Ön a napokban családi vállalkozásán, a Kafijat Kft-n keresztül 64,6 százalékos tulajdont szerzett az ÁÉB-ben. Ez nem kis meglepetés volt a piac számára, hiszen nyolc évvel ezelőtt, amikor megvásárolták a bankot, a főszerepet a Gazprom játszotta, és gyanítható, hogy akkor nem pontosan egy ilyen végkifejlet állt a forgatókönyvben. 
– Valóban, amikor a Gazprom és a Gazprombank 1996-ban megvásárolta az ÁÉB részvényeit, még természetesen mások voltak a tervei a bankkal. A Gazprom régi vezetősége, amelynek tagjaival több mint 30 éven át dolgoztam együtt, Magyarországot – gazdasági potenciálja, földrajzi elhelyezkedése, valamint a területén áthaladó földgázvezetékek alapján – stratégiai országként, a Molt pedig stratégiai partnerként kezelte a gázértékesítés terén az egész régióban. Abban az időben kormányzati szinten is több nagy volumenű nemzetközi projektről is megállapodtak. Pontosan ezen elképzelések miatt született meg a döntés, hogy megvásároljuk az ÁÉB-t, s e célok megvalósítása érdekében érkeztem én is 1994-ben ide. Előbb a Mol és a Gazprom vegyes vállalata, a Panrusgáz vezérigazgatója voltam, e pozíció 1996-ban egészült ki az ÁÉB elnök-vezérigazgatói tisztével. Mindezek után azonban a Gazprom új vezetősége sajnos megváltoztatta a cég Magyarországra és a régióra vonatkozó beruházási stratégiáját. A korábban prioritásként kezelt tervek háttérbe szorultak, így az anyavállalatot sem fűzték többé olyan pénzügyi érdekek a bankhoz, mint korábban.
– Ennek köszönhető tehát, hogy Önnek ilyen tetemes tulajdonrészt sikerült szereznie az ÁÉB-ben?
MEGDET RAHIMKULOV
•1945. október 16-án, Moszkvában született. A moszkvai pénzügyi-közgazdasági egyetem és az Ordzsonikidzéről elnevezett vezetőképző egyetem elvégzése után, 1969 óta a gázipari szektorban dolgozott. Tíz évig, 1979 és 1989 között a legnagyobb gázipari tudományos-termelési egyesülés, a Szojuzgazavtomatika gazdasági vezérigazgató-helyettese. 1989-től 1996 végéig a moszkvai székhelyű Interprocom orosz-magyar gázipari vegyes vállalat vezérigazgatói tisztét töltötte be.
•1994 októberétől hat évig a Panrusgáz Magyar-Orosz Gázipari Rt. vezérigazgatója, és 2002 áprilisáig a társaság elnöke. 1996 októberétől az ÁÉB Rt. elnöke, majd 1997 januárjától elnök-vezérigazgatója.
– Amikor Putyin elnök hatalomra került, és új embereket ültetett a Gazprom vezetésébe, korántsem volt egyértelmű, hogy Ön megőrizheti a pozícióját a bank élén. Miként sikerült ez mégis?
– Ugyan, hol van Putyin, és hol van Rahimkulov?! Köszönöm az összevetést, de ez nem reális. Putyin nyilván nem foglalkozik azzal a szinttel, ahol egy Rahimkulov működik. Ami pedig az elnök hatalomra kerülése után a Gazprom élére kinevezett új vezetőséget illeti, az új vezérigazgató, Alekszej Miller az első beszélgetésünk alkalmával felajánlotta nekem: bár a Gazprom és a Panrusgáz addigi igazgatóságát menesztették, én maradjak továbbra is a Panrusgáz elnöke. Válaszul egy sor kérdést tettem föl neki. Mi a Gazprom magyarországi stratégiája? Milyen perspektívákban gondolkodik a magyar energetikai cégeket illetően? Illetve a Molt változatlanul stratégiai partnerként kezeli-e? Feleletet azonban nem kaptam. Sem pozitívat, sem negatívat. Ezért én azonnal lemondtam a Panrusgáz elnöki tisztéről. A pénzintézet iránt pedig végül is – úgy látom – maga a Gazprom vesztette el az érdeklődését, azaz nem volt számára fontos többé, hogy 100 vagy akár 75 százalékos tulajdonrésze legyen az ÁÉB-ben. Most 25,4 százalékon állnak, amit szintén hajlandóak lennének értékesíteni – hangsúlyozom, az én közreműködésemmel.
