni a többiek között. Valahogy mégis mindig kilógott.
A kicsi mindig kicsi maradt, ügyetlen és ijedős. A többiek idővel gazdihoz kerültek, ő egyértelmű volt, hogy nálam marad. Egy igazi kis tépőzáras plüss lett belőle, rám tapadt, pisilni se mehettem nélküle, másokkal viszont nem állt szóba.
Hét hónap az ismeretlenben
Ez a kis félős állat szaladt világgá a számára teljesen idegen angliai városban. Mindent tűvé tettek érte, a környéken mindenki tudta, hogy egy fekete cicát nagyon várnak haza. Eltűnése után hét hónappal azonban felbukkant, de nem volt a régi:
Teljesen elvadulva, csontsoványan került elő, orrán-száján dőlt a féreg. Ideiglenes gazdái hetekig irtották belőle és a kanapéból a bolhát, és szoktatták újra szobatisztaságra.
Tita ekkor sem vihette még magával kedvencét, ráadásul újra fordult is az élete, más országban kapott munkát. Közben azonban Luci befogadói is költöztek. A környezetváltozástól kétségbeesve újra megszökött a félős cica. Tita feladta a reményt, hogy újra látja Lukréciát.
Magyarországra hazatérve, sokat őrlődött, hogyan tovább.
Szívettépő volt majdnem 5 év után, hogy van megint otthonom, de a megélhetés miatt újra külföldre terveztem utazni.
A döntésben egy új macska segítette. Amikor határoznia kellett, megy vagy marad, megtalálta Cafit. Ő volt a hetedik cicája Titának.
Hihetetlen intelligens és szociális volt, igazi társ, mindenben együtt volt velem.
Azért a múlt idő, mert tavaly nyáron elütötte egy autó. Tita nagyon összetört. Újra végtelenül egyedül érezte magát.
Nem volt senki velem akkor. Anyám, öcsém 25 éve Svédországban, apámék Kolozsváron, a húgom Londonban, szóval akkor nekem csak a Cafi volt.
Három és fél év csavargás után újra otthon
Tavaly decemberben telefonon keresték Titát a Magyar Állatorvosi Kamarától azzal, hogy Dél-Londonban találtak egy macskát, a chipszáma szerint – úgy tűnik- hozzátartozik az állat.
Beletelt egy időbe, néminemű zaklatott kérdezgetésbe és dadogásba, ameddig megértettem, hogy élő macskáról van szó.
Tita most Londonban élő húga is jól ismerte Lucit, mert egykor laktak együtt albérletben Budapesten. Csakhogy az élet úgy hozta, hogy amikor Tita hazaköltözött, Csilla Angliába. Ő is ír blogot. A helycserét így festi le:
Ez a család tényleg olyan kaotikusan mozog a világban, mint a molekulák a mikrohullámú sütőben.
Luci előkerülésekor főszerep jutott Csillának, így ő is megirta a történetet. Ő úgy emlékszik a fekete cicára, hogy kölyökként fogyatékos kis bundazsák volt, felnőttként meg egy kis félőlény.
Lucit három és fél év csvargás után egy önkormányzati autólerakatban találták meg.
Hűségesen segédkezett az autószerelésben. Cserébe kaját, takarót és állandó simogatást kapott a csupa férfi alkalmazottól (mert ugye azt mind tudjuk, hogy a pasik imádják a macskákat, csak akad néhány, aki tagadja)
– írja Csilla.
Az iroda egyik női alkalmazottjának jutott eszébe, hogy a cica bőre alatt lehet az otthonáról árulkodó számsor.
Luci meghiúsult befogására így emlékszik Csilla:
A karácsony előtti szombaton, mikor a normális emberek az ünnepre készülődve rohangálnak mindenfelé, mint a mérgezett egerek, négy hosszú órát töltöttünk el a parkolóban. Ciccegtünk, csalogattuk, kajászacskót zörgettünk, de sikertelenül. Közelmerészkedett, de nem annyira, hogy meg is lehessen ragadni a csavargó bundáját. Mikor már egészen összefagytunk, feladtuk, és megegyeztünk, hogy januárban újra megpróbáljuk.
Addigra viszont sikerült másoknak megfogni és indulhatott a nagy állatotorvosi menet, majd az utazás megszervezése. Luci angol útlevéllel térhetett haza.
Tita nem szeretne felébredni ebből az álomból. Így zárja blogját:
Itt ül újra mellettem, időnként hozzámdörgölődzik, néha megszagol, időnként megsimogat, aztán én vakarom meg a hasát, és dorombol mint egy mosógép. Remélem, lesz még jó pár évünk együtt, és megtanul újra magyarul nyávogni.
