– Úgy tudni, ön komolyan fontolgatta, hogy indul a főpolgármesteri posztért. Honnan az ötlet meg a bátorság?
– Azóta, hogy 2002-ben visszavonultam a pártpolitikából, és kiléptem az SZDSZ-ből, sokan megkerestek, pártemberek és párton kívüliek egyaránt, hogy vállaljak újra aktív szerepet – mindig nemet mondtam. Most azonban többek között jelenlegi és volt tanítványaim kértek föl, hogy legyek főpolgármester-jelölt.
– Pártot alapítanak?
– Az is felvetődött.
– Van nevük?
– Még nincs.
– Végül miért nem vállalta a jelöltséget?
– Két napig gondolkodtam, és arra jutottam, túl későn érkezett a felkérés. Arra sem jutott volna idő, hogy a jelöltállítások előtt megszűrjük az indulóinkat. Ráadásul az sem megy egyik napról a másikra, hogy az alapítók megállapodjanak, milyen politikai platformon képzelik az együttműködést. Jelenleg tehát sem a személyi sem a politikai feltételek nem állnak rendelkezésre. Elhalasztottuk a startot.
– Az SZDSZ dicstelen pusztulásával és az MSZP szétesésével támadt űrben hízott kétharmadosra a Fidesz, és részben e vákuumnak köszönhetően jutott az Országgyűlésbe az LMP és a Jobbik. Miből gondolja, hogy évek múlva is lesz sansza új pártnak?
– Mert létezik egy szavazóbázis, melynek tagjait ma senki sem képviseli, és nincs is hiteles jelentkező e feladatra. Ezek az emberek patrióták, de nem nacionalisták, tisztelik a történelmi hagyományokat, ám nem a múltból akarják felépíteni
a magyar jövőt. Tisztában vannak vele, hogy a jövő kulcsa az ország versenyképessége. Tudják, ha nem sikerül például versenyképes oktatást, erős iparágakat, vonzó turizmust létrehozni, menthetetlenül leszakadunk. Szép számmal vannak, akiket nem nyugtat meg, amit a köztársasági elnök mondott augusztus huszadikán, hogy sok szent királyunk volt, ezért sokra vagyunk hivatottak. Ennél azért több kell a sikerhez.Látni kell, hogy Európában a kelet-nyugati megosztást lassan felváltja az észak-dél megosztás. Az egykori keleti blokkból Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia egyértelműen a komoly növekedést produkáló észak része, Görögország, Bulgária, Románia és a teljes Balkán viszont a leszakadó dél állama. Hogy Magyarország, amely az itt élő emberek szorgalma és tehetsége miatt többre hivatott, hová fog tartozni, pár éven belül eldől. Veszélyesnek és hamisnak tartom azt a Fidesztől az LMP-n át a Jobbikig és szerte a társadalomban hangoztatott klisét, miszerint az elmúlt két évtized, úgy ahogy van, kudarc, amiért a rendszerváltás mikéntje hibáztatható.
– Valószínűleg a jelen bajait vetítik ki az emberek az elmúlt húsz évre.
Fotó: Figyelőnet/Neményi Márton
– A lengyelek, a csehek és a szlovákok hozzánk hasonlóan váltottak rendszert, ők mégis sikerként élik meg ezt az időszakot. A magyarok többsége viszont azt a következtetést vonja le, hogy az alkotmányos demokrácia és a piacgazdaság helyett valami mást kellene létrehozni. Például a jobbikosok apostoli királyságot akarnak, a Fidesz meg egyelőre ismeretlen tartalmú nemzeti együttműködési programot. Az igazság az, hogy nem a rendszerben, hanem a működtetésében adódtak hibák. Azok akik az elmúlt időszakban az országot irányították, inkompetensnek bizonyultak. Míg 1990-ben Magyarország a régió vezető hatalma volt, mostanra sereghajtók lettünk. Hogyan lehet ez? Szabadságot kaptunk, utazhatunk, de nincs rá pénzünk. Mit ér a szabadság jólét nélkül? És ki mondta volna húsz éve, hogy Szlovákia hamarabb csatlakozik az eurózónához, mint mi? Mind jogos kérdés és megállapítás. – És sommás is. Nem mindenben voltunk vezető hatalom, most pedig nem mindenben vagyunk a sereghajtók. És bár Szlovákiában euróval fizetnek, azért például nyugdíjasnak lenni, egyáltalán élni alighanem jobb a határ innenső oldalán.