– Végül kivásárolják a Gazpromot?
– Számomra a Gazprom zászlaja értékesebb, mint a 100 százalék megszerzése. Ugyanakkor előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy karácsonyig a bank 74,6 százalékos pakettje lesz a Kafijatnál.
– Az új tulajdonosi felállás miként érinti azt a közelmúltbeli megállapodást, amelynek értelmében az ÁÉB és a Gazprombank további három évre megújította a szerződését?
– A Gazprom, mint az közismert, a világ egyik leghatalmasabb vállalata. Kapitalizációja jelenleg több mint 75 milliárd dollár, ráadásul ezzel az összeggel a piac meggyőződésem szerint jócskán alulértékeli a céget. Úgy hiszem, a tényleges érték több százmilliárd dollárra rúg. Azaz nyilvánvaló, hogy egy banknak egyrészt megtiszteltetés, de legalább annyira tekintélynövelő, és persze üzletileg is fölöttébb előnyös, ha egy olyan társaság a részvényese, mint a Gazprom. Az ÁÉB éppen ezért sosem csupán holmi egyszerű bankközi operatív együttműködésre törekedett a Gazprombankkal, hanem hosszú távú stratégiai kapcsolatra. Nem titok, hogy bankunk eredményessége korábban alapvetően a Gazprommal folytatott együttműködéstől függött, és ez a kapcsolat még ma is hatással van rá. A bank közgyűlése tehát jóváhagyta a megállapodás három évre szóló meghosszabbítását.
– Mit jelent az, hogy a Gazprom-kapcsolat ma már csupán „hatással” van az ÁÉB eredményességére?
– Míg korábban az üzletmenetünk mintegy 70 százaléka kötődött a Gazpromhoz és a Gazprombankhoz, addig ma hozzávetőleg 8-10 százalékról beszélhetünk.
– Ezek után ma kik a meghatározó ügyfelek? Kikből él a bank?
– Meghatározó üzleti partnereink között van mintegy tíz magyar, illetve orosz nagyvállalat, amelyekkel évek óta hosszú távra szólóan együttműködünk. A magyarok között elsősorban a BorsodChemet emelném ki, továbbá a Molt, a Matávot vagy a nagykanizsai DKG-East gépgyárat, míg az oroszok közül a Gazpromot, a szénbányászattól a műtrágya-gyártásig számtalan területen jelen lévő MDM-csoportot, illetve a bankok közül a Gazprombankot, a Zenit Bankot vagy például a Nyikoil pénzügyi csoportot. Egyúttal természetesen számos közepes és kisebb méretű társasággal is együttműködünk. Az ÁÉB-nek ma több mint 30 ezer ügyfele van, 70 százalékuk lakossági, 30 százalékuk pedig vállalati partner.
– Szavaiból az derül ki, hogy a bank alapvetően ma is az oroszországi kapcsolatokból él. Ha nem is a Gazpromból, de az orosz ügyfelekből.
– Ez kétségtelenül igaz. Ezzel együtt – figyelemmel a fejlődő országok kötvényeivel folytatott kereskedésre – hadd mondjak el még néhány számadatot a bankról. Az ÁÉB céltartalék-képzés előtti nyeresége az idei első kilenc hónapban 81,5 százalékkal javult a múlt év azonos időszakához képest, és elérte a 18,4 milliárd forintot. Az adózott profit ugyanebben az időszakban megduplázódott. Azaz míg tavaly 8,5 milliárd forint volt az első háromnegyed évi nyereség, az idén 17,3 milliárd forintra ugrott. Végül a bank saját tőkéje az év végére hozzávetőleg 80 milliárd forintot tesz majd ki.
…
– Ön nemcsak a bankjában igen aktív, hanem a magyarországi cégvásárlásokban is. Lát-e most olyan vállalatot, amelyet szívesen megvenne?
