A döntésképtelenség és a született halogatók komoly gondokat okoznak a vállalatoknak. Ötletek sorvadnak el, határidők csúsznak, megbízásoknak mondhatnak örökre búcsút.
Vezetők esetében különösen nehéz kezelni ezt a két a problémát, mert manapság a státusszimbólummá vált a határidőnapló és a palm top. Sikk nem ráérni és folyton a naptárunkat böngészni, hol szoríthatnánk még helyet egy új feladatnak. Az időhiány egyet jelent a fontossággal.
Hogyan győzze le…
…a döntésképtelenséget?
• Válassza szét a projektet végzők csapatát gondolkodókra és cselekvőkre!
• Kérjen rendszeres visszacsatolást a folyamatok menetéről, méghozzá kézzel fogható formában!
• Ne sajnálja a pénzt! A megvalósítandó projektekhez adjon megfelelő pénzügyi hátteret!
• Jelöljön meg határidőket! Így az előzetes megbeszélésekből konkrét akciótervek válnak.
• Ellenőrizze a folyamat hasznosságát! Jelöljön ki felelősöket a projektek élére!
• Rangsorolja a kívánt eredményeket!
• Javítsa az alkalmazottak időérzékét!
• Hagyjon teret a csapatnak az esetleges hibák kijavítására!
Az üzleti projektek több mint 80 százalékát azelőtt utasítják el a menedzserek, mielőtt belekezdtek volna megvalósításukba. Ezt a Morgan Leith vezetőképző és üzleti szaktanácsadó cég legfrissebb tanulmányában fejtik ki a témában jártas szakemberek.
Bevett szokás, hogy a projektmenedzserek kikérik kollégáik véleményét és ötleteit, mielőtt konkrét cselekvésekbe kezdenének. Ez a tanácsadó cég munkatársai szerint vitathatatlanul helyes eljárás. Ugyanakkor az már komoly hiba, hogy a brainstorminggal egybekötött „kreatív gondolkodás” fázisa végül krónikus halogatássá fajul, ami alatt jobbnál jobb ötletek vesznek el, közelébe sem jutva a megvalósulás fázisának.
A “last-minute” szeretete
Graeme Leith, a cég egyik alapítója szerint a döntésképtelenség a modern vállalati kultúra egyik legnagyobb betegsége. „Az emberek gyakran halogatják az előttük álló fontos teendőket” – mondja. Ez részben arra vezethető vissza, hogy szeretik a szűk határidőket, és minden feladatot egyfajta tűzoltásként az utolsó pillanatban oldanak meg. Másrészt manapság különösen divatos túlhajszoltnak lenni és last-minute telefonok és e-mailek hadával megbirkózni.
Lehet, hogy több órás kellemetlenséget okoznak maguknak az alkalmazottak azáltal, hogy hetekig, hónapokig csúsztatják az egyes jelentések megírását. De ezekért bőségesen kárpótolja őket hasonlóképpen gürcölő kollégáik megbecsülése – áll a tanulmányban.
A született halogatók komoly kárt okoznak a szervezetekben azáltal, hogy egyfajta státuszt vívnak ki maguknak. A menedzserek nagy többsége azért viselkedik késlekedően, mert vonakodik meghozni bizonyos népszerűtlen döntéseket. Látják, hogy a „többieket” úgysem lehet siettetni, ezért aztán maguk is azt hiszik, hogy a kérdéses helyzet végül megoldódik magától.
Ki a gyorsabb a végén?
Számos menedzser tévesen hivatkozik a keleti kultúrákra, amikor a konszenzus szükségességét hangoztatva halogatja a döntéshozatalt és a cselekvést. A távol-keleti országokban valóban fontos a konszenzus a szervezetben, egészen a takarítókig minden érintettnek meghallgatják a véleményét. Ez sok időt vesz igénybe, viszont ha egyszer meghoztak egy döntést, a cselekedetek zökkenőmentesen követik egymást. Az angolszász világban azonban a halogatás alatt sem születik konszenzus, így a döntés végrehajtása mellett sem állnak ki az alkalmazottak.
Hagyományosan az angolszász üzleti kultúrában nagyon is gyorsan hoznak meg nagy horderejű döntéseket, sokszor még azelőtt, hogy az érintettekkel tárgyaltak volna. Látszatra tehát megelőzik keleti társaikat. De amikor konkrét cselekvésre kerül a sor, gyakran csődöt mondanak. Ha egy vezérigazgató elrendelte, hogy valósítsanak meg egy konkrét projektet, az még nem jelenti azt, hogy akár egyetlen alkalmazott is megmozdította volna akárcsak a kisujját is.
