Felállt a tolószékből a fekete övre vágyó sportoló
Pásztor Zsolt 19 évesen érettségi és taekwondovizsga előtt nem sokkal kapott agyvérzést. Kétszer hozták vissza a halál torkából. Egy hónappal később, júliusban látogattuk meg egy sziklaszilárd anya, egy végtelenül érzékeny apa, egy pimasz tesó és egy erőt adó barátnő társaságában. Zsoca kitartásának és a család támogatásának köszönhetően napról-napra közelebb van, ahhoz, hogy újra sportoljon.
Még a cikk megjelenésének napján elkezdte érezni az addig érzéketlen bal karját, 5 nap múlva megmozdította a bal lábát, két hét múlva a bal válla is megmozdult – sorolta apja a jó híreket.
Augusztusban egy hétre hazaengedték Zsocát, ez fel is töltötte annyira, hogy visszatérésekor már 3 métert sétált két korlát között. És azóta is fejlődött:
Októbertől még felügyelettel ugyan, de bottal közlekedhet a közeli ebédlőbe a rehabilitációs intézetben. November közepén testvére taekwondo versenyén ő is ott lehetett, -hihetetlen kitartást tanúsítva- egész nap talpon volt és bottal járt.
November végén – több halasztás és 134 nap rehab után – beültették az implantátumot a koponyája hiányzó részébe. Január 4-ig otthon ápolja a család, aztán indul a rehabilitáció újabb szakasza.
Zsoca azt tervezi, hogy hétvégenként sportolni kezd para-taekwondo csapatban. Óriási hatással volt rá, hogy szeptember végén meghívták egy bajnokságra díszvendégként és ott megkapta az aranyérmet az “életért való küzdelme” miatt.
“Kaptunk élelmiszercsomagot, karácsonykor nem éheztünk”
Papp Gáborné, Zsóka fájdalmait lassan 5 éve nem tudják megszüntetni az orvosok. A folyamatos szenvedés miatt férjével közösen próbáltak öngyilkosok lenni. Nem sikerült. Azóta is küzdenek, egyre erőtlenebbül. A férj szerint nagyon küzdelmes év van mögöttük.
Majdnem egy éve készült a videó, amikor még nagyon bíztak abban, hogy egy műtét helyrebillenti az életüket:
A január közepén ígérték a pacemakerhez hasonló fájdalomcsillapító beültetését a debreceni klinikán, de elhalasztották a beavatkozást, mert nem volt rá forrás. Áprilisra érkezett meg az OEP-től a pénz, de addigra külföldre ment az orvos, aki vállalta a műtétet.
Többen javasolták, keressék fel a miskolci hospice ház orvosát, mert ő gyógyszerekkel meg tudja szüntetni a fájdalmat. Zsókának ő sem tudott segíteni.
Augusztustól Morfin tapasszal próbáltuk csillapítani az elviselhetetlen fájdalmat. Ez gyakorlatilag a gyors leépülés kezdete volt. Novemberben találtunk egy orvost Pesten, aki vállalta a stimulátor beültetését. A 8 nap alatt 3 műtéttel járó beavatkozás előtt felkészített minket, hogy ez sem hatékony mindenkinek. Sajnos Zsókának sem volt. Ki kellett venni az elektródákat, mert nem csillapított semmit a fájdalmon, sőt erősített rajta. A Morfin-tapasszal sem enyhíthető, állandó fájdalom miatt rosszabb a helyzet mint 1 évvel ezelőtt.
A férj beszámolt arról is, hogy munkát továbbra sem talál a felesége ápolása mellett és nem sikerült olyan házmesteri lehetőséget sem találni, ami egyben a lakhatásukat is megoldaná. Segítők azért még akadnak:
Kaptunk élelmiszer csomagokat így karácsonykor nem éheztünk.
Gábor szerint többen javasolták, hogy vigye Zsókát ápolási vagy hospice osztályra. szerinte ez nem jó megoldás:
Meggyőződésem,hogy nagyon hamar özvegy lettem volna ha szeretett feleségemet bármelyikre is berakom.
