A nagyszerű zongoraművész, zeneszerző és karmester hatvannégy éves volt. A Nemzeti Filharmonikusok vezetőjének a halálát vasárnap este jelentették be.
Haláláról a külföldi lapok is megemlékezte, közte az AFP, a BBC és a Guardian is.
A legfontosabb
Kocsis számára Bartók volt a legfontosabb. fiatal korától izgatta az autentikus Bartók-játék, s szoros munkakapcsolat fűzte az MTA Zenetudományi Intézete Bartók Archívumához. Kocsis Zoltán rajongott Debussyért és Rahmanyinovért, imádta Lisztet, populáris darabjait éppúgy, mint a kései ezoterikus műveket, Haydn, Mozart, Schubert és Beethoven mindennapi kenyerének számított, Chopinben képes volt megláttatni a romantikus érzékenység mögötti klasszikus szilárdságot, az utóbbi években pedig gyakorlatilag egy személyben indította útjára a magyarországi Richard Strauss-reneszánszt, amikor számos Richard Strauss-opera magyarországi bemutatóját vezényelte a Művészetek Palotájában.
Zseni
A 20. századi modernizmus és a kortárs zene is rendkívül fontos volt számára. Aktív tagja volt zeneszerzőként és előadóként az 1970-ben alakult Új Zenei Stúdiónak, szoros kapcsolatban állt a stúdióhoz kötődő szinte valamennyi zeneszerzővel, valamint egykori kamarazene-tanárával, Kurtág Györggyel, akinek több művét is ő mutatta be, idézi fel a Zenekadémia méltatása.
Fischer Iván Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) zeneigazgatója úgy emlékezett meg róla, hogy Kocsist zenei óriásnak, a ritka zsenik egyikének nevezte.
Hatása egész generációjára felmérhetetlen.
