Belföld

Szekszárdi Kadarka 1999, Aliscavin – Borkóstoló

Hadonászó polip a kép hátterében - ez persze poén. Mert jóllehet e heti szép borunkra demonstratíve az van írva, hogy halászléhez illő bor, nyilván nem a polipra gondoltak a címke fogalmazói.

Bár kadarka és polip randevúja nem kizárt, hiszen a kadarka tulajdonképpen a gamza, vagy annak rokona, amelyet pedig az ember alaposan kóstolgatott még az előző trabantos ántivilágban, amikor a bolgár tengerpart jelentette Hawaiit, vagy a Cote d’Azurt legalábbis.

Szekszárdi Kadarka 1999, Aliscavin – Borkóstoló 1A kadarka a magyar halászlé első számú kísérője, és e heti borunk nagyszerűen látja el e feladatat, lévén igen szép kadarka. Könnyed, ám tüzes rubintja pozitív interferenciára lép a hallevessel, legyen az hallé, vagy halászlé (a különbség lényege, hogy utóbbi alapleve átpasszírozott matéria, amibe esetleg tálalás előtt még egy kis ikrát is, tejet is belefőzünk). A halászlé ügydöntő istenbizonyíték, mely ihletetten készítve pont azt a szilárd bizonyosságot adja, amit minden valamirevaló műalkotás, hogy ugyanis érdemes élni. A halászlé édessége, az erős paprika és a kadar tüzének találkozása zenei élmény, nem egyszerűen az, ahogy a Trabant magába fogadja a keveréket, de nem is vagyunk mink Trabant, hanem állandó “most” az áramlásban (Edmund Husserl), túlszárnyaljuk a horizontot és a valaha látott csillagokat (Martin Buber), és transzcendáljuk a halászlevet a kadarkával (én).

A jó halászlé tehát friss, élő halból főzetik, szabad tűzön, vasbográcsban, és küvé, azaz minimo calculo három komponensből készül, például potyka, harcsa, süllő. Hagymával, paprikával bugyborogtatjuk, és édes és véres lesz, mint az élet, hogy mondjunk egy hülyét. Magyar Elek zsurnaliszta és szakácskönyvíró fő gourmand szerint a Tisza mellett feltétlen Tisza-vízzel kell fölönteni, de erről lebeszélnénk a Figyelő olvasóit, szívjóságból, nem akarunk olvasót veszíteni és cián sem kell a halpaprikásba.

Ezt a fílinget, a vörös izzást erősíti fel ez az érett kadar, mely rubinszínű, szép szeszes illattal, palackbukéval, szépre érett összhatása némi szilvás reflexet mutat. Kerek összkép jó kis savakkal, érintésnyi édesség, kis kesernye. Szépen iskolázott, tüzes, színképének barnába hajló impressziója is jelzi, hogy fogyasztási csúcsán lévő ital. Nem nehézsúlyú, hogy is volna az egy kadar, a múltnak ez a Balkánról idemenekülő és otthonra találó kedves tömegbora, melyet van, aki borászati paprikás krumplinak, van, aki egy jövendő vörös aszú titkos csodafegyverének tart.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik