Belföld

Hazatérnek a magyar orvosok?

admin
admin

2011. 07. 01. 11:00

Miközben az orvoselvándorlástól hangos a sajtó, azért akadnak olyanok is, akik pár év külföldi gyógyítás után hazatérnek. Egy ilyen házaspár történetét, dilemmáit mutatjuk be.

A háromgyermekes orvos házaspár, Falus Ágnes és Erdélyi Dániel 2008 elején még Magyarországon gyógyított. A férj gyermekgyógyász, a feleség radiológus, mindketten kevéssel túl a szakvizsgán.

„A családi bevétel szerényen ugyan, de biztosította a megélhetésünket – mondja ma Erdélyi doktor. – Családi házunk, melyhez a szülők révén jutottunk, felújításra várt. Félretenni rá nem tudtunk, hitelt meg nem akartunk felvenni, mert képtelenek lettünk volna törleszteni. Ráadásul terveztünk egy negyedik gyereket is. Nem láttam kitörési lehetőséget. Házi gyermekorvosként vagy a gyógyszeriparban kaphattam volna több pénzt, de nem akartam feladni szakterületemet, a gyermek haematológia-onkológiát. Vannak jól fizető radiológiai munkák, de úgy tűnt, feleségem nem jut azok közelébe. Azt gondoltam, ha nyugaton sokkal jobb fizetést kapok, átvészeljük kint azt az időszakot, amíg feleségem szül és otthon van a kicsivel.”

Mivel mindketten jól beszéltek angolul, és gyakran akartak hazajárni, Nagy-Britanniát választották. Két évre terveztek kiköltözni, és megegyeztek, bármekkora lesz is a kísértés, nem ragadnak végleg külföldön.

Erdélyi doktor előre ment „helyet csinálni”. Londonban kapott állást, még az európai munkaidő-direktíva bevezetése előtt, heti ötvenhat órát dolgozott – az otthoni nettó fizetése tízszereséért. A kezdeti hónapokat nehezen viselte.

„Az elején mindenki kiakad, sokan hazamenekülnek, ami persze az én fejemben is megfordult. Különböznek a szakmai protokollok, teljesen mások a felelősségi körök és szerepek, mást és máshol dokumentálnak, az elején az ember nem is érti, mit várnak el tőle. Hosszú időn át haszontalannak éreztem magam, ráadásul küszködtem az élő beszéd megértésével, különösen telefonban, az itt dolgozó skót, északír, afrikai és maláj orvosokat hallgatva.”

Első munkanapján végigjárta az osztályt, vizsgálta a betegeket.

kifelé

A Magyar Rezidens Szövetség minapi felmérése szerint az idén végző orvosegyetemisták 41 százaléka még a jelentkezési lapot sem tölti ki a novemberben induló szakorvosi képzéshez, és 74 százalékuk tervez külföldi munkavállalást.

A szervezet május végén felhívást intézett a már diplomás fiatal orvosokhoz, hogy helyezzék letétbe felmondásukat. A szövetség elnöke, Papp Magor úgy véli, amennyiben nem tudnak megegyezni a kormányzattal, a felmondólevelek januárban aktiválódnak.

A szövetség elvárása, hogy az orvosok átlagos alapbére érje el a nemzetgazdasági átlagfizetés háromszorosát.

Értetlenül néztek rá. Kiderült, Angliában, gyerekosztályokon ilyet kizárólag vizitáló főorvos tesz. Egy másik alkalommal idegrendszeri panaszokkal vittek be hozzá egy kislányt.

„MR-vizsgálatra küldtem. Fél óra múlva felhívott a radiológus, hogy nem talált eltérést. Eztán én hosszan vártam, hogy megérkezzen az írásos lelet, hiszen Magyarországon kizárólag dokumentum alapján hozható döntés. Este kiakadtak rajtam a kollégáim, hogy miért várakoztatom a gyereket. Kiderült, írásos lelet tán egy hét múlva várható, mert a briteknél a szóbeli véleményre is lehet alapozni.”

A gyógyszerezésben is egész más a brit módi.

„Itthon szabadon dönthettem, kinek írok fel antibiotikumot, odakint viszont az idegeimre ment, hogy szinte minden esetben kötelező a mikrobiológus tanácsát kikérni. A Magyarországon a gyermekneurológusok által felügyelt epilepszia elleni gyógyszerek variálását és az EEG értékelését viszont tőlem várták el. És még egy: otthon a nővérek vesznek vért, a briteknél ez az orvos dolga; sok küszködés árán tanultam meg a műveletet.”

A “távgyógyítás gyakorlata” pedig kifejezetten sokkolta: más szakterületek orvosaitól olykor más kórházakból, telefonon keresztül, érdemi konzílium nélkül kapott tanácsot. Ami az itthoni orvosi gondolkodás szerint nonszensz.
Falus Ágnes és Erdélyi Dániel (saját felvétel)

Falus Ágnes és Erdélyi Dániel (saját felvétel)

„Az első négy hónapban minden nap azt vártam, hogy odajönnek hozzám, és kedvesen, illedelmesen hazaküldenek” – meséli Erdélyi Dániel.

