Az állam és az egyház kapcsolatrendszere ősrégi, és a kezdetektől konfliktusokkal teli. mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter Budapesten, az Október a reformáció hónapja elnevezésű programsorozat keretében tartott reformációi gálaesten vasárnap este.
Trócsányi László Reformáció és rend címmel megtartott előadásában felidézte: sajátos, hogy a biblia első öt könyve, a Tóra nagy része tulajdonképpen jogszabálygyűjtemény. A mózesi törvényekben vannak kultikus, polgári és büntetőjogi szabályok. Némelyik olyan szigorú, hogy ma is van, aki az ószövetség Istenét kegyetlennek nevezi, és szembeállítja vele az Újszövetség irgalmas istenképét.
Hamis
Ez a hamis szembeállítás azonban az Ószövetség fundamentalista olvasatára épül, hiszen sem Jézus, sem az első tanítványok nem fordultak szembe sem a zsidó, sem a római állam- és jogrenddel. Mégis, vagy talán épp ezért, az akkori világ két legfejlettebb jogrendszere együtt ítélte halálra Jézust, majd üldözte tanítványait.
Így kezdődik a kereszténység és a jogállam találkozása. A kereszténységnek tehát a
kromoszómáiban rejlik az állammal való potenciális konfliktus, az állam- és jogrenddel szembeni gyanakvás.
Ezzel együtt jár ugyanakkor a törekvés is az egyház részéről, hogy a lelki és a világi, politikai rendet valahogyan összhangba hozza. Ennek az összhangnak a keresése végigkíséri a kereszténység történetét.
Trócsányi László kitért arra, hogy a lelki és világi tekintély közötti ellentét a keresztény Európában is fennmarad. Felidézte, hogy Becket Tamást a keresztény angol király keresztény lovagjai saját templomában ölték meg, Mórusz Tamás egy másik angol király dinasztikus érdekei miatt jutott hasonló sorsra.
Felvilágosodás
Egyház és állam konfliktusa sokáig egyazon valláson és egyházon belül zajlott. A reformáció megjelenése azonban gyökeres változást hozott. A Nyugat 1500 év után felekezetileg ismét plurálissá vált. Ennek pedig nemcsak teológiai, hanem közjogi és nemzetközi jogi következményei is lettek.
A reformáció korában az egymásnak feszülő valamennyi vallási és szellemi irányzat a bibliára hivatkozva érvelt, és ez előkészítette az utat a szekularizáció számára. Ha ugyanis a vallási irányzatok rivalizálhatnak egymással Európában, akkor ezzel óhatatlanul relativizálódnak is. Ezzel pedig fokozatosan kiszorultak az állam és a jogrend alakításából.
A felvilágosodás már társadalmi szerződéssel magyarázza az állam és jogrend eredetét. Újabb cezúrát az 1789-es francia forradalom jelentett, amelynek erős vallás- és egyházellenes éle volt. A rákövetkező két évszázad a szekularizáció, állam és egyház szétválasztásának jegyében telt – idézte fel.
Ez a folyamat a katolikus és a protestáns többségű államokban egyaránt végbement. A protestáns egyházak azonban kevesebb konfliktussal élték meg e folyamatot, mivel kevesebb helyen és rövidebb ideig voltak államegyházi szerepben.
Inga
Az inga azonban továbblendült: a totalitárius rendszerek, a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus az egyházakban már ellenséget, a szívek és elmék feletti uralom megszerzésének akadályát látták.
Magyarországon a rendszerváltás kora a szellemi pezsgés és az útkeresés ideje lett a társadalomban és az egyházakban egyaránt. A vallás és lelkiismereti szabadság biztosítása és az állam és egyház szétválasztása megkérdőjelezhetetlen alapelvvé váltak. E légkörben született meg az 1994. évi IV. törvény, amely európai összehasonlításban szinte példátlanul liberális szabályozást valósított meg.
Ez azonban teret engedett a visszaéléseknek is – szögezte le Trócsányi László. A 2011-ben elfogadott új törvény megalkotásakor “kettős cél lebegett a jogalkotók szeme előtt: egyrészt ne csorbuljon a vallás szabad gyakorlásának és az egyházak, vallási közösségek önszerveződésének joga, másrészt az állam szuverén, de jogállami módon eldönthesse, hogy mely egyházakkal, vallási közösségekkel kíván együttműködni bizonyos közfeladatok ellátásában”.
Ismeretes – tette hozzá -, a hatályos törvény megjárta a strasbourgi emberi jogi bíróságot és a magyar alkotmányosság fórumait is. Állam és egyház kapcsolatában a jogalkotó “még nem mondta ki az utolsó szót, és talán nem is lehet ilyet kimondani”. Az egyensúlyt lelki és világi rend között nem lehet egyszer és mindenkorra megfogalmazni.
(MTI)
