Varsány tiszta Amerika. Legalábbis abból a szempontból, hogy a község most leköszönő első embere, Kiss Zoltán épp úgy szaxofonista, mint az USA kettővel ezelőtti elnöke. Clinton Vilmos ugyan háromszázmillió polgárt vezetett, de „asztalnál meghalna” (ugye ismerik Yehudi Menuhin és a prímás sztoriját? Ha nem: katt). Bezzeg az ezerhétszáz lakosú Varsány polgármestere, Kiss úr a helyi Muskátli Hagyományőrző Egyesület frontembereként faluvégi lagziban is képes hangulatot csinálni; az a kunszt, nagyobb teljesítmény, mint felajzott demokrata párti rajongóknak fújni a bluest.
Eredetileg Kiss Zoltán is tenorszaxofonozott, pont, mint jenki kollégája, aztán amikor virágba borult a Muskátli, vett egy szoprán hangszert, „jobban fest az a magyar népzenészek között, mint a nagy görbe tenor”. Jó a csapat, tavaly kiváló minősítést kaptak, még Kapolcson is felléptek.
Kiss Zoltán polgármester – kattintson a jelöltekért is, képgaléria (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
Kiss háromszor négy éve irányítja Varsány közügyeit. Amúgy mérnökember, gépész. Három nagy céget is kilőttek alóla a rendszerváltást követő évek, az utolsó csőd épp a ’98-as helyhatósági előttre esett. Kényszerből váltott. Ma azt mondja: „Minden klappolt”. Elindult és győzött.
Felhőtlen klappolás csak az első hónapokat jellemezte, aztán jöttek a köpörcös évek. Hivatali ideje alatt háromszor kezelték nyombélfekéllyel Kiss urat. „Nem vagyok kiabálós, a stressznek meg ki kell jönnie valahol. Bár sokat fejlődtünk, van víz, gáz, csatorna, kábeltévé, szélessávú internet, a köztereken padok és virágok, azért elmaradt pár fejlesztés. Romos a ravatalozó, rogyadozik a művelődési ház, kéne pénz útfelújításra, de visszadobták a pályázatainkat.” Plusz a nép is a szájára vette bürgermejszterét. „Rosszindulatú emberek azt terjesztették, hogy ötven roma családot akarok idetelepíteni, pedig amúgy is vannak jó páran… Nem olyan kirózsázott az út, mint azt a mostani jelöltek gondolják.”
Közélhetnének
A kirózsázottság legvonzóbb bimbója a fizetés: bruttó 357 ezer forint a polgármesteri bér. Jó pénz. Nógrád megyében vagyunk, a depressziós Észak-Magyarországon.
vonul, nem kell több fekély.
Kiss úr a minap betöltötte a hatvankettediket, úgy döntött, nyugdíjba vonul, nem kell több fekély.
Hivatali utódot viszont nem nevelt. Illetve akit ő szeretett volna, nemet mondott, pénzes állása van a városban.
Amint kiderült, hogy üresedik a szék, több falubeliben is feltámadt a közélhetnék. Végül heten szedték össze a kandidáláshoz szükséges negyvenkét kopogtatócédulát. Varsányban úgy ezernégyszáz a választásra jogosult, nyolc-kilencszáznál többen biztos nem mennek ikszelni. „Mivel sok a jelölt, akár bő kétszáz szavazattal is megnyerhető a küzdelem” – véli Kiss Zoltán.
De hogy ki lesz a befutó, azt ő sem sejti. „Ilyen kis településen nem az számít, ki a legalkalmasabb, hanem hogy kinek nagyobb a rokonsága és az ismeretségi köre.”
Nagy a rokonság
„Közel kétszáz roma szavaz a faluban. Az nekem elég nagy rokonság, nem?” – ezt már az egyik jelölt, Berki András mondja.
Neves muzsikusfamília sarja, hobbizenél ő is, mint Kiss Zoltán. Sőt, egy ideje szintén a helyi hagyományőrzőket erősíti. Míg a polgármester a szaxit fújja, Berki bőgőzik.
Berki András (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
Amúgy rongyból él. Tizenéve már, hogy holland használt ruhát importál tonnaszám, és géprongyot készít belőle. Eleinte, amikor nagyon futott a szekér, harminc embert is foglalkoztatott, és két saját kamionnal hordta Franciaországig az árut. Aztán amikor marokkóiak is meglátták a bizniszt a bálákban, a varsányi vállalkozó lassan kiszorult a nyugati piacról. Ott jártunkkor egyetlen asszony szabdalta a holmit, és maga a mosolygós tulaj préselte zacskóba a készterméket. „Kicsi a pénz, de megél belőle a család.”
