Tisztelt Alkotmánybíróság!
A Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete (korábbi nevén: Magyar Adótanácsadók Országos Egyesülete) 1134 Budapest, Dózsa György út 144. I/105. székhelyű kérelmező képviseletében
az Alkotmánybíróságról szóló1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján kérem az alábbi jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát.
Kérem, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg
– a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) jelenleg hatályos 303. § (4)-(5) bek. rendelkezését, valamint a Btk. 303/B. § 2002. április 1. napjától hatályos rendelkezéseit,
– a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (továbbiakban: Pmt.) 1. § (1) aa) pontja “számviteli” és “adószakértői” szövegrészét,
– a Pmt. 3. § (2) bekezdésének második mondatát, amelynek szövege a következő:
“A kijelölt alkalmazott személyéről, beosztásáról, valamint az ezekben bekövetkezett változásról a pénzügyi szolgáltató szervezet öt munkanapon belül köteles tájékoztatást küldeni az ORFK részére.”
– a Pmt. 6. § (3) bekezdésének következő szövegrészét:
“meghatározott kikötések alkalmazását kötelezően előírhatják. Ezeket az iránymutatásokat és mintaszabályzatokat az érintettek kötelesek titkosan kezelni.”
– a Pmt. végrehajtásáról szóló 299/2001. (XII. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Pmt-Vhr.) 10. § (1) bekezdése első mondatának “iránymutatások és mintaszabályzatok alapján elkészítendő” szövegrészét,
– a Pmt-Vhr. 17. §-át,
– a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény 9. § (1) bekezdésének “a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba” szövegrészét.
I N D O K O L Á S
Aránytalan büntetőjogi szankciók
A 30/1992. (V. 26.) AB határozat leszögezi:
“A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.
Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Valamely magatartás büntetendővé nyilvánításának szükségességét szigorú mércével kell megítélni: a különböző életviszonyok, erkölcsi és jogi normák védelmében az emberi jogokat és szabadságokat szükségképpen korlátozó büntetőjogi eszközrendszert csak a feltétlenül szükséges esetben és arányos mértékben indokolt igénybe venni, akkor, ha az alkotmányos vagy az Alkotmányra visszavezethető állami, társadalmi, gazdasági célok, értékek megóvása más módon nem lehetséges.”
Véleményünk szerint aránytalanul súlyos büntetőjogi szankciókat alkalmaz a jogalkotó a pénzmosás gyanújáról szóló bejelentés elmulasztóival szemben.
A Btk. 303. § rendelkezése szerint:
“(4) Aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Aki a (4) bekezdésben említett bejelentési kötelezettségének gondatlanságból nem tesz eleget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”
Az aránytalanság szembetűnő a Btk. 150. §-ával történő összehasonlításban.
Az államellenes bűncselekmények (rombolás, hazaárulás stb.) feljelentésének elmulasztása kizárólag szándékosan követhető el, és legfeljebb 2 évi szabadságvesztéssel, de csak akkor büntethető, ha a hitelt érdemlő tudomásszerzést sem követte feljelentés.
Ezzel szemben a pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülése, tehát a puszta gyanú már okot ad a bejelentésre, amelynek elmulasztása három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A pénzmosással kapcsolatos bejelentésének elmulasztása gondatlanul is elkövethető, vagyis a hanyagság akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Nem is beszélve arról, hogy államellenes bűncselekmények feljelentésének kötelezettsége alól a jogalkotó feltétel nélkül mentesíti a hozzátartozót. Ellenben pénzmosás gyanúja esetén senki sem vonhatja ki magát a bejelentési kötelezettség alól arra hivatkozva, hogy a feltételezett elkövető az ő hozzátartozója.
Egyes esetekben a bejelentés elmulasztását súlyosabban bünteti a törvény, mint a bűncselekmény elkövetőjét.
Például: a Btk 2002. április 1. napjától hatályos 303/A. §-a alapján aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha erről az elkövető könyvelője
tudomást szerez, de nem tesz bejelentést, akkor ez a mulasztás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Hátrányos megkülönböztetés
35/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint a “személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.”
Az új rendelkezések hátrányosan megkülönböztetik a vállalkozásban számviteli és adószakértői tevékenységet végzők csoportját, ugyanis csak számukra ír elő kötelezettségeket. A vállalkozó könyvelők és adószakértők kötelesek
– a kijelölt személy útján kapcsolatot tartani a rendőrséggel,
– előírt módon azonosítani és nyilvántartani ügyfeleiket,
– kioktatni és tovább képezni alkalmazottaikat a pénzmosás elleni küzdelemhez szükséges ismeretekről,
– belső szabályzatot készíteni,
– a pénzmosásra utaló adatról, tényről bejelentést tenni,
– az adatokat titkosan kezelni stb.