– A kilátásokat tekintve az a lényeg, mekkora növekedést produkálunk. Tavaly mi nem növekedtünk, míg Lengyelország az utóbbi években rendre az EU átlag fölött teljesített. Innentől tiszta matematika az ügy.
– Térjünk vissza oda: ha most kivárnak a pártalapítással, lesz-e még levegőjük a következő néhány évben a nyilván gyökeret eresztő LMP és Jobbik mellett.
– Egyikük sem ellenfele az általunk képzelt formációnak. A Jobbik ultranacionalista tömörülés, amelynek persze nem minden szavazója rasszista, de azért mégiscsak meg lehetett érinteni őket azzal az elvadult szöveggel. Nem ők a mi célközönségünk. Az LMP pedig zavaros. A Fidesszel kórusban állítja, hogy megbukott a szabadpiac és a versenyalapú nyugati kapitalizmus. Ami, ha igaz volna, nem érnének el sikereket a lengyelek, a csehek, a szlovákok, és a németek sem produkálnának rekordnövekedést. Pedig Merkelék, tudtommal, nem cserélték „német nemzeti együttműködési programra” a kapitalizmust. Van és lesz is helye a magyar palettán egy piacorientált, nyugati értékeket, az európai és az euro-atlanti együttműködést fontosnak tartó új centrumerőnek.
– Annak idején az SZDSZ és Gyurcsány beszélt ilyen centrumerőről.
– Más beszélni, mint tenni érte. Az SZDSZ és Gyurcsány Ferenc történelmi bűne, hogy az Európában és a világ számos részén jól működő fontos elveket és értékeket végtelenül lejárattak a magyar társadalom szemében.
– Mennyiben mond ön mást, mint a Gyurcsány-kormányok mondtak?
– Sokan vannak, akik olyan országban szeretnének élni, ahol kiszámíthatóak az alkotmányos és jogi keretek, az egyéni érvényesülés pedig a munkától, a teljesítménytől, a létrehozott értéktől függ, és nem a politikai klientúrához tartozástól. A Fidesz is ezt ígérte, aztán láttuk, hogyan ültetett elnököt az Állami Számvevőszék és a versenyhivatal élére, és hogyan jelölt új alkotmánybírákat az Országgyűlésben. A baloldali elfogultsággal nem vádolható Bod Péter Ákos írja az ÉS-ben az ÁSZ-elnökről, hogy sem nyelvismerete, sem jogi, sem számviteli végzettsége nincs, ráadásul a fideszes múltja ellenére neki kellene ellenőrizni egyebek mellett azt is, hogy volt pártja törvényesen költötte-e el a kampánypénzeit.
– Önhöz hasonlóan Orbán is arról beszél, hogy a régi rossz embereket jó új emberekre kell cserélni, és minden működni fog. De kell emögé valami ideológia is. Önök melyiket választották?
– A jelszavak szintjén senkivel sincs baj. Számunkra nem az a kérdés, hogy az ideológiák vegyeskereskedésében melyik pakkot választjuk. Az internetről villámgyorsan összeollózható egy pártprogram. A lényeg a szigorú értékrend, ami a mi esetünkben a modern, európai értelemben vett, versenyalapú gazdaság és az alkotmányos demokrácia. Az értékrendet persze be is kell tartani. Az előző kormányok olyan rendszert építettek – és úgy tűnik, az új kormány is erre indult -, amely a saját érdekcsoportok helyzetbe hozását fontosabbnak tartotta a nemzet felemelkedésénél. A korrekt személyi döntések mellett létfontosságú, hogy átláthatóvá kell tenni a közpénzköltést.
