A csatlakozáskor a gazdaságpolitikai döntéshozók folyamatos mérlegelését igényeli, hogy a nominális konvergencia – azaz a maastrichti kritériumok
Maastricht – pályaudvar
teljesítése – milyen ütemben folyjék. A Magyar Nemzeti Bank egyértelműen a gyors nominális felzárkózás mellett tette le a voksát.
Állandó figyelmet érdemel ugyanakkor az, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátásait – bővebben a reálkonvergenciát – hogyan érinti ez az elkötelezettség. A nominális konvergencia szerepe ellentmondásos, gátolja a reálfelzárkózást, de megteremti a stabil gazdasági működés elvárt feltételeit.
Reálgazdasági felzárkózás – realitássá válik?
A világgazdaságban a reálkonvergencia nem általános jelenség; az eddigi tapasztalatok alapján nem törvényszerű, hogy a fejlődő országokban a GDP mértéke közeledik a fejlett országokéhoz. Az OECD tagállamokat tekintve 
Csehország, Lengyelország és Magyarország EMU-hoz viszonyított inflációs különbözete
például Mexikó, Korea, Csehország, Lengyelország helyzete a belépésük óta alig javult a többiek átlagához képest. Ugyanígy kétséges lehet, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva az új tagországok fejlettsége nagymértékben közeledne a tagországokéhoz.
Hosszú távon a reálgazdasági felzárkózás az elérni kívánt tagországok fejlettségén kívül sok más tényezőtől is függ. Nem mindegy, hogy a csatlakozó ország milyen fejlettségi szintről indul – Magyarország egy főre jutó GDP-je jelenleg az EU átlag 53 százaléka. A konvergencia sebességéről és kimeneteléről keveset tudunk mondani, hiszen nem ismerjük a közeledést befolyásoló egyéb tényezőket, és nem tudjuk előre felmérni, hogy az EU növekedése milyen hatást fog gyakorolni Magyarország növekedésére.
Az infláció természetes szintje
A csatlakozó országoknál két elemből számítják: az alap az EU tagok átlagos inflációja, amihez hozzáadják az árszerkezet változásából adódó inflációt. Ilyen szerkezeti változás a csatlakozó országokban, hogy a kereskedelembe nem kerülő javak (főként szolgáltatások) ára gyorsabban nő, mint a kereskedelmi forgalomba kerülő javaké, és akár több évtizeden keresztül növeli az ország inflációját. Amikor a két szektor bérszínvonala közel azonos lesz, a szerkezeti változásból fakadó inflációs nyomás megszűnik.
Szűkre szabott feltétel
A reálgazdasági közeledést hátráltathatja a nominális konvergencia. Elméleti szakemberek széles tábora állítja: a maastrichti kritériumok inflációs feltételét túl szűkre szabták, a csatlakozó országoknak a természetes inflációs szintjük alá kell menniük, ezért több éven át visszafogottabb lesz a reálnövekedésük. Míg Magyarországon a természetes infláció 3-4 százalék, addig a mozgó kritérium most 2,9 százalékot követelne meg.
Némely közgazdasági szakértők szerint a maastrichti kritériumok feltételei azért is irreálisak, mert teljesítésük érdemben csak a csatlakozás után lehetséges komolyabb reálgazdasági áldozatok nélkül. A mostani tagországok már az Európai Unión belül valósították meg a kritériumokat.
A konvergencia ellentmondásai: infláció
A csatlakozó országoknak éppen a felzárkózás miatt nagyobb inflációs nyomással kell számolniuk, mint a tagországoknak. Az árstruktúra folyamatos liberalizálása, az adminisztratív korlátozások leépítése ideiglenesen gyorsítja az árszínvonal növekedését. Hasonlóképpen az árszerkezet átalakulása sem fejeződött még be a csatlakozó országokban, a kelet-európai gazdaságokban jellemző ármerevség miatt a relatív árak csak úgy módosulhatnak, ha az árszint felfelé tolódik el.
A csatlakozás ígérete
Lengyelországhoz és Csehországhoz képest a magyar gazdaságpolitika óvatosabb volt. Az 1998-2001 között 10 százalékon beragadt inflációt csak lassan közelíti az alacsony, fenntartható pályára. Az infláció leszorítása ezért jóval kisebb növekedési áldozatot követelt Magyarországon, mint például Lengyelországban. 2001 közepén viszont tarthatatlanná vált az infláció 10 százalék körüli lebegése, minél tovább ragad be egy helyre az árszínvonal-növekedés mértéke, annál nehezebb kimozdítani, és csökkentésének költségei egyre tetemesebbek lesznek.
