Ingyenreklám?A Reflex Környezetvédő Egyesület szerint egy átlagos háztartásba évente 11 kilogrammnyi reklámanyag – ingyenes újság, szórólap, prospektus, DM-levél – érkezik. Ez a mennyiség önmagában nem tűnik túl nagynak, ha azonban beszorozzuk az országban található hárommillió háztartással, kiderül, hogy háromezer tonna papírszemetet köszönhetünk a reklámoknak. Gyors számítás után az is kiderül, hogy ezek a reklámok korántsem ingyenesek, hiszen a Reflex számításai szerint 580 tonna reklámanyag “legyártásához” közel 1300 fát, 55 millió liter vizet és mintegy 3200 megawatt energiát használnak fel. Ezt az árat a környezet fizeti, de fizet a fogyasztó is, hiszen a reklámkiadványok ára beépül a megvásárolt termékek árába is. Ily módon mintegy 12-14 milliárd forintért vásároltunk 2000-ben “ingyen” reklámot.
Az adatkereskedelem központjában egy állami intézmény, a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala áll. Egy 1992-es törvény hatalmazza fel arra, hogy hatósági eljárás keretében magán és jogi személyeknek adatot adjon el. Évente mintegy 100 milliós bevételt könyvelhet el a hivatalból hozzá kerülő adatok értékesítése révén.
A piac maga persze többszereplős, hiszen maguk a direkt marketing cégek is adják-veszik egymás között a fogyasztók adatait. Nem beszélve az adatgyűjtőként betöltött szerepükről.
A gyűjtés folyamatában sokan anélkül vesznek részt, hogy tudnák, milyen célra adják meg nevüket, címüket és egyéb személyes adataikat. Pedig a nyereményjáték, közvélemény-kutatás és egyéb címeken érkező ajánlatok igazi célja az, hogy minél pontosabb képet nyújtsanak a fogyasztóról.
Megkérik az árát
A “vevők” számára általában a fiatal, aktív korú, lakhelye szerint jómódú réteg adatai a legértékesebbek. A hivatal történetében már arra is volt példa, hogy kifejezetten a lakhely koordinátái szerint kértek adatokat, olyan mennyiségben, ahány lakosa az adott kerületnek nincs is.
Egy-egy, a reklámcégek szempontjából “átlagos” állampolgár adatait 25-35 forintért mérik, de az árak a kért információk mennyiségével arányosan csökkennek. Egymillió adat megvásárlása felett már csak hat forintot kérnek darabjáért.
Az árat nemcsak a mennyiség befolyásolja. Többet kell fizetnünk, ha az adatokat flopin vagy öntapadós vignettán kérjük.
Az adatokat elvileg 6 hónapig használhatja fel a vevő. Ha azután is törvényesen akarja használni adatbázisát, kérnie kell a frissítését (ami persze megint csak pénzbe kerül). A gyakorlatban azonban a Belügyminisztérium nem tudja ellenőrizni, hogy a cégek meddig használják az információbázist.
Az ombudsman állásfoglalásaMajtényi László adatvédelmi biztos állampolgári bejelentés nyomán már 1999-ben állásfoglalást bocsátott ki, mely szerint vitatható, hogy mennyire fér össze az állami alapnyilvántartás feladataival az, hogy a hivatal üzleti célra, pénzért szolgáltat adatokat. Majtényi úgy látja, nehéz ezt a gyakorlatot összeegyeztetni az adatvédelmi törvény szellemiségével.
Hol a hiba?
Legutóbb az Országimázs Központ adott munkát az adatvédelmi biztosnak. Imázsépítő kampánya során névre szólóan postázta ki az időszakosan megjelenő Milleniumi Országjáró legfrissebb számát. Az ehhez felhasznált három és fél milliós címlistához több adatvédelmi szakember szerint jogellenesen jutott hozzá a központ, hiszen a törvény tételesen felsorolja, ki és milyen céllal vásárolhat adatokat. A polgárok személyes adatainak nyilvántartásáról szóló törvény szerint tudományos kutatás, közvélemény-kutatás és direkt marketing céljára, illetve a választásokat megelőzően a kampányhoz igényelhetők személyes adatok.
Megengedi a törvény, hogy azok a szervezetek is kérjenek személyes adatokat, amelyeknek igazolható jogos érdekük érvényesítéséhez van szükségük ezekre. Az Országimázs Központ azonban ennek a kritériumnak sem felel meg, hiszen egyetlen olyan jogszabályban előírt feladata sincs, amelyhez lakcímeket tartalmazón adatbázisra lenne szükség.
Az ilyen helyzetek elkerülése végett érdemes a fogyasztási szokásokat vizsgáló kérdőíveket előzetes állásfoglalásra beküldeni az adatvédelmi biztoshoz – ahogy tette a Magyar Posta is, amikor saját maga fogott adatbázis-építésbe. A mintegy 800 ezer háztartásba kiküldött kérdőív kitöltése önkéntes volt, tartalmát előzetesen egyeztették az adatvédelmi biztos hivatalával és persze a jogszabályokkal. A posta a visszaküldött íveket és a feldolgozás során kapott adatokat zártan, speciálisan erre a célra kialakított, szigorú biztonsági körülmények között, adatkezelési szabályzat alapján tárolja és kezeli.
Védekezhetünk
Az állampolgár megtilthatja adatai kereskedelmi célú kiadását, ehhez a jegyzőnek vagy a Belügyminisztériumnak kell levelet írnia. A mostanában egyre gyakrabban célponttá váló kiskorú gyermek nevében a szülő nyilatkozhat – akár már a születés napján, elejét véve minden további bonyodalomnak.
Ezzel a lehetőséggel azonban kevesen vannak tisztában. Talán ezzel is magyarázható, hogy eddig kevesebb, mint tízezren tiltották meg az adataikkal való kereskedést.