– Ha indult volna, miket állítana főpolgármesteri kampánya fókuszába?
– Itt születtem, ötven éve élek a városban, huszonnégy évig Pesten laktam, huszonhat éve Budán élek. A huszonhárom kerületből tízben laktam már, és még ötben dolgoztam. Tudom, ezt a várost nem megszállni, meghódítani és megrendszabályozni kell, hanem kibontani a maga természetes életfeltételeit. Budapest fantasztikus adottságokkal rendelkező, szép és érdekes város, sok-sok értékkel, amit ki lehetne használni. Butaságnak tartom azt az MSZP és az LMP nevével jegyzett boszorkányüldözést, ami dugódíjjal szorítaná ki az autósokat, ahelyett, hogy P+R parkolókat létesítene. Aztán: a családi turizmusra koncentrálva újra kellene gondolni a főváros turisztikai arculatát. Hirdetnünk kellene a CNN-en és más mérvadó csatornákon, amelyek ma tele vannak például Montenegró és Macedónia reklámjaival. Miért nem kínálunk, mondjuk, Béccsel és Prágával közös turisztikai csomagot amerikai és távol-keleti látogatóknak? Amitől ráadásul a budapesti családok számára is barátságosabbá, élhetőbbé válna a város. Miért nem tesszük konferencia-központtá Budapestet? Miért nem vonzunk ide a jelenleginél sokkal több külföldi egyetemistát? Akik már itt tanulnak, élvezik a várost, itt bérelnek lakást, itt járnak étterembe, itt költenek egész évben. Nem sorolom tovább.
– Kikre épülne a pártja? A tanítványaira? Értelmiségi fiatalokra? Netán a Hit Gyülekezetére?
– A politika iránt egyáltalán érdeklődő fiatalokat ma leginkább a szélsőjobboldali eszmék ragadják meg. Kétségtelen, hogy könnyen fogyasztható a gondolat, miszerint már attól különb vagyok bárki másnál, hogy magyarnak születtem. Azok viszont, akik engem megkerestek, úgy vélik: különbbé a munka és a teljesítmény tesz. Az ezt vallók között sok a fiatal, de akadnak középkorúak és idősebbek is. Számosan közülük a gyülekezeten belül felnőtt ifjú generáció tagjai, akik a szüleik nyomdokán haladva szeretnének részt venni a közéletben.
– Ön több mint két évtizede a Hit Gyülekezetének oszlopos tagja. A közösség Budapesten több mint tízezer tagot számlál, akik választásokon, úgy tudni, egységesen arra szavaznak, akit ajánl nekik a vezetőjük. Jó alap.
– A Hit Gyülekezete nem törekszik politikai hatalomra, tevékenységének a célja és lényege az evangélium hirdetése.
Ugyanakkor már 1987-ben, a csatlakozásom idején is a közéletre nyitott szervezet volt, mert úgy véltük, vallásszabadság nincs társadalmi szabadság nélkül. Egészen a közelmúltig voltak pártok, melyeknek programját a gyülekezet tagjai kompromisszumokkal ugyan, de tudták támogatni. Ám ma a tagjaink közül is sokan érzik úgy, hogy nincs ilyen párt és program. Utoljára az Európai Parlamenti választásokat megelőzően Bokros Lajosnak sikerült sok gyülekezeti tagot meggyőzni arról, hogy megfelelő politikát fog képviselni. Így rá sokan voksoltak, miközben természetesen más demokratikus pártok programjára is szavaztak.
– A tízezernyi Hit Gyülekezete-tag voksa a főpolgármesterség elnyeréséhez édeskevés, de „beköszönésnek” megtette volna. Pláne, ha a tábor kiegészül a régi SZDSZ-szimpatizánsok egy részével.
– Logikus felvetés.
– Miért nem maga a gyülekezet alakít pártot?
– Mert – ahogy említettem – tevékenysége nem a politikai hatalom megszerzésére irányul.
– Minden tevékenységi kör bővíthető.