Ezzel szemben a munkaviszonyban könyvelői, adószakértői feladatokat ellátó személyekre az új szabályok nem vonatkoznak, ezáltal az alkalmazotti kör indokolatlanul felmentést kapott a pénzmosás elleni küzdelemben való részvétel alól.
Ez a megkülönböztetés ésszerűtlen és önkényes, valamint sérti a vállalkozói kör üzleti érdekeit. Gondoljunk csak arra, hogy bármely cég megelőzheti az alaptalan bejelentésekkel járó zaklatásokat, ha megvonja megbízását eddigi vállalkozó könyvelőjétől, adószakértőjétől és munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottakkal biztosítja a számviteli és bevallási munka elvégzését.
Cél nélküli adatgyűjtés
A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat szerint:
“Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttségA célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, készletre, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.”
A Pmt 3. § (2) bekezdésének második mondata alapján a rendőrségi kapcsolattartó személyét és annak változását akkor is köteles bejelenteni pénzügyi szolgáltató, ha semmilyen pénzmosás gyanús ügyletet nem észlelt. Ily módon több tízezer személy adatai cél nélkül szerepelnek majd az ORFK nyilvántartásában. Ennek a nagy terjedelmű adatgyűjtésnek nincs ésszerű indoka.
A “készletre” gyűjtés megvalósul, mert a Pmt nem határozza meg a rendőrségi kapcsolattartó személyek adatai feldolgozásának célját, tehát a célhozkötöttség hiányzik.
Az állampolgárok jogait, kötelezettségeit és büntetőjogi felelősségét iránymutatás nem szabályozhatja
A 34/1994. (VI. 24.) AB határozat kimondja:
“A formai alkotmányellenesség itt egyben tartalmi alkotmányellenességet is jelent, mert a ki nem hirdetett, meg nem ismerhető, nem jogszabályi szintű normák, ha azok az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintik, ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, és sértik az annak fő tartalmi elemét adó jogbiztonságot.”
A Pmt. 6. §-ának (3) bekezdésében meghatározott iránymutatást, mintaszabályzatot
– a pénzügyi szolgáltató szervezetek felett állami, szakmai felügyeletet gyakorló szervek, – ahol ilyen szerv nincs, a Pénzügyminisztérium az ORFK-val együttesen készíti el. (Pmt-Vhr. 14. §)
Az iránymutatások és mintaszabályzatok “meghatározott kikötések alkalmazását kötelezően előírhatják.” (Pmt. 6. § (3) bek.) A kötelező előírásokat be kell építeni a pénzügyi szolgáltató szervezet belső szabályzatába, amelyet állami, szakmai felügyeletet gyakorló szerv hagy jóvá.
Az iránymutatásokat és mintaszabályzatokat az érintettek kötelesek titkosan kezelni. Ebből következően ezek a dokumentumok
– nyilvános ismeretterjesztő előadások keretében nem tárgyalhatók,
– az abban foglaltak a nyilvánosság előtt nem elemezhetők, nem bírálhatók.
Az iránymutatások és mintaszabályzatok alapján elkészítendő Szabályzatnak az alábbi témakörökre vonatkozó előírásokat kell tartalmaznia
a) a pénzmosásra utaló adatok, tények, körülmények megállapításakor figyelembe veendő szempontok,
b) az ügyfelek azonosításának belső eljárási rendje,
c) a Pmt.-ben előírt bejelentési kötelezettség teljesítésének belső eljárási rendje, ideértve az ezt elősegítő belső ellenőrző, információs és adatkezelő rendszert,
d) az ORFK-nak történő bejelentés eljárási rendje és formája,
e) az azonosítás, illetőleg a bejelentés kapcsán keletkezett adatok kezelésére, védelmére vonatkozó előírások,
f) az alkalmazottak képzésére és folyamatos továbbképzésére vonatkozó előírások,
g) az ügyfelekkel kapcsolatba kerülő alkalmazottak részére az egyes esetekben alkalmazandó eljárási, magatartási normák,
h) a tényleges tulajdonos azonosításának belső eljárási rendjének, illetve ügyfél erre vonatkozó nyilatkozat megtételének meghatározása,
i) a Büntető Törvénykönyv pénzmosási tényállásának, a Pmt. rendelkezéseinek ismertetését,
j) a pénzügyi szolgáltató szervezetre vonatkozó jogszabályok titokvédelmi előírásainak ismertetését.
k) a felelős személy helyettesének kijelölése,
l) a felelős személy a bejelentésére szolgáló formanyomtatványt.