Le kell mondania a főiskoláról, ha nem talál albérletet
Endrédi Bálint mozgássérült. Továbbtanulását nem a képességei, hanem a szállás és a közlekedés akadályozza. Pécsi egyetemi tanulmányait megszakította, hogy a Budapesti Gazdasági Főiskolán folytassa. Csakhogy a fővárosban nem volt számára akadálymentesített kollégiumi hely és albérletet sem talált. Átmenetileg a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) székházának vendégszobáját kapta meg, de most onnan is költöznie kell, mert azt a helyiséget átalakítják raktárnak. Nagyon elkeseredett:
Hiába hagyták jóvá, hogy az írásbeli vizsgákat szóban tegyem le, nem tudok menni, mert nincs szállásom Pesten. Most Pécsen vagyok. Onnan akkor sem érnék be a vizsgákra, ha hajnal 5-kor indulnék. Nem értem, miért nem segít a főiskola. Kifizettem az adminisztrációs költségeket és ugye fel is veszik utánam az emelt hallgatói normatívát. Szerintem az lenne a minimum, hogy valami biztonságot, jogbiztonságot nyújtanak.
Azt mondja, ráadásul a pécsi egyetem is húzta a papírjai kiadását, így a főiskolán is mindent csak késve tudott intézni, ez csak tetézi a bajokat.
Január végéig van ideje levizsgázni, addig reménykedik, hogy talál akadálymentesített albérletet.
Szegény gyerekek kaptak ajándékot
Siroki Laci cigány. A csereháti Tomoron nőtt fel, iskolái idejére elhagyta szülőfaluját, elköltözhetett volna végleg Budapestre, messze a reménytelen szegénységből. Ő viszont inkább visszament, hogy segítse a nélkülözőket, kirekesztetteket. Az elmúlt 18 évben számos civil akcióval támogatta a környékbeli falvak cigányságát. Elsősorban azon dolgozik, hogy a romák és nem romák békében éljenek.
A videó megjelenése után megkereste Lacit egy cég.
Segítettek a helyi gyerekek karácsonyát szebbé varázsolni. 25 gyerek kapott személyre szóló ajándékot és egy vacsorát. Az étterem is ismertebb lett és a decemberi, közös karácsonyi főzést is nagyobb összefogással tudtuk összehozni. Három nap alatt 1000 adag ételt osztottunk rászorulóknak.
Újabb országok, újabb élmények
Priskin Dóri 20 évesen önszántából tapasztalt meg sok nélkülözést, de egy percét sem bánja dél-amerikai stoppos kalandjának. Egy életre való élményt kapott eddigi utazásaiból. Akkor így összegzett:
Felejthetetlenek a perui ételek, az ecuadori gyümölcsök, a kolumbiai táncok, a bolíviai jólelkűség, a chilei sivatagok, az argentin maté és a brazil tengerpartok.
A fáradhatatlan, több nyelven beszélő lány találkozásunkkor épp a krakkói egyetemi tanulmányai vége felé járt.
Júniusban sikeresen levizsgáztam 15 tárgyból, 4 nyelvből.
Pár hétre hazautazott, aztán ismét útra kelt:
Izraelben töltöttem egy hónapot. A sivatagban önkénteskedtem kis közösségekben, kibutsokban éltem, vagy sátorban a Palestin síkságokon, mindig szállásért és ételért cserébe dolgoztam. Részt vettem egy 10 napos meditáción elszigetelve a külvilágtól, hihetetlen élmény volt.
Szeptemberben folytatta a tanulást. Egyetemi harmadévére visszatért Franciaországba, ahol – a lengyelországi ösztöndíj előtt – kezdte az egyetemet.
Most Marseille mellett, Aix-en-Provenceben lakom. Bérlek egy szobát, 3 lakótársam van. A tanulás mellett dolgozom hétvégenként vendéglátásban. Élvezem, boldog vagyok. A tanév végén pedig biztosan útra kelek valamerre.
