A Federal Reserve 25 bázisponttal, 3,5 százalékra csökkentette irányadó overnight kamatlábát. Az idei, immár hetedik kamatvágás 1994 márciusa óta nem látott mélységekbe vitte a jegybanki kamatszintet; Alan Greenspan Fed-elnök szándéka a lépéssel, hogy végre löketet adjon a lassulóban lévő gazdaságnak.
Várták, mégis meglepődtek
Bár a szakértők döntő többsége számított a keddi kamatvágásra, Greenspan bejelentése mégis padlóra küldte a már amúgy is térdmagasságban vánszorgó árfolyamokat. A Dow Jones Industrial Average 1,4 százalékos csökkenés után 10 174 ponton fejezte be a kereskedést, a szélesebb piaci folyamatokat tükröző Standard & Poor’s 500 pedig 1,2 százalékot veszített értékéből. A tulnyomó többségében technológiai részvényekkel telített Nasdaq Composite sínylette meg leginkább a Fed-döntést: az index 2,7 százalékkal esett, és 1 831 ponton búcsúzott a virtuális parkettől.
A mérges medvék Greenspan jövőképének hallatán ugrottak ki a barlangjukból. A Fed első embere ugyanis kijelentette, hogy a világ legnagyobb gazdasága továbbra is gyengélkedik, aminek fényében a jegybank nem riad vissza a további kamatcsökkentésektől sem. John Youngdahl, a Goldman Sachs elemzője szerint 2002 első feléig további 50 bázispontos monetáris lazítás várható.
Egy újabb kamatvágás; na és?
Az idei hetedik lépést is beleszámítva 3 teljes százalékponttal (azaz 300 bázisponttal) csökkentette a Fed az idén az overnight kamatszintet. (Az akkori recesszióból – melyet a GDP egymás utáni két negyedévben mért csökkenésével definiál a szakirodalom – való kilábalás reményében a Fed 1990 júliusa és 1992 szeptembere között 500 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatot.) Így már az optimista befektetők sem hiszik már el, hogy csupán a hatásmechanizmus lassúságára kenhető, hogy az eddigi lazítások nem jártak eredménnyel. Bár a közgazdászok gyakran hangsúlyozzák, hogy a monetáris politikai intézkedések átfutási ideje körülbelül egy évre tehető, a 300 bázispontos “lórúgást” már régen észlelni kellene.
Az amerikai gazdaság teljesítményére tereli a befektetők figyelmét az is, hogy nemrég befejeződött a vállalati gyorsjelentési időszak, ami némi vígaszt jelenthetett volna az aggódó piaci szereplőknek. A piac arra vár, hogy lássa már a folyamat alját, ahonnan már felfelé vezet az amerikai gazdaság útja. Ezzel szemben a “gödör a lejtőn” hatás érvényesül: a befektetők között egyre nő az árfolyamok további csökkenésére játszók aránya.
Már Cohen sem a régiA Goldman Sachs befolyásos vezető stratégája, a kilencvenes évek nagy bikája, Abby Joseph Cohen, a korábbi 1 550 pontról 1 500 pontra csökkentette a Standard & Poor’s 500 év végi értékére vonatkozó előrejelzését. A Dow Jones index év végi szintjére vonatkozó elképzelésein nem változtatott Cohen, ez továbbra is 12 500 pont. Bár még a módosult céláfolyamokkal is számolva a DJIA esetében több mint húsz, az S&P-500 esetében pedig mintegy harminc százazékos erősödés adódna az év végéig, Cohen pesszimizmusa óvatosságra int. A csökkenő árfolyamokkal kapcsolatban korábban ugyanis csak arra utalt a stratéga, hogy az alacsony árak remek belépési lehetőséget kínálnak a részvénypiaci vásárláshoz.
Nézőpont kérdése
A gazdaság állapotáról szóló legfrissebb jelentések egyáltalán nem nevezhetők egyértelműnek. Optimizmusra adhatnak okot például a következő tényezők: júliusban szinten maradt az ipari termelés, miután előtte kilenc hónapig visszaesés volt tapasztalható; a cégek már régen elkezdték leépíteni fölösleges készleteiket, azaz csökken az utóbbiak keresletcsökkentő hatása; visszaesőben van a munkanélküli segélyért pályázók száma, miután 400 ezerrel tetőzött május-júniusban. A gyengülő dollár és a csökkenő kamatok serkenthetik az exportot.
Amint azonban nevetünk az egyik szemünkkel, rögtön sírni támad kedvünk a másikkal. Az okok: a tőzsdei cégek sorozatos profit warningjai következtében lejtőn vannak a részvényárfolyamok; továbbra is pang a beruházási javak belföldi és exportpiaca; a multinacionális vállalatok egymással versengve jelentik be nagyobbnál nagyobb elbocsátásaikat; visszaesett az új házak és az autók értékesítése; a lakossági hitelállomány csaknem négy év óta először jelez csökkenést; 2001 második negyedévében csupán egy vékony hajszálnyival bővült az Egyesült Államok gazdasága.
