A Tyco International részvényei mintegy 17 százalékot veszítettek értékükből a New York-i kereskedésben, miután kételyek merültek fel a cég finanszírozási helyzetével kapcsolatban. A bermudai székhelyű társaság ugyanis mintegy 700 akvizíciót hajtott végre az elmúlt három év során, a befektetők tájékoztatása nélkül.
Esés a tőzsdékenAz amerikai piacokon erőteljes eséssel kezdték a hetet a vezető részvényindexek. A befektetők idegesen álltak az eladói oldalra, miután a vállalati pénzügyi kimutatások hitelességével kapcsolatos aggodalmaikat nem sikerült eloszlatni. A nyereségességi adatok megjelenése kapcsán ugyanis a befektetők nem tudnak elrugaszkodni a már hónapok óta dagadó Enron-ügytől. “A piaci szereplők nem hisznek a kibocsátók által közölt beszámolóknak” – fogalmazott a Daiwa Securities vezető Wall Street-i kereskedője, Ned Collins. A Dow Jones Indusrial Average 2,2, a Standard & Poor’s 500 2,5, a Nasdaq Composite pedig 2,9 százalékot veszített értékéből.
Drága terjeszkedés?
A befektetők érthetően aggodalommal fogadták a terjeszkedés eredményeit, hiszen elképzelni sem tudják, hogy a vállalati miből fogja finanszírozni a felvásárlásokat, melyek kiadási vonzata meghaladja a 8 milliárd dollárt. A cég, hogy a piaci szereplőket meggyőzze stabil pénzügyi pozíciójáról, bejelentette, hogy visszavásárolja 4,5 milliárd dollárnyi kereskedelmi papír állományát.
A CP-k visszavásárlása a Tyco 5,9 milliárd dolláros hitelkeretének felhasználásával történik meg. A cég így a 30 napos futamidejű kereskedelmi papírállományát hosszú távú hitelre váltja. Mindez még nem lenne nagy baj, viszont tekintettel arra, hogy a hosszabb távon hitelezők nagyobb kockázatot vállalnak, a hosszú távú hitelkamat lényegesen magasabb a rövid távúnál (a hozamgörbe emelkedő). A Tyconak tehát egy csapásra megnőnek a kamatkiadásai, ami természetesen negatívan befolyásolja eredményességét.
A kereskedelmi papír……egy Amerikában felettébb elterjedt befektetési eszköz. Az ismert nagyvállalatok ugyanis gyakran bocsátanak ki biztosíték nélküli kötelezettségeket, ahelyett, hogy banktól vennének fel hitelt, vagy éppen kötvénykibocsátást hajtanának végre. Ezeket a papírokat nevezik kereskedelmi papírnak (commercial paper, CP). Az értékpapír igen gyakran egy banki hitelkerethez kapcsolódik, amit a hitelfelvevő tetszés szerint használhat fel az adósságszolgálat teljesítésére. A kereskedelmi papír lejárata 270 napig terjed; az ennél hosszabb lejáratot be kell jelenteni az amerikai értékpapírfelügyeletnek (Securities and Exchange Commission, SEC). A bejelentési kötelezettség miatt ilyeneket alig bocsátanak ki. A futamidő ezért gyakran nem haladja meg az egy-két hónapot. Általában 100 ezer dolláros tételekben bocsátják ki, emiatt a kisbefektetők csak közvetve, pénzpiaci alapokon keresztül érhetik el ezeket az instrumentumokat.
Van benne ráció
A Tyco lépésében is van azonban ráció. Jourdi de Werd, a Greif & Co. befektetési bank ügyvezető igazgatója szerint minden valószínűség szerint a Tyco nem akarta újabb kereskedelmi papírok kibocsátásával fedezni a lejáró CP-k visszavásárlását. A céggel kapcsolatos befektetői aggodalmak miatt ugyanis túl magas megtérülést kellett volna ajánlaniuk a piaci szereplők csalogatására. A vállalatnak ezért kapóra jött, hogy még az akvizíciókkal kapcsolatos kételyek kirobbanása előtt letárgyalt banki hitelkeret rendelkezésre állt.
Így a Tyco több kamatot fizet, mint a lejáró CP-k után; viszont kevesebbet, mint amennyivel befektetőket találhatott volna újabb kereskedelmi papírjaihoz. L. Dennis Kozlowski, a Tyco elnök-vezérigazgatója bejelentette, hogy a cég megnövekedett kamatkiadásai részvényenként mintegy 2 centtel csökkentik a vállalat 2002-es éves profitját.
Szükség van a bizalomépítésre
A Tyco részvényárfolyama megfeleződött az év eleje óta, miután a befektetők egyre inkább úgy érezték, hogy a szükségesnél kevesebb információt közölnek velük a cég vezetői. A piaci szereplők egyszerűen nem értették a hatalmas konglomerátum pénzügyi kimutatásait: hogyan nőhetett adósságállománya a 2000-es érték duplájára, 21,6 milliárd dollárra, amikor 4,8 milliárd dollárnyi szabad pénzáramlást mutatott ki 2001-ben?
