Az új kvótákFranciaország, Németország,
Olaszország, Nagy-Britannia: 29
Spanyolország: 27
Hollandia: 13
Belgium, Görögország,
Portugália: 12
Svédország, Ausztria: 10
Dánia, Finnország, Írország: 7
Luxemburg: 4
Szavazati súlyok, vétójog és minősített többség – volt vita bőven, amelyről a tagállamok csúcsvezetőinek meg kellett egyezniük. Íme a legfontosabb határozatok.
Szavazatarányok
Az unió miniszteri tanácsában minden tag egy képviselőt szerepeltethet a jövőben, de a határozathozatali súlyozás természetesen továbbra is fennáll. A négy európai nagyhatalom, Németország, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia ezentúl is egyenlő aránnyal, 29-29 szavazattal lesz jelen a tanácsban. Ez eggyel kevesebb a korábban tervezettnél. A vezető országok elvesztett 1-1 (összesen tehát 4) szavazatát a kisebb államok kapták meg.
Szavazati korlátok
Változtatás történt a fontosabb döntések szavazati limitjének mértékében is. A korábbi szabályok szerint a fontosabb döntéseknél az elfogadáshoz az unió lakosságának legalább 62 százalékát jelentő szavazattöbbséget kellett felmutatni. Ez a limit azért nem volt kedvező, mert adott esetben Németország két kisebb állammal közösen már képes volt keresztülvinni a miniszteri tanácson javaslatokat, még akkor is, ha a másik három nagyhatalom nem támogatta. Az új megoldás alapján a 345 szavazatból 255-tel lehet keresztülvinni egy javaslatot. Ez majdnem 74 százalékot jelent.
Vétójogok körének szűkítése
A vezetők továbbá elvi megállapodást kötöttek a vétójog alá eső kérdések körének szűkítéséről. Ennek ellenére Franciaország kivételt szerzett filmiparának védelmében, Görögország és Dánia ragaszkodott néhány szállítmányozással kapcsolatos cikkelyhez, Németország pedig megtarthatta vétójogát 2004-ig a bevándorlással és a menedékjogokkal kapcsolatos kérdésekben.
Az eddigi 70 megvétózható témakört 40-re csökkentették Nizzában. Átsorolták többek közt a regionális segítségnyújtást és az iparpolitikát is a minősített többségi szavazások hatáskörébe, míg Nagy-Britannia megtarthatta felügyeletét az adózással és a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyekben.
A kapunyitás dátuma
A nizzai csúcsértekezleten a 2003 január 1-jei dátumot jelölték meg a csatlakozásra váró országok legkorábbi belépési időpontjaként. Ugyanakkor felhívták a figyelmet: a dátum nem jelenti azt, hogy a jelentkező államoknak ne kellene megfelelniük az előre megszabott feltételeknek minden területen. Ennek értelmében a 2003-as időpont csupán elvi információval bír, a követelmények teljesítése továbbra is az egyes országokon múlik.