– Saját magunknak sem tennénk jót vele, hiszen miért idegenítsünk el valakit, aki, mondjuk, a bicikliutakról mást gondol, mint én, vagy az a párt amit a gyülekezettel azonosítanak. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg is sokan vannak a gyülekezetben, akik valamelyik demokratikus parlamenti párt szavazói, és akikkel persze a jövőben is testvéri közösségben akarunk élni. Mint ahogy egy új pártnak is minden, az ország sorsát befolyásoló lényeges kérdésben együttműködésre kellene törekedni ezekkel a demokratikus pártokkal.
– Bárki jegyzi is majd a formációt, ha ön lesz az arca, azt mondja mindenki: ez a Hit Gyüli pártja.
– És? A KDNP-re meg azt mondják, hogy a katolikus egyház pártja. Ha nekik lehet pártjuk, a Hit Gyülekezetének miért ne lehetne? Miközben persze – ismétlem – a gyülekezetnek esze ágában sincs pártot alapítani. Ha a jövőben az én szerepvállalásommal jön létre egy szervezet, megtaláljuk a módját, hogy egyértelművé tegyük: az nem a gyülekezet pártja. Az azonban számomra sem fogadható el, hogy a gyülekezethez tartozás eleve kizárná a politikai szerepvállalást. A Hit Gyülekezete tagjainak ugyanúgy joguk van a közéleti részvételhez, mint bármely más felekezet tagjainak.
– Végül is mikor lesz párt?
– Érdemben politizálni, politikai döntéseket, mozgásokat indukálni kizárólag választási időszakban lehet. Az önkormányzati kampányról lecsúsztunk, így most nincs értelme a megalakulásnak. De a pozitív visszajelzések, azt mutatják, érdemes építkezni, hogy a 2014-es választásokon a színpadra léphessünk. Van idő. Az LMP sem a semmiből lett parlamenti párt, hanem a közös gondolkodásnak éveken át terepet adó Védegyletből nőtt ki. És a Jobbik is hosszú MIÉP-es szimbiózis után jutott a törvényhozásba.
– Az ős-SZDSZ-ből számít valakire?
– Az SZDSZ a megalakulásakor rengeteg értéket képviselt. Aztán a párt szakított az elvi politizálással, és az MSZP-vel közös kormányzás alatt elképesztő hibákat követett el – a választók joggal tarják felelősnek őket az ország mostani bajaiért. Ezért aztán nem szeretnék részt venni a címer átfestésében, nem leszek partner abban, hogy a régi SZDSZ-t új logó alatt ismét elindítsuk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy sokan vannak, akik korábban a szabadság és a szolidaritás, valamint az jogállam értékeit támogatták, és a jövőben is szeretnék ezt tenni. Rájuk egy új párt biztosan számíthat.
Hack Péter (1959., Budapest) az ELTE-n szerzett jogi diplomát 1983-ban, majd az egyetem büntetőeljárás-jogi tanszékén kapott állást. Adjunktussá 1989-ben nevezték ki, PhD fokozatot 2008-ban szerzett.
A Magyar Helsinki Bizottság alapító tagja volt 2007-ig.
1988-ban egyik alapítója volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amelyből később kialakult a Szabad Demokraták Szövetsége. 1988 és 1989 között a Fidesz tagja is volt, a két pártban fennálló kettős tagsági tilalom miatt lépett ki a fiatal demokratáktól.
Az SZDSZ létrejöttekor az országos tanács tagjává választották. 1992-ben tagja a párt elnökségének, 1990 és 1991, majd 1992 és 2001 között ügyvivő.
Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának 1990-től titkára, 1992-től alelnöke, 1994-től elnöke. A 2002-es választáson nem indult.
1990 és 1994 között az SZDSZ-frakció helyettes vezetője, általános és igazságügyi szóvivője, 1994 és 1999 között frakcióvezető-helyettes, 1998 és 2002 között a jogi és közbiztonsági kabinet vezetője.
1998 óta a Hit Gyülekezete diakónusa.