Fokozatosan javult a helyzet. Egy év múlva már kiigazodott a rendszerben, élvezte a munkáját, sok sikerélménye adódott. Ráadásul pár hónap alatt sikerült megadnia itthoni tartozásait, és arra is összegyűlt a pénz, hogy a család kiköltözhessen utána. Akkor már Manchesterbe, ahol új állást kapott. A munkája ugyan érdekesebb lett, de mivel ott ügyeletet nem vállalhatott, visszaesett a fizetése. Így bár félretenni nem tudtak, de arra azért jutott, hogy a família körbeautózza az országot. Megszületett a negyedik baba is, aki mellé féléves korában bébiszittert vettek fel, ekkor, félállásban, Falus Ágnes is munkába állt.

Nincs féltékenység

Ő is megtalálta a helyét, és férjéhez hasonlóan egyetlen pillanatig sem érezte, hogy kirekesztenék, megkülönböztetnék külföldi mivolta miatt. „Az otthoni hiedelemmel ellentétben a kollégák segítőkészek, befogadók voltak mindenütt – állítja a férj. – A betegek felől sem éreztem idegenkedést. Sőt, inkább az volt az érzésem, hogy Európából érkezve sokkal kevésbé vagyok idegen számukra, mint a más kontinensekről származó orvosok. Egy anglikán gyülekezet életébe is bekapcsolódtunk, ahol leírhatatlan kedvességgel befogadtak, mi is, gyerekeink is sok jó barátot szereztünk. Az akcentusunk sem jelentett problémát, hiszen olykor a tősgyökeres, de az ország különböző területeiről származó britek is nehezen értik egymás szavát. Sőt az indiai kollégáim egy részének, még az én fülemet is megütő nyelvtani hibáin sem akad fenn senki.”

A Nagy-Britanniában dolgozó orvosok többsége külföldi.

„Gyerekgyógyászatban a kollégák háromnegyede nem brit; jobbára indiai, pakisztáni származású, kisebb részt arabok, és akad néhány nigériai, szudáni, távol-keleti, közép-amerikai és kelet-európai is – folytatja Erdélyi Dániel. – A brit identitással rendelkező orvosok tekintélyes hányada is a szigetországban

aprópénz

A hírek szerint a már ősztől fizetendő hamburgeradóból befolyó pénzt népegészségügyi célokra fordítja a kormány – elvileg juthat ebből orvosbérre is.

Csakhogy a hamburgeradó még az optimisták szerint sem hozhat többet évi 20 milliárd forintnál, miközben az orvosok által minimumként kért fizetésduplázás nagyságrenddel többet emésztene föl.

A Magyar Rezidens Szövetség elnöke szerint 500 milliárdba kerülne, hogy az orvosok és szakdolgozók úgymond méltó bért (nettó 350 ezer, illetve 170 ezer forintot) kaphassanak.

született második generációs indiai vagy pakisztáni. Fehér angol orvost elvétve találni, ők főleg a magánpraxisra lehetőséget kínáló területek valamelyikét választják, például sebészek lesznek.”

„A radiológia osztályon közép-európaival nem találkoztam, nálunk zömmel a volt gyarmatokról származó orvosok dolgoznak – ezt már Falus Ágnes mondja. – Magyarországon szűk kör kiváltsága az MR-vizsgálatok kiértékelése, CT-be sem egyszerű bejutni. Nekem otthon nem volt esélyem ilyen felelős tevékenységben rutint szerezni. Itt viszont magától értetődik, hogy bevonnak, mellém ülnek, magyaráznak, készségesek, a szakma legkiválóbbjaitól is nyugodtan kérdezhetek. A tudás továbbadása a szakmai kultúra szerves része. Senkinek eszébe nem jut azon vacillálni, hogy megéri-e oktatni a külföldi orvosokat, akik, meglehet, hamarosan továbbállnak. Pedig itt is iszonyatos a terhelés, rengeteget ügyelnek a főnökeink.”

Irány haza

A házaspár tapasztalata szerint a külföldről érkezett orvosok közül a pakisztániak és az indiaiak inkább eresztenek gyökeret Nagy-Britanniában, mint a keleteurópaiak. A magyarok jelentős része visszatér hazájába. Erdélyiék kinti baráti társaságában körülbelül tizenöt magyar orvoscsalád van, közülük öten-hatan költöznek haza idén nyáron. Így tesznek Erdélyiék is. Mindketten a régi munkahelyükre térnek vissza.

„Szeretettel várnak vissza a kollégák – mondja Erdélyi doktor. – Amikor leültünk tárgyalni az esetleges visszatérésről a leendő főnökömmel, egyetlen érdemi kéréssel álltam elő: évente egy, esetleg két hónapra akár fizetés nélküli szabadság terhére is, de engedjen ki Angliába pénzt keresni. Beleegyezett, neki is köszönhető, hogy hazamegyünk.”

Persze felvetődött, hogy végleg Angliában maradnak. Sőt az is, hogy továbblépnek, mint számos kinti kollégájuk, aki jó pár év angliai képzés után Kanadába, Szingapúrba, Szaúd-Arábiába szerződött jobb fizetés, magasabb életszínvonal és kiemelkedő munkakörülmények reményében. Erdélyiéknél végül az érzelmek és az elvek döntöttek.

„A fő szempont, hogy odahaza él a tágabb család, a barátok. Másrészt úgy érezzük, tartozunk Magyarországnak: nagyon jó alapokat kaptunk, sokat fektettek belénk, igazságtalan lenne ezt végleg kivinni, az agyelszívás aktív részeseivé válni.”

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.