(Pmt-Vhr. 10. § – 13. §)
Az előbbi felsorolásból nyilvánvaló, hogy az iránymutatások és mintaszabályzatok az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintik.
Az iránymutatások és mintaszabályzatok teremtik meg a bejelentés elmulasztását követő büntetőjogi felelősségre vonás alapjait, ugyanis tartalmazzák azokat a szempontokat, amelyeket a pénzmosásra utaló adatok, tények, körülmények megállapításakor figyelembe kell venni. Akik ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyták büntetőjogilag felelősségre vonhatók, hiszen a Btk. visszautal a Pmt-re a büntetőjogi tényállás megfogalmazásakor.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv (továbbiakban: Jat.) az állami irányítás egyéb eszközei között tartalmazza a jogi iránymutatást is, de a mintaszabályzatról nem rendelkezik.
A Jat. 55. §-a szerint a miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére, a tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelős szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell.
A Jat. rendelkezései alapján nyilvánvaló, hogy a Pmt-ben meghatározott iránymutatások és mintaszabályzatok meghatározott kikötések alkalmazását kötelezően nem írhatják elő, tehát az erre vonatkozó rendelkezések alkotmányellenesek.
A Pmt-Vhr alkotmányellenes hatályba léptetése
25/1992. (IV. 30.) AB határozat
“A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy
– az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,
– meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.”
A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes.”
A Pmt-Vhr 17. § (1) bekezdése alapján “E rendelet a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló, a 2001. évi LXXXIII. törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.”
A 2001. évi LXXXIII. törvény a kihirdetését követő 15. napon 2001. december 19. napján lépett hatályba. A Pmt-Vhr azonban csak később, 2001. december 27. napján keltezett 2001/156. számú Magyar Közlönyben jelent meg. A visszamenőleges hatályba léptetésnek ez a módja ellentétes Jat 12. § (2) bek. rendelkezésével, amely kimondja:
“A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”
A felkészülési idő hiánya
28/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint:
“a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon
a) a jogszabály szövegének megszerzésére (akár úgy, hogy az érintett előfizet a hivatalos lapra, akár úgy, hogy annak egyes számait a szükséghez képest megvásárolja) és áttanulmányozására (ideértve bonyolultabb jogszabályok esetében az illetékes hatóságtól történő felvilágosításkérést is);
b) a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez (ideértve szükség esetén a jogszabály szervezett továbbképzés keretében való alapos megismerését, a felmerülő jogszabályértelmezési problémák tisztázását, a jogszabály végrehajtásához szükséges nyomtatványok, űrlapok beszerzését vagy előállítását, a zökkenőmentes végrehajtás személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodást);
c) a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez (pl. a környezetvédelmi kibocsátási értékek szigorítása esetén: egyes termékek gyártásának megszüntetése útján, korszerű technikai eszközök beszerzése útján, az alkalmazott technológiai megváltozásával vagy nagyobb hatásfokú tisztítóberendezés létesítésével) az önkéntes jogkövetés személyi és tárgyi feltételeiről való gondoskodáshoz.”
A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény a kihirdetését követő 15. napon (2001. december 19. napján) lépett hatályba. Ekkor még meg sem jelent a Pmt-Vhr.
Nem várható el, hogy 15 nap alatt több tízezer vállalkozás felkészüljön a büntetőjogi szakismereteket is feltételező új feladatok ellátására. A belső szabályzat elkészítésére adott 45 napos határidő sem elegendő, különösen akkor nem, ha a szabályzat részletes tartalmát előíró Pmt-Vhr a 45 napos határidő közben jelent meg.
A Jat 12. § (3) bek. szerinti felkészüléshez szükséges “kellő idő” hiányát jelzi, hogy az állami szervek (PM, ORFK stb.) a mai napig nem készítették el a törvényben előírt iránymutatásokat és mintaszabályzatokat, pedig a határidő már 2002. január 9. napján lejárt.
Budapest, 2002. január 31.
Tisztelettel:
Zara László
elnök
Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók
Országos Egyesülete
