Az Artemisszió Alapítvány kezdeményezésére nyilvános háttérbeszélgetésen találkoztak menekülteket segítő szervezetek, csoportok: a Migration Aid, a Segítsük együtt a menekülteknek, a Menedék Egyesület, a Magyar Vöröskereszt, a Református Missziói Központ, a Helsinki Bizottság és a TASZ . Többen is részt vesznek a menekültellátásban, de csak ők kaptak meghívást, mivel – a szervezők magyarázata szerint – velük megmutatható, milyen feladatokat látnak el civilek.
A Migration Aid és a Segítsünk együtt a menekülteknek Facebookon verbuválódott csoportok, elsősorban adományokat gyűjtenek és osztanak, míg a Helsinki Bizottság és a TASZ jogi segítséget nyújt a menekülteknek, a Vöröskereszt leginkább egészségügyi ellátást biztosít, a Menedék Egyesület és a Református Missziói Központ pedig a menekültek integrálására koncentrál.
Szeptember 15. új időszámítás a menekültügyben, a jogszabályok módosítása és a budapesti pályaudvarok kiürítése után minden civil feladata megváltozott.
Nem éri meg legálisan belépni
A Helsinki Bizottság jogásza, Iván Júlia hosszan sorolta az elmúlt szűk hónap rossz változásait. Szerinte egész egyszerűen megszűnt a menedékjog Magyarországon. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) ugyan arról számolt be, hogy 400 menedékjogi kérelmet fogadtak el, ez valószínűleg a szeptember 15-e előtt indult eljárásokra vonatkozik. Egy másik adat szerint 73-an kaptak menekültstátuszt az év első felében. Egy hónapja azonban más a helyzet:
Az új szabályok óta lehetetlen hozzáférni a védelemhez Magyarországon. A szeptember második felétől beadott 5-600 kérelem mindegyikét elutasították, 12 ügyvédünk egyike sem találkozott pozitív elbírálással. Szerbia biztonságos országgá nyilvánítása miatt mindenki visszaküldhető, a gyorsított eljárásokban esélyük sincs a menekülteknek indokolni.
Ráadásul a szerb hatóságokkal nincs hivatalos együttműködés:
A kiutasított külföldieket nem adják át, csak kikísérik a kapun. Abszurd úgy tenni, mintha ezek az emberek nem lennének magyar joghatóság alatt.
Iván Júlia szerint a jelenlegi helyzetben nem is éri meg legálisan belépni, mert egyértelmű a kiutasítás, miközben a horvát határon érkezőket tovább utaztatják Ausztriába regisztráció nélkül.
Magyarország eddig is nagyon kevés menekültet fogadott be. Tavaly a kérelmek 9 százalékát bírálták el pozitívan, miközben az uniós átlag 45 százalék volt.
A TASZ emberi jogi kérdésekben segít a menekülteknek. Simon Éva beszámolója szerint információs anyagokat készítettek főként a menekülteknek igénybe vehető egészségügyi ellátásokról. Emellett küzdenek az ellen is, hogy az újságírókat nem engedik a befogadó állomásokra és nem kapnak meg közérdekű adatokat, például arról, mennyibe került eddig az államnak a menekültkrízis, mire, mennyit fordítottak.
Fotó: MTI/Rosta Tibor
Több menekült, kevesebb adomány
A több mint két hónapig a fővárosban működő civil csoportoknak különösen nagy változást jelent, hogy a menekülteket csak a határoknál tudják segíteni. Az önkéntesek többsége is budapesti vagy környéki volt és itt alakították ki raktáraikat is. Az eddig összegyűjtött adományok jó részét sem tudják most osztani, szinte csak ételt és italt adhatnak az átutazóknak a jelenlegi körülmények között.
Ahogy korábbi, zákányi riportunkban is beszámoltunk, sokszor csak 5-10 perc van arra, hogy 1500 ember kapjon egy kis enni-, innivalót. Meleg ruha, takaró osztására csak ritkán van idő. A horvát határmenti falu állomásán több, mint 90 ezer embernek adtak élelmiszercsomagot az elmúlt bő egy hét alatt.
A Segítsünk együtt a menekülteknek képviselője, László Luca elmondta, hogy június közepén alakultak, akkor még csak 200-an voltak, ma már 13 ezren. A fővárosi krízis idején egy belvárosi pincében főztek. Összesen 150 ezer meleg ételt és legalább ennyi szendvicset készítettek, osztottak magánadományokból.
Most ők is a határokra küldenek naponta 1000-200 csomagot és a kitoloncolásra váróknak a nagyfai börtönbe visznek adományt.
László Luca szerint a megváltozott helyzetben kiszámíthatatlanabbá vált, hol mikor, mekkora segítség kell, nehezebb lett a koordinálás, ráadásul az adományozói kedv is megcsappant.
A Migration Aid képviselője, Gerner Péter is felidézte, hogy Budapesten még azokkal a menekültekkel foglalkoztak, akiket a határról – vaktérképpel – befogadótáborba küldtek.
Szép túlélőtúra még egy magyarnak is Röszkéről Vámosszabadiba, ha nem ismeri a környéket.