Kicsi pénz, sok szabadidő, belefér akár a politika is – így gondolta Berki András. Közéleti affinitás van, a cégben irányítási tapasztalatot is szerzett, jelöltette hát magát polgármesternek. Kilencven kopogtatót hozott házhoz a rokonság és az ismerősi kör. „De nem adtam le mindet, minek terheljem az önkormányzati dolgozókat.”
A varsányi Mourinho
Bár Berki a falu egyetlen roma polgármesterjelöltje, más is ráhajtott a cigányvoksokra: Sámuel Dezső. Ő Varsány Mourinhója, a helyi labdarúgó csapat futballista múltú köztisztelt edzője. A felnőttel pár éve bajnokságot nyert a megye kettőben, az ifivel tavaly ezüstöt, idén aranyat hozott.
Sámuel Dezső (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
„A csapat fele cigány, fele paraszt” – vázol identitástérképet Sámuel mester. Aki bizony többet tesz az integrációért, mint némelyik e célra tartott pesti politikus. Szót ért mindenkivel, közösséget kovácsol, mindegy az árnyalat, csak szeresse a gyerek a focit.
csapatának, Schmitt Pál volt a fővédnök.
Magánélete is mentes az előítéletektől. Háromgyerekes cigányasszonyt vett feleségül, aztán két közös puja is született. Az ötből négy fiú, abból három focizik, kettő az ifiben, egy a felnőttben. „Kettőjük cigányválogatott, Sanyi már Svájcban is játszott, a kisebbik pedig Ukrajnában lépett pályára, és majdnem Brazíliába is kijutott. Felcsúton, Viktor falujában huszonkettőt lőttek a svájci gárda csapatának, Schmitt Pál volt a fővédnök.”
Nem meglepő, hogy Sámuel Dezső a sport köré építi polgármesteri programját. A foci az origó, de teret nyitna a kosárlabda, az asztalitenisz és a sakk előtt is. Ígéri, ha ő győz, jut még sakk-készletre is – szívfájdalma, hogy a varsányi Mici presszóban rendezett bajnokságokra a szomszédos rimóciak hozzák a táblát.
A pénztelenség számára nem leküzdhetetlen akadály. „A sportegyesületet évi négyszázezer forintból működtetem, a sok tízmilliós költségvetésű falu irányításával se lenne gondom. És a cigányságot is én tudnám a legjobban kezelni. A parasztságban él a gyűlölet, de ha a néhány problémás cigánycsaládot rendbe tenném, megnyugodna mindenki.”
– Kétszázzal.
– És magának mennyi lesz?
– Kétszázegy.
Vezetői gyakorlattal is bír a mester: főállásban autóoktató, „elmélet és gyakorlat is”.
Kérdezzük, vajon hány vokssal lehet győzni. “Kétszázzal.” “És magának mennyi lesz?” “Kétszázegy.” A kis győzelem is győzelem.
Sámuelnek csupán egyetlen vetélytársára van rossz szava, az is inkább csipkelődés; az önkormányzat mindenesére, Báránkó Pálra tesz megjegyzést: „Állítólag azért vett a község nyolcszemélyes kisbuszt, amibe nem fér be a labdarúgó csapat, mert arra van jogosítványa a falugondnoknak.”
A rutinos és az őrsvezető
Hívjuk is rögtön Báránkót, akit Kiss polgármester így jellemzett: „Ugyan nincs érettségije, de nagyon lelkes, mindent lát a faluban, alkalmas a falu vezetésére.” Báránkó meglepetésünkre azt mondja a telefonba, hogy megfontolja, ad-e interjút, hívjuk később. Majd kikapcsolja a mobilját. Rutinos.
Mi pedig a varsányi felnőttben egykor söprögetőt játszó Sámuel Dezső két sporttársával, Szita Csabával (balhátvéd) és Rigó Tiborral (kapus) folytatjuk a métát.
Szita Csaba (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
Szita nem kezdő politikus. Háromciklusnyival ezelőtt őt, az akkor harmincéves fiatalembert tette meg alpolgármesterének Kiss Zoltán. Mindkettőjük pechjére Kiss lebetegedett, és a helyettes nyakába szakadt a falu akkortájt zajló csatornázásának minden nyűge. Nem bírta a nyomást, lemondott. Akkoriban már működött karosszérialakatos műhelye, képtelen volt két fronton is helyt állni. „Hogy tisztességgel ellássam a közhivatalomat, amiért egyébként havi 14 ezer forint járt, föl kellett volna adnom a vállalkozásomat” – emlékszik vissza a nehéz időkre.
vezéregyéniség voltam, őrsvezető