Meztelen hátak a langyos vízben, heverésző, kövér asszonyok a strandon, fürdőváros görög romokkal, labdázók a homokon, meztelen alakok a víztükör előtt (stb). A fotó alapú festmények hol az akadémikus festészetből ismert fürdőző aktok kompozícióit idézik meg, hol pedig a vízpartok modernkori strandjait. Az egyik képen színes napernyő, fürdőlépcső, zuhanyrózsa, gumilabda és fürdőnadrág, a másikon antik oszlopfők, klasszikus aktok kontraposztban, birkózva vagy a földön elterülve.
A számtalan formájú (négyszögű, háromszögű, kerek, ovális) vásznakon néha fakó fátyol alatt, néha élénk színskála segítségével elevenednek meg a jelenetek. A témakörön, színvilágon, képméreten és alakon belüli változatosság vizuális enciklopédiaszerűen dolgozza fel a fürdőzés lehetséges megnyilvánulásait. Kőnig sorozata tulajdonképpen egy festői kísérlet végigvezetése: mi a valóságban strandoló emberek és a festészettörténet során kikristályosodott fürdőző aktkompozíciók között a kapcsolat. Vajon levezethetők-e a fókatelepként heverésző, lusta napozókból a vízzel és a végtelennel társalkodó, meditatív aktok. Egyértelmű választ nem kapunk, csak 111 lehetséges megoldást.
Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum, augusztus 25-éig