A Wall Street Journal hétfői számában megjelent beszámoló a 700 akvizícióról váratlanul érte a befektetőket. A cikk állítása szerint a Tyco nem szerepeltette valamennyi tranzakcióját pénzügyi kimutatásaiban, mert az túl macerás lett volna az évi több mint 36 milliárd dollárt realizáló cégnek.
A Kozlowski-féle metódusA Tyco évente jóval több mint 100 vállalatot vásárol fel. Dennis Kozlowski vezérigazgató közvetlen munkatársaiként hat szakember mintegy házi befeketetési bankként működik: hihetetlenül gyors döntéseket hoznak, azok átlagosan hat hetet vesznek igénybe, a bankoknál szokásos hat hónappal szemben. Tevékenységük a Business Week szerint a következő öt lépésből áll:
1. TERVEZÉS.
A Tyco minden évben több mint 1000 lehetséges felvásárlási célt vizsgál meg, a lakásbiztonsági rendszerekkel foglalkozó cégektől az olyan nagy falatokig, mint az Egyesült Államok harmadik legnagyobb áruhitel-szolgáltatója, a CIT. A legjobb ötletek általában a Tyco operatív menedzsereitől származnak.
2. AL APVIZSGÁL AT. Minden lehetséges felvásárlást a Tycón belül a célponthoz legközelebb álló tevékenységet végző egység szakemberei véleményeznek abból a szempontból, hogy a cég beilleszthető-e a Tyco-holding rendszerébe. Az ügyletek fele már ebben a stádiumban kútba esik.
3. ÁTVILÁGÍTÁS. A Tyco titoktartási nyilatkozatot ír alá a kiszemelt vállalattal; soha nem megy bele ellenséges felvásárlási akcióba. Egy elemzői csapat darabokra szedi a főkönyveket és a gyártási folyamatokat. A “jelöltek” további 40 százaléka itt vérzik el.
4. TÁRGY ALÁSOK. Minden megállapodásnak azonnal nyereséget kell hoznia a Tyco számára. Ha a felvásárolandó célvállalat ára e fölé a pont fölé emelkedik, a Tyco eláll vételi szándékától.
5. VÉGREH AJTÁS. Amint a megállapodást tető alá hozták, a Tyco operatív gárdája átalakulási tervet dolgoz ki a jövevény cég számára. Alapszabály: a terv végrehajtása a szerződés életbelépésével megkezdődik.
A Tyco pénzügyi igazgatója, Mark Swartz szerint a befektetők amúgy sem igazodnának ki az akvizíciók sorában. A Tyco ugyanis nem közli a felvásárolt cégekben lévő működésen felüli készpénzállományt. Ezt pedig hozzá kellene adni a tájékoztatásokban szereplő vállalati értékekhez, hogy reális képet kapjunk. Mindez persze helyes vállalatértékelési gyakorlat: az üzleti értéket a folyamatos működéshez nem szükséges pénz levonásával kell meghatározni. A Tyco ugyanis nemcsak működő vállalatokat vesz, hanem azokban felhalmozódott készpénzt is, amit viszont nem részletez a tájékoztatásokban.
A “kiismerhetetlen” könyvelési viszonyokat kívánja felszámolni a cég azáltal, hogy négy részre osztja magát. A különválás a következő területeken történik meg: biztonságtechnika és elektronika (17,6 milliárd dolláros árbevétel, 4,2 milliárd dolláros profit 2001-ben), tűzvédelem és folyamatellenőrzés (7,6 milliárd dolláros árbevétel, 1,3 milliárd dolláros profit 2001-ben), egészségügy (7,1 milliárd dolláros árbevétel, 1,7 milliárd dolláros profit 2001-ben) és pénzügyi szolgáltatások (5,4 milliárd dolláros árbevétel, 1,2 milliárd dolláros profit 2001-ben). A szétválás talán könnyebben átláthatóvá teszi a Tycot; ez az Enron-botrányba belefáradt befektetők legfőbb óhaja.
A szétválás mellett talán azt is sikerül megmagyarázniuk a Tyco vezetőinek, hogy miért fizettek ki egyik igazgatójuknak, ifjabb Frank E. Walshnek 10 millió dollárt, valamint ugyanekkora összeget egy szintén az ő ellenőrzése alatt álló jótékonysági szervezetnek, amiért segítette lebonyolítani a CIT Group akvizícióját. Walshnek 50 ezer részvénye volt a CIT-ben. Kozlowski az esettel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy “a kifizetett összeg arányban áll Walshnek az ügy érdekében tett erőfeszítéseivel.”