– Pontosítanék: az elmúlt 5-6 évben egyedül a Zalakerámiát vásároltuk fel, a többi cégben csupán pénzügyi befektetők vagyunk. Véleményem szerint egyébként a magyar cégek és bankok igen magas ráfordítással dolgoznak, és inkább a költségnövekedés megindoklásán fáradoznak, semmint a termelés és a hatékonyság növelésén. A veszteséges Zalakerámia működését például egyetlen év alatt nyereségesre fordítottuk, csupán az önköltség csökkentésével. Egyébiránt nem szerepel a terveim között, hogy a közeljövőben akár itt, akár a szomszédos országokban vagy éppen Oroszországban céget vásároljak. Ez persze nem zárja ki, hogy vezető magyar részvényeket vegyünk, mint például Mol- vagy Matáv-papírokat.
– És a gázüzletág? Korábban többször is kifejezésre juttatta, milyen jó üzletnek tartaná a megszerzését.
– Valóban azon a véleményen voltunk a Gazprom vezetésével, hogy jó lenne a Molban meghatározó tulajdoni hányadot, a gázüzletágban pedig akár 100 százalékos részesedést szerezni. E közös tervek azonban csak 2000-ig voltak érvényesek, ma már nem olyan a kapcsolatom a Gazprom e döntésekért felelős csapatával, mint régen. Ugyanakkor ma is az a véleményem, hogy a Mol nagyon perspektivikus és alulértékelt társaság. Ha engem kérdeznének a vásárlásról, azt mondanám: minél előbb, annál jobb.
– Korábban Ön úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány helyében nem adná el e stratégiai üzletágat. Ez csak az orosz vevőkre, vagy más befektetőkre is érvényes?
– Nem szabad hagyni, hogy a kitermelés, a szállítás és a kereskedelem egésze egyetlen külföldi cégben összpontosuljon. Ezért a gázüzletág eladása kockázatos lenne minden olyan cégnek – legyen az orosz vagy külföldi -, amelynek gázkitermelése jelentős volumenű és kiterjedt gázvezetékhálózattal rendelkezik.
– Ha már itt tartunk: közeli viszonyban áll a magyar politikai elittel?
– Elvből nem ápolok ilyen kapcsolatokat. Jóllehet, tíz éve még előfordult, hogy a politika prominensei jelezték, megvitatnának velem – mint a Gazprom felhatalmazott képviselőjével – bizonyos gazdasági jellegű kérdéseket, de vallom, hogy a külföldieknek nem szabad beavatkozniuk Magyarország politikai életébe.
...
– Milyen kapcsolatban áll a magyar üzletemberekkel?
– Több nagy formátumú üzletemberrel – például Csányi Sándorral, Erdei Tamással, Kovács F. Lászlóval, Hernádi Zsolttal – rendszeresen találkozunk, hogy megvitassuk az aktuális kérdéseket. De az üzleten kívül is vannak kapcsolataim, van néhány olyan magyar barátom, aki ott volt az ötvenedik születésnapomon, és részt vesz a hatvanadikon is.
…
– Miután a bank optimális részét megszerezte, mik a távlati tervei?
– Valójában 2007-ben bank elnök-vezérigazgatói minőségemben szeretném befejezni magyarországi ténykedésemet, és hazamenni Oroszországba. Éppen azon dolgozunk, hogy 2005 végéig sikerüljön felállítani 300 millió dollár, majd a későbbiekben 500 millió dollárra emelt alaptőkével egy olyan pénzügyi holdingot, amely befektetésekkel foglalkozik a közép- és kelet-európai régióban. Már folynak a tárgyalások magyar, orosz és nyugat-európai partnereimmel. Ehhez nemcsak felkészültnek érzem magam, folyamatosan figyelemmel kísérem a hazai és nemzetközi folyamatok alakulását, de – miként azt barátaim és partnereim is mondogatni szokták – kitűnő intuícióim is vannak a tőzsdei árak várható alakulását illetően. Ehhez van továbbá egy velem együtt gondolkodó, jó csapatom is.
…
Az interjút teljes terjedelmében a Figyelő november 4-én megjelenő 45. számában olvashatja.
