Nemcsak Bridget Jones keres rosszul

Különbség legfeljebb csak az arányokban mutatkozik: Skóciában például nagyobb a szakadék a férfiak és a nők fizetése között, mint Nagy-Britannia többi országában. Az Egyenlő Esélyek Tanácsa által készített felmérés eredményei szerint a teljes munkaidőben dolgozó skót nők férfi kollégáik fizetéséhez képest csak 80 százalékot visznek haza – annak ellenére, hogy Angliában már 1970-ben elfogadták az egyenlő fizetésről szóló törvényt (Equal Pay Act).

Bárhol Európában

Ha eltekintünk a skót helyzettől, Anglia még mindig nem áll túl jól európai viszonylatban: a fizetések közötti szakadék a szigetországban a legnagyobb a férfi és női bér között. Skóciában 19 százalékos a szakadék, 6 százalékkal magasabb, mint Wales-ben és egy százalékkal magasabb, mint egész Nagy-Britanniában. Igaz, a mai 18 százalék a harminc évvel korábbi 31 százalékkal áll szemben. A tanács célja az, hogy öt éven belül felére csökkentsék a különbséget, nyolc éven belül pedig teljesen megszüntessék.

A kontinens keleti felén nagyjából megegyeznek az arányok az uniós országok adataival, melyek szerint a nők ugyanazért a munkáért alacsonyabb fizetést kapnak, mint a férfiak. 1995-ben ez az arány átlagosan mindössze 75 százalékos volt az EU országaiban és a tagjelölt országokban egyaránt. A legrosszabb a helyzet Portugáliában (67 szátalék), de még 1999-ben sem volt olyan ország az unióban, ahol a nők bére elérte volna a férfiak fizetésének 90 százalékát.

Még a sort vezető országokban – Svédországban és Belgiumban – is csak 86-89 százalék az arány, még ha az elmúlt évekhez képest lassú emelkedés tapasztalható is. A legjobb eredményt a tagjelöltek egyike, Szlovénia tudja felmutatni az iparban és szolgáltatásban (89 százalék).

Bridget és társai – azaz mi a helyzet a kiadók háza táján?

A regénybeli Bridget Jones-nak nem csak az alkohollal, cigarettával, csokoládéval vagy épp mamájával kellett megküzdenie, hanem azzal a ténnyel is, hogy egy kiadónál helyezkedett el, nő lévén, igen kevés pénzért. Ahogy egy, a Bookcareers.com számára készített felmérés adatai bizonyítják, a kiadói iparágban dolgozni ma egyike a legrosszabban fizetett diplomás állásoknak Angliában.

Ez a frissen végzett egyetemisták – és ezen belül is főleg a nők – körében az egyik legnépszerűbb állás. A viszonylag alacsony keresetek ellenére a férfiak még itt is lényegesen jobban keresnek, mint női kollégáik.

A felmérés során 800 kérdőívet töltöttek ki a kiadók alkalmazottai, és az eredmények szerint az átlagos fizetés 23 ezer fontnál kevesebb egy évben, a kezdő fizetés pedig (a szakmai létra legalján) átlagosan mindössze 14 ezer font.

Ennél még az angol tanárok is jobban keresnek: Londonon kívül 17 ezer, Londonban 20 ezer fontot évente. Sőt, a felmérés során kiderült, hogy van olyan kiadói alkalmazott is, aki csak 9000 fontot keres – kevesebbet, mint egy kis tankönyvkiadó igazgatójának takarítónője.

A felmérés szerint a kiadók alkalmazásában lévő férfiak 26 ezer fontot keresnek évente, ugyanazért a munkáért a nők alig valamivel többet, mint 22 ezret. Ráadásul a különbség folyamatosan nő, mivel a férfiak átlagosan 9 százalékos fizetésemelést kapnak, szemben a nők 7 százalékos emelésével.

A vizsgálat során megkérdezett nő és férfi igazgatók közötti különbség még nagyobb. Míg a férfiak 45 ezer fontot kerestek, minden nyolcadik nő kevesebbet, mint 43 ezret. A kiadók azt állítják, annyit fizetnek, amennyijük van. Arról nem tehetnek, hogy túlképzett emberek jelentkeznek a meghirdetett állásokra – olyanok, akiknek MBA végzettségük van, vagy éppen több nyelvet is beszélnek.

Diszkrimináció Magyarországon

A FigyelőNet által megkérdezett munkajogászok többsége szerint a hazai szabályozás megfelel a nemzetközi szabályozásnak, sőt kielégítően véd is a munkahelyi diszkrimináció ellen. A munka törvénykönyve (MT) 5. § (1) bekezdése a közvetlen és közvetett diszkriminációt, illetve a munkaviszonnyal össze nem függő körülményből fakadó megkülönböztetést is tiltja, és ezzel olyan széles körűvé tágítja a diszkrimináció fogalmát, ahogy még nyugat-európai országokban sem szokásos.

Mindezzel együtt azt senki sem vitatta a megkérdezett jogászok közül, hogy a diszkrimináció néhány fajtája jelen van Magyarországon is. Gondoljunk csak a korhoz vagy nemhez kötött álláshirdetésekre, amelyekkel még olyan közismert, nagy cégek is diszkriminálnak, mint a BKV. Ugyanígy az sem titok, hiszen a KSH által közzétett adatokból mindenki kisilabizálhatja, hogy a magyar nők átlagkeresete a férfiak átlagkeresetének körülbelül 80 százalékát éri csak el.

A diszkrimináció nem ritkaság, a munkavállalók mégis csak elvétve próbálják érvényesíteni jogaikat. Bár a munkaügyi perek számáról jelenleg nem gyűjtenek adatot az igazságügyi statisztika keretében, olyan keresetről nem tudnak a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, amit azért indított volna valaki, mert kevesebbet keresett, mint férfi kollégája – mondta dr. Suba Ildikó a Fővárosi Munkaügyi Bíróság képviseletében a FigyelőNetnek.

Igaz, arra volt már példa, hogy valaki azért indított pert, mert úgy érezte, hogy esetében sérült az “egyenlő munkáért egyenlő fizetést” elve, de ez inkább a közszférát érintő kérdésekben fordult elő, jellemzően nem a nemek összehasonlításában került terítékre a kérdés. Az ritka, hogy valaki kizárólag munkahelyi diszkriminációra építve indít pert a bíróságon.

Az OMMF éves statisztikája szerint a felügyelőségek évente körülbelül 10 diszkriminációra alapított bejelentés ügyében járnak el, ezek azonban nem nemi vagy faji megkülönböztetést sérelmeznek, hanem szakszervezeti tisztségviselőket a szakszervezeti tevékenységük miatt ért hátrányos megkülönböztetést.

Persze vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint nincs szó nemi diszkriminációról, csak arról, hogy a nők a hagyományosan rosszabbul fizetett munkákra, mint például az asszisztensi vagy eladói munkakörökre koncentrálnak. Ez azonban még a férfiak véleménye szerint is túl egyszerű magyarázat lenne.