Eleinte csak információkat kellett osztaniuk, aztán, amikor elkezdtek felgyűlni a pályaudvarokon a menekültek, akkor ételre, italra, ruhákra, sátrakra, plédekre, pelenkára, gyógyszerre is szükség volt. Akkor még viszonylag könnyű volt a megfelelő mennyiségű adományt összegyűjteni, egyrészt mert Budapest nagyváros, másrészt szem előtt voltak. Mostanában több embert, legkevesebb napi 4-5 ezer átutazót kellene ellátni, de már nincs akkora figyelem rajtuk, így nehezebben jön össze a szükséges adomány.
Ez utóbbira panaszkodnak a zákányi önkéntesek is. A 24.hu-nak elmondták, hogy két napja például, amikor 9 vonatnyi menekültet láttak el, teljesen kifogytak a tartalékaikból. Naponta legalább 300 ezer forintba kerülnek a csomagok. Kockasajtból, kenyérből, müzliszeletből, banánból és almából kell folyamatos utánpótlás.
Integráció, de kinek?
A Menedék Egyesület – Szabó Attila szerint – szeptember közepéig főként tolmácsolással, információkkal segítette a menekülteket, a fővárosi pályaudvarok kiürítése után Röszkén tájékoztatták az átutazókat. Mostanában a szabadkai téglagyárban visznek enni, inni az ott meghúzódó pár tucat menekültnek. Terveznek egy baranyai csapatot is felállítani. Szabó Attiláék csapata az integrációban gondolkodik, azon szeretnének dolgozni, hogy a nálunk maradó menekültek minél gyorsabban be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba azáltal, hogy megkeresik az egyén kultúrájából, személyiségéből fakadó pluszokat. A cél az, hogy a menekült és a befogadó is jól járjon.
A Református Menekültmisszió Kanizsai-Nagy Dóra beszámolójában is az integrációt említette múltbeli és jövőbeni feladatként is. Sőt, a Segítsünk együtt a menekülteknek! csoport is arra készül már, hogy nyelvtanítással segítik majd a menekültek beilleszkedését.
Távoli terveknek tűnnek ezek, még azt sem látjuk, mikor, hogyan lesz vége a menekültáradatnak és egyelőre nem is kapnak esélyt sem a most érkező szírek, afgánok, irakiak, irániak, hogy Magyarországon kezdhessenek új életet.
Állami támogatásból sem könnyű
A Vöröskereszt kakukktojás volt az asztalnál, mivel a délszláv háborúban ők már találkoztak hasonló helyzettel, míg másoknak ez teljesen új feladat volt. Emellett – a többiekkel ellentétben – ők állami támogatásból gazdálkodhatnak. Igaz, ez csak pár hete van így.
Augusztusban a szervezet fővárosi igazgatója azt nyilatkozta a 24.hu-nak, hogy a röszkei befogadó állomáson 24 órában volt jelen a Magyar Vöröskereszt, az ottani munkát a Nemzetközi Vöröskereszt katasztrófasegélyezési veszélyhelyzeti alapjából finanszírozták, míg a fővárosi Nyugati tranzitzónában végzett napi 3-4 órás egészségügyi ellátást magánadományokból oldották meg, sőt, kezdetben egy magángyógyszerész a saját készleteit ajánlotta fel a munkához.
A háttérbeszélgetésen Kovács Dávid azt is elmondta, hogy több nagy cég adakozik náluk névtelenül. Gyakorlatilag félnek attól, hogy vásárlókat veszítenek, ha felfedik, kiket támogatnak.
Arról is beszélt, hogy a szervezetnek együttműködési kötelezettsége van a hatóságokkal, ami nem mindig zökkenőmentes. Ha egyes eljárások az alapelveikbe ütköznek, akkor „súlyozniuk kell”.
Kovács Dávid úgy látja, a jelenlegi helyzet hamarosan megváltozhat:
A horvátoknak valószínűleg elfogyott a pénzük a buszoztatásra, vonaton fogják továbbítani a menekülteket. Ez azt jelenti, hogy beremendi területen nem lesz mozgás és Zákánynál nőhet meg a forgalom jelentősen. Röszkei állapotokat várunk.
A Vöröskereszt most 80-100 emberrel vesz részt a menekültkrízis kezelésében.
Együtt szervezettebben?
A magyar civilek együttműködése – tereptapasztalataim alapján – nem tűnik száz százalékosnak. Kétségtelenül vannak közös pontok, ahol tudnak egymás mellett vagy akár egymást segítve dolgozni a különböző csoportok, de ezek inkább adhoc jellegűek, nem állandóak. Nincsenek rendszerbe építve a kisebb-nagyobb szereplők. Ennek hiányát érzékeli Iván Júlia is.
A Helsinki Bizottság jogásza szerint a korábban alakult csoportokkal már van együttműködés, de azt szeretné, ha az újabbakkal is szervezetten menne a munka, szerinte szakmai szempontok alapján kellene összehangolni a segítséget.
A legmeggyőzőbben a Migration Aid készül a közeljövőre, az egyelőre bizonytalan változásokra. Kitelepülő akciócsoportot szerveznek, hogy ha a helyzet úgy kívánja, azonnal tudjanak reagálni.
Egy ellenőrző feladatot is fel akarnak vállalni:
Azt vizsgálnánk, hogy a magyar állam, az államigazgatás betartja-e, amit kell.
Ezen kívül nemzetközi együttműködést is terveznek más országok civiljeivel.
