Januártól eggyel több okát számlálhatnák a bankok, hogy ügyfeleik betéteit az eddiginél “busásabb haszonnal” – magasabb kamattal – jutalmazzák, hiteleiket pedig olcsóbban mérjék. A jegybank ugyanis az év elejével 11-ről 7 százalékra mérsékelte a források után képzendő kötelező tartalékok mértékét. Ezzel kezdetét vette a bankárok régóta hallható panaszainak orvoslása.
Stabil rátaA tartalékok kötelező mértékét 1996-tól mindössze egy alkalommal módosították, mégpedig tavaly júliusban, akkor 12 százalékról 11 százalékra vitték le. A 2000 nyarán érvénybe lépett intézkedés azonban nem hozott lényeges változást a bankok jövedelmezőségében: amit nyertek a réven, azt elvesztették a vámon, hiszen az 1 százaléknyi összeg felszabadulásával mozgásterük ugyan növekedett valamelyest, ám egyidejűleg a csökkentett tartalékra már a korábbinál szerényebb kamatot fizetett a bankok bankja.
A hazai pénzintézeti vezetők szerény jövedelmezőségük egyik fő indokaként emlegetik, hogy a források több mint egytizedének megbéklyózása nem hagy teret számukra nemzetközi mércével is versenyképes kamatok megállapítására, ezért gyakran veszítenek üzletet. A fennmaradó, szabadon kihelyezhető mintegy 90 százaléknyi forrásnak kell ugyanis olyan hatékonyan dolgoznia, hogy megkeresse saját költségeit és profitját, továbbá “a kvázi keresőképtelen családtagot”, a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) elfektetett és csak szerényen kamatozó tartalékot is.
Ellentétes érdekek
Nem meglepő, hogy a pénzintézeti vezetők túlnyomórészt üdvözlik e tavaly novemberben kelt jegybanktanácsi döntést. A módosítás hatásait illetően azonban már megoszlanak a vélemények a felek között, igaz, nem olyan élesen, mint korábban. Az érintettek szembenállása természetes: míg a jegybank a vásárlóerő szabályozására, az infláció kézbentartására, illetve az uniós normák teljesítésére koncentrál, addig a hitelintézetek a profit növelésében érdekeltek. A két fél közötti feszültség oldódását talán az intézkedés jegybanki tálalása is elősegítette, miszerint a tartalékráta leszállításának elsődleges célja az, hogy javuljon a bankrendszer versenyképessége, és végső soron mérséklődjön a gazdaság egészét terhelő jövedelemelvonás.
Banki reakciókA Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H) tartalékolási szabály enyhítésével csaknem 16 milliárd forint szabadul fel. A megvásárolandó állampapírok további sorsáról – kifutás előtti eladásáról vagy éppen megtartásáról – a pénzintézet menedzsmentje dönt. A vezető testület most úgy látja, e döntésre csak akkor kerülhet sor, ha a kötvényeket beárazza a piac.
Az MNB mindezt persze úgy szeretné elérni, hogy ezalatt a hitelintézetek likviditása csak fokozatosan növekedjen. Ezt a célt szolgálja a kivitelezéshez választott eszköz is: a 4 százalékpontos ráta csökkentéssel felszabaduló, mintegy 200 milliárd forintot 5 éves államkötvény kibocsátásával köti le.
A bankok jövedelmezőségét a tartalékokra fizetett kamat is befolyásolja. A forint alapú források után fizetett, jelenleg 6 százalékos kamat fenntartása esetén a bankrendszer teljesítménye – a tartalékolás költségének csökkenése révén – mintegy 8 milliárd forinttal növekedett volna, illetve ugyanekkora összeggel romlott volna az MNB pozíciója.
Csökkenő kamat
Minden bizonnyal ezek a megfontolások állnak a jegybank másik intézkedésének a hátterében, mely szerint február elsejétől a tartalékok után fizetett kamat 2,25 százalékponttal mérséklődik. A bankrendszer jövedelmi helyzete azért még így is javul, bár szolidabb mértékben, mindössze 3,5 milliárd forinttal. A valóságban ennél kedvezőbb lehet a helyzet, mivel a bankok az irányadónak tekintett 2 hetes jegybanki betéti kamatoknál – ez jelenleg 11,75 százalék – magasabb hozamot is elérhetnek, ha ügyesen sáfárkodnak a szabaddá váló 4 százaléknyi résszel.
Első nekifutásra kézenfekvőnek tűnik, hogy a bankok a keletkező plusz jövedelem egy részéről lemondjanak az ügyfelek javára, a betétekre fizetett kamatok növelésével, esetleg a kihelyezett hitelek díjának mérséklésével. Ám, úgy tűnik, ennek még nem jött el az ideje. A szakértők szerint azonban legfeljebb arra alkalmas a keletkező plusz jövedelem, hogy egy kis tartalékhoz jussanak a pénzintézetek. A piac ugyanis arra számít, hogy az MNB a közeljövőben érezhető mértékben csökkenti a refinanszírozási kamatlábat és az irányadó kamatokat, amit majd nem kell teljes mértékig az ügyfelekre hárítani, ha egy kevés tartalék lapul a bankok kincstárában.
Tovább csökken
Annak megjövendöléséhez sem kell különösebb jóstehetség, hogy az uniós elvárások szorításában a tartalékráta további csökkentéseire kerül sor a közeli jövőben. Még most is szakadék tátong ugyanis az új hazai ráta és az Európai Központi Bank (ECB) alá tartozó államokban megállapított 2 százalékos kötelező tartalékráta között. Azt illetően viszont nem táplálnak illúziókat a bankárok, hogy ennek az intézkedésnek a hatását maradéktalanul élvezhetik: arra számítanak, hogy a ráta további csökkenését ellensúlyozandó, a jegybank egyidejűleg kiszélesíti a tartalékköteles források körét.
