1. A kedvezőtlen gazdasági előrejelzések és hírek közlésének elmaradása.
2. A Médiahatóság dönti majd el, hogy egy konkrét médiatartalom alkalmas lehet-e “személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. Ez a szűkkörű hatóság dönti majd el, mi az, ami sértő és mi az, ami nem. Ez korábban a bíróságok feladatkörébe tartozott.
3. A bírói hatáskörbe tartozó jogkérdések elbírálásával illetve hatósági elvonásával a médiában jogbizonytalanságot idéznek elő. A jogbizonytalanság az oknyomozó újságírás halála és a korrupció melegágya. A nagy lenyúlások kiteregetése még az eddigieknél is biztosabb kamikaze akcióval lesz egyenlő, az olvasóknak pedig maradnak mínuszos hírek és a tudósítások.
4. Az egyoldalú hírszolgáltatás egysíkú és unalmas. Az újságírók vigyázni fognak, Önök unatkozni.
5. Az egyetlen párt által ellenőrzött és befolyásolt média a kormány számára is káros, hiszen akadályozza a társadalmi kritika becsatornázását és a kormányzati intézkedések elfogadottságának felmérését.
6. A médiatörvény elfogadása még nem jelentené azt, hogy másnaptól minden narancsszínben pompázik, de a kormányzó politikai elitnek (hála a törvény sokféleképpen értelmezhetőségének és a széles hatósági jogkörnek) informális – nem nyílt – hatalmat jelentene. Megérné “jóban lenni” a hatósággal, így a kormányzó politikai elit a számára lényeges kérdésekről szóló híradásokat képes lenne befolyásolni (akár a múltban). Ez a manipuláció legaljasabb módja lenne.
A legnagyobb probléma talán az, hogy mindössze 20 évvel a kommunista rendszer bukása után cikkben kell megmagyarázni, miért káros és a közérdekkel ellentétes a média és a hírszolgáltatás egyetlen kézben összefutó ellenőrző rendszere.
