Nem sokaknak lenne bátorságuk kilencszer kamatot csökkenteni egy évben. Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke kedd este azonban éppen ezt tette meg. Az amúgy is gyengélkedő gazdaságot, amelyet a szeptemberi terrortámadások még mélyebbre löktek, a “nagy öreg” a monetáris politikával próbálja meg kihúzni a kátyúból. Kérdés, hogy sikerül-e neki…
Gazdasági mentőcsomagBár Greenspan nem támogatja az azonnali mentőakciót, azt nyilatkozta, hogy ha a kongresszus ilyet akar, akkor az legalább jó nagy, 100 milliárd dollár körüli összeg legyen. 40 milliárd dollár már érkezett a sürgős károk enyhítésére, és 15 milliárdot kaptak a légitársaságok is. Sok közgazdász szerint hiába Greenspan kamatcsökkentési hulláma, az igazi segítséget egy nagyobb fiskális mentőcsomag jelenti majd a gazdaságnak.
Részletek az amerikai élénkítő csomagról >>
Saját terepen játszik
A World Trade Center elleni merényletet követően Greenspan még azt javasolta Bush elnöknek és a kongresszusnak, hogy a gazdaság élénkítésére összeállítandó csomagot ne siesse el. Mielőtt ugyanis cselekedne a kormány, érdemes várni egy keveset, hogy kiderüljön, pontosan milyen károk is érik a gazdaságot.
A Fed elnökének óvatossága azonban csak akkor érvényes, ha a fiskális politikáról beszél. Saját terepén ugyanis hihetetlenül agresszívan és gyorsan cselekszik. Három héttel a New York-i események után a Fed nyílt piaci bizottsága tegnap másodszorra csökkentette a kamatokat.
Elemzők szerint nem volt kétséges, hogy fél százalékponttal mérséklik az irányadó kamatlábat – történelmi mélypontra lökve ezzel az egyik legfontosabb gazdasági jelzőszámot. 2,5 százalékos kamatszint ugyanis legutoljára 1963-ban volt. Közgazdászok szerint Greenspan még mindig azt hiszi, hogy a fiskális politikával szemben a monetáris az igazi gazdaságpolitikai eszköz ehhez hasonló válsághelyzetekben.
Elhibázott lépések?
Bár a befektetők többsége nem kérdőjelezi meg Greenspan hozzáértését, egyesek azért már kételyüket fejezik ki az igencsak agresszív kamatcsökkentési hullámot látva. A Fed elnökének 14 éves ténykedése ugyanis nem szólt másról, mint arról, hogy a gazdaságot és a pénzügyi szektort érő sokkokra gyors és határozott válaszokat adott. A kamatlépések elhúzódó hatásaival pedig csak később foglalkozott.
A legnagyobb félelem az iránt mutatkozik, hogy a mostani, kilencedik kamatcsökkentéssel könnyen túlpörgethetik a gazdaságot. Ennek természetesen csak jövőre lehet érzékelhető jele, hiszen a korábbi kamatvágásoknak is jó egy év kell, míg hatásukat teljesen kifejtik. Akkor azonban már fokozatos kamatemeléssel kell majd megfékezni a túlhevülő gazdaságot.
Greenspan az 1998-ban kezdődő pénzügyi válság idején egyszer már kénytelen volt korrigálni: a kezdeti gyors kamatcsökkentések beruházási és költekezési boomhoz vezettek, s ennek az lett az eredménye, hogy 1999-ben és 2000 első felében a hitelezés megdrágításával kellett lefékezni az egészségtelenül száguldó amerikai gazdaságot.
Gyengélkedő makromutatókA “majdnem recessziós” amerikai gazdaságról meglehetősen rossz makromutatók jelentek meg a napokban: a feldolgozóipari menedzserindex csökken, a Michigani Egyetem bizalmi mutatója szintén drámai esést mutatott (az augusztusi 91,5 pontról 81,8-re). A nemzetközi olajárak azonban csökkenő trendet mutatnak, így a Fednek erről az oldalról nem kell inflációs nyomástól félnie. 9 éves rekordnagyságon van azonban a munkanélküliség, és hanyatlik a fogyasztók kereslete a számítógépek és az autók iránt.
A piacot ki kell elégíteni
Bár talán a Fed is tudja, hogy a túl sok kamatváltoztatás szülhet bizonyos problémákat, a piaci szereplők várakozásait a jelenlegi feszült helyzetben ki kell elégíteni. A Fed mindig is kínosan figyelte a befektetői várakozásokat mutató, az alapkamat jövőbeli értékéről szóló elképzeléseket jelző mutatót (Future contracts on Fed funds rate): ez pedig mostanra árazott be egy 50 bázispontos kamatvágást.
Normálisan egy kamatcsökkentésnek az az értelme, hogy olcsóbbá válik általa a hitelezés, megnő a fogyasztók vásárlási kedve, és a vállalkozások is növelik beruházási aktivitásukat, előre lökve ezzel az egész gazdaságot. A terrortámadások árnyékában azonban nem a közgazdasági magyarázat a mérvadó: a piac megnyugtatásához pszichológiai fegyverként kell alkalmazni a monetáris politikát. És nemcsak ma, hiszen a gazdaság idén még egy, 25-50 bázispontos kamatcsökkentést vár Greenspantől.
Veszélyforrások
Elemzők figyelmeztetnek: 2 százalék körüli kamatszintnél már arra is gondolni kell, hogy az esetleges további, az év végén várható mérséklések mekkorák legyenek. Ebben a sávban ugyanis már nem lehet 50 bázispontokkal operálni. Az amerikai gazdaság könnyen úgy járhat, mint Japán, ahol a nulla közeli kamatlábbal a jegybanknak szinte semmilyen hatása nincs a gazdaságra.
Az úgynevezett “likviditási csapda” effektusra Szikszai Szabolcs, az OTP Értékpapír Rt. makroelemzője is felhívja a figyelmet. “Ilyen kamatszintnél egy idő után nem lesz már érdemes állampapírokat venni, hiszen 2 százalék környékén már mindenki arra fog spekulálni, hogy a Fed ezután már emelni fogja az irányadó kamatlábat.” Emelkedő hozamok pedig a kötvényárfolyamok esésével járnak.
Az év végéig azonban még egy kamatcsökkentés prognosztizálható. Az amerikai állampapírpiacon ennek megfelelően a rövid kötvények hozama esik, a hosszú kötvények (30 év) pedig már némi emelkedést mutatnak (Amerikai államkötvény hozamok >>). Ehhez az is hozzájárul, hogy a fiskális politikában is nagy változás zajlik le: míg korábban a következő évek költségvetési többletét a több mint 3 trillió dolláros államadósság visszafizetésére akarták fordítani, a gazdaság gyengélkedésével és a háborús készülődéssel ennek ellenkezője történhet. Költségvetési többlet helyett akár újabb kötvénykibocsátásra is fel kell készülni, s hogy a piac ezt felszívja, ahhoz magasabb hozamokra lesz szükség.