A konvergencia ellentmondásai: kamatok
Máshonnan is ismerheti Magyarország a befektetők „konvergenciajátékát” (convergence play), ami hátráltatja a kamatlábak közeledését az európai szinthez. A befektetők biztosak lehetnek abban, hogy az uniós csatlakozás miatt ezekben az országokban a hosszú távú kamatlábak szintje csökkenni fog, s ezek magukkal húzzák majd a rövid távúakat. Ugyanakkor a rövid távú kamatok merevek, nagyarányú rövid lejáratú tőkebeáramlás játszódik le a csatlakozóknál, nő az inflációs nyomás, amire a monetáris politika restrikcióval válaszol. A spekulatív tőke áramlása tehát még merevebbé teszi a rövid távú kamatlábakat.
A monetáris unió ígérete
A monetáris unió ugyanakkor segít viszonylag kisebb áldozatokkal túlélni a dezinflációt, az inflációs várakozásokat erőteljesen hűti a pozitív kilátás. A hosszú távú tőkeáramlásokra is hasonlóan pozitívan hat a csatlakozás ígérete, a gazdasági szereplők biztosak lehetnek benne, hogy a kamatszint csökkenni fog. Várhatóan a működőtőke-áramlás is még a csatlakozás előtt kimozdul a mostani egy helyben topogás állapotából. Összességében a nominális konvergencia hátrányai ellenére hordoz egy komoly előnyt: az ígéretet, hogy az ország beléphet a monetáris unióba.
A belépés előnyei között szerepelhet, hogy feladjuk a forintot, és helyette a közös európai valutát vezetjük be. Magyarország külkereskedelmében az unió előkelő helyet foglal el, exportunk körülbelül 70 százaléka megy az európai kontinensre, importunknak közel 60 százaléka onnan származik. A forinttal együtt az Európával kereskedők elfelejthetik az árfolyamingadozások kockázatait.
Némi iróniával annak is örülhetünk, hogy nemcsak az árfolyamkockázatnak, hanem a monetáris politika szuverenitásának is búcsút mondhatunk. Alternatív eszközöket kell keresni, valamint hangsúlyosabb lesz a fiskális politika sikere illetve sikertelensége.
Hol tartunk?
A maastrichti kritériumok közül eddig egyedül az államadósságra vonatkozót sikerült teljesíteni, az államadósság nem haladja meg a GDP 60 százalékát. Az inflációra folyamatosan mozgó kritérium vonatkozik, a 3 legjobban teljesítő tagország átlagos inflációjától nem térhet el többel, min
A konvergencia ellentmondásai: fiskális deficit
Az átalakuló gazdaságokban a gazdasági szereplőknek magas az adóellenállása, folyamatos probléma az adóelkerülés, azaz a fiskális politika nem tudja növelni bevételeit az adóráták emelésével. A közjavak beszerzési folyamatának átalakítása, az államháztartás részleges reformjai ugyancsak magas költségekkel járnak, amiket a költségvetésből kell kigazdálkodni. Az Európából érkező transzferek, bár a gazdaság szempontjából hasznot jelentenek, a költségvetés kofinanszírozási kötelezettsége miatt állandó fiskális nyomást jelentenek.
t 1,5 százalékkal. Most a legfeljebb 2,9 százalékos árszínvonal-növekedést követelne, a magyarországi infláció viszont várhatóan 5,5 százalék körül alakul. A hosszú távú kamatszint közelítésében talán kisebb a lemaradás. A három legjobban teljesítő ország átlagához adva a kritérium megszabta 2 százalékot, legfeljebb 6,9 százalékos kamatszintet kellene tartanunk a mostani 7,3 százalék helyett.
Legnagyobb hiányosságunk a csatlakozás szempontjából a államháztartási deficit kontrollálása. Jelentősebb megszorításra lehet szükség, hogy a GDP 3 százalékára süllyedjen az államháztartási hiány. Az idén 8,7 százalékosra várják az európai ESA standard szerint számítva. A magyar gazdaság fejlődése számára is fontos, hogy összhangba kerüljön a fiskális politika a monetáris politikával, a dezinfláció reálgazdasági költségei jelentősen csökkenthetők a harmonikus együttműködéssel.
