“A Magyar Államvasutak Zrt. és a költségvetés kapcsolatát meghatározó tényezők” című tanulmány nem ad javaslatokat, kiindulópontot kíván nyújtani azoknak akik szeretnék megismerni a vasúti rendszer működésének mozgatórugóit, vagy megoldási javaslatot szeretnének kínálni a vasút súlyos gondjaira.
A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a MÁV nem rendelkezik olyan komplex, teljes körű vezetői információs rendszerrel, amely naprakész információkat tartalmazna a költségek és bevételek vonalszintű, állomásszintű alakulásáról, az utasok pontos létszámáról és az utazási igényekről. Ezért önmagában az adatok bizonytalansága megkérdőjelez minden olyan intézkedést, amelynek célja az utasok bizalmának visszanyerése, a menetrend optimalizálása vagy adott vonalszakaszon történő személyszállítás szükségességének megítélése.
A MÁV csoport az elmúlt tíz évben 2010-es árakon számolva átlagosan 31 százalékkal több költségvetési juttatásban részesült a költségvetési törvényben tervezetthez képest. A vállalatcsoport átlagosan évi 183 milliárd forint forrást kapott a költségvetésből. Ennek ellenére a hitelállomány 2010-re 289 milliárd forintra nőtt, amiből 189 milliárd állami garanciával fedezett.
A tanulmányban a szerző megjegyzi: a magyar vasúti piac átalakítását célzó intézkedések folyamatos kudarca azzal magyarázható, hogy Magyarországnak jelenleg sincs hosszú távú közlekedési stratégiája és a mindenkori költségvetés aktuális helyzete által meghatározott finanszírozás ellehetetlenítette a vasúti reform szakszerű végrehajtását.
A tanulmány a „KTT – Műhelytanulmányok” sorozatában jelentetett meg a Költségvetési Tanács (MKKT) titkársága. A tanulmány a szerző – Száraz Emese, az MKKT elemző közgazdásza – nézeteit tükrözi s az nem feltétlenül egyezik a Költségvetési Tanács hivatalos álláspontjával.
