Egy csapásra szertefoszlott az a “majd mi, egyedül” hozzáállás, amely George W. Bush külpolitikáját mindeddig jellemezte. A szeptember 11-én felrobbant utasszállító repülőgépek, a kártyavárként összeomló felhőkarcolók és a leírhatatlan vérontás egyszer s mindenkorra világossá tették, hogy a terrorizmus nem olyasvalami, ami csak “ott” történhet meg. Attól kezdve, hogy a két repülőgép belefúródott a World Trade Center épületébe, a nemzeti politikáról és az ország által követendő célokról folyó vita nyomban teljesen új irányt vett, és gyökeresen megváltozott.
Az otthon biztonsága
A washingtoni politikai körök az elmúlt időszakban egymást okolva heves szópárbajt vívtak a rohamosan apadó költségvetési többletről. Erről ma egy hangot sem hallani. Mindkét politikai erő felsorakozott a szent cél mögé: meg kell védeni az országot a további támadásoktól. Sőt a New Yorkban és Washingtonban végrehajtott borzalmas pusztítás kellő politikai felhatalmazáshoz juttatta Busht atekintetben is, hogy a társadalombiztosítási alap terhére lásson hozzá a haderő modernizálásához.
Az elnöknek mindazonáltal feltétlenül újra kell gondolnia politikai prioritásait. A rakétavédelmi program például azon célkitűzések sorába tartozik, amelyek mellett mostantól sokkal nehezebb lesz érvelni. Az “otthon biztonsága” hirtelen összehasonlíthatatlanul fontosabbá vált – a támadást megelőzően a törvényhozók még abba is beleegyeztek, hogy lefaragják a hírszerzésnek és a katasztrófavédelemnek juttatott összegeket.
Miközben a Kongresszus ma azt vizsgálja, hogyan mondhattak ilyen brutális mértékben csődöt a hírszerző és nemzetbiztonsági szolgálatok, miként kerülhette el a figyelmüket a terroristák készülődése, Bush minden bizonnyal nagyságrendekkel több pénzt kér majd a hírszerzési tevékenység erősítésére, valamint annak kivédésére, hogy esetleg vegyi, illetve biológiai fegyvert tudjanak bevetni az Egyesült Államok ellen.
Ám a kormányzat egyéb kihívásokkal is szembesül. Az Amerikában élő arab közösség tagjain máris eluralkodott a rettegés, hogy egy ellenük irányuló erőszakhullám áldozataivá válhatnak, sőt félő, hogy a rendfenntartó erők ismét faji alapon tesznek majd különbséget az egyes emberek között. Bush alighanem búcsút mondhat azon erőfeszítéseinek is, amelyekkel az amerikai bevándorlási politikát szerette volna liberalizálni. A liberális polgári értékek szószólói attól tartanak, hogy a meghozandó biztonsági intézkedések veszélybe sodorhatják a hagyományos amerikai szabadságjogokat.
Esély a győzelemre
Ha Bush sikeresen kormányozza át az ország hajóját a mostani vészterhes vizeken, akár újra is fogalmazhatja saját elnökségét, egyben elhallgattathatja a benne kétkedőket, akik mindeddig megkérdőjelezték, hogy képes-e kezelni a külpolitikai kérdéseket.
Akár sorsdöntő győzelmet is arathat. Az az érzékeny reakció, amellyel hat évvel ezelőtt Bill Clinton válaszolt az oklahomai robbantásra, egyértelmű fordulópontot hozott akkortájt fölöttébb népszerűtlen elnökségében. Bush számára “ez a merénylet Oklahoma City a tizedik hatványon képletnek bizonyulhat” – állítja Larry J. Sabato, a University of Virginia kormányzati kérdésekkel foglalkozó professzora.
Mindazonáltal az Egyesült Államok szövetségesei változatlanul nyomást gyakorolnak majd Bushra, hogy tegye félre rakétavédelmi terveit. Az otthoni szkeptikusok pedig máris azt hangoztatják, nincs elegendő pénz arra, hogy az ország megfelelő védelmet építsen ki mind az űrből érkező, mind a földközeli magasságból lecsapó támadásokkal szemben. Persze előreláthatólag a rakétavédelem hívei sem adják majd meg könnyen magukat.
Alig néhány nappal ezelőtt még nevetségesen hangzottak volna a Capitoliumban a ma védelmi célokra szánt hatalmas összegek. Akkor még a katonai költségvetésből folyattak volna át pénzt a különböző társadalmi célú kiadásokra a demokraták, és ugyanonnan reméltek pótlólagos forrásokat újabb adócsökkentési terveikhez a republikánusok.
Mára azonban minden megváltozott. “A legfontosabb feladatunk az, hogy megvédjük az országot. Ez a szempont lépett az első helyre” – hangsúlyozza Kent Conrad, a szenátus költségvetési bizottságának demokrata elnöke. A Bush-kormányzat hamarosan arra kéri a Kongreszszust, hogy számottevően növelje meg a repülőtéri biztonság erősítésére fordított összegeket – a túlságosan is félvállról vett ellenőrzést a honatyák már többször bírálták.
A törvényhozás az elmúlt években 250 millió dollárt szavazott meg olyan berendezésekre, amelyek észlelik a csomagokban elhelyezett robbanószereket, ám ezen eszközök túlnyomó része kihasználatlanul porosodott, a légitársaságok ugyanis nem voltak hajlandóak megfizetni az alkalmazottakat, akik azokat működtették volna, illetve nem vállalták annak az ódiumát, hogy az utasoknak esetleg hosszabb ideit tart a repülőtéri ellenőrzés.
Újraéledő szigor
Az amerikai hírszerzés működésének átfogó felülvizsgálata úgyszintén elkerülhetetlennek tűnik. Miután az amerikai kémhálózattól a lehallgató szolgálatokig az egész rendszer döbbenetes kudarcot vallott, magától értetődő, hogy a Kongresszus felelősségre vonja a CIA-t és az FBI-t. A terrorizmussal foglalkozó szakértők azt sürgetik, hogy meneszteni kell a hírszerzésnek a területet jelenleg felügyelő valamennyi vezetőjét.
A washingtoni prioritások villámgyors átrendeződése igencsak érzékenyen érinti az amerikai vállalati szektort. A szenátus a minap a rendfenntartó hatóságok határozott ellenvetéseivel dacolva áldását adta egy olyan, az üzleti körök által támogatott törvényre, amely enyhített a komputerek és más high-tech termékek exportját korlátozó rendelkezéseken. Ugyanennek a törvénynek a képviselőház előtt lévő változata sokkal szigorúbb kitételeket tartalmaz.
A támadássorozat után az érintett üzleti köröknek vajmi kevés esélyük van arra, hogy a képviselőházi vezetőket meggyőzzék a korlátozások feloldásáról. S biztos kudarcra vannak ítélve egyes vállalatoknak azon erőfeszítései, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok törölje a latorállamok – egyebek mellett Líbia, Irán és Szudán – ellen bevezetett szankciókat.
Egy olyan elnök számára, aki megérti az idők szavát, a szeptember 11-ei terrorakciót követő káosz komoly esélyt kínál arra, hogy levesse az izolacionista béklyókat. S mi tagadás, Bush számára nem nagyon maradt más választás, mint az, hogy miközben megnyugtatja és vezeti a megrettent amerikai népet, elfoglalja a vezető szerepet azon a nemzetközi porondon, amelyet politikájában oly sokáig igyekezett háttérbe szorítani.
A Figyelőben 25 oldalas összeállítást talál a terrortámadások utáni új helyzetről és következményekről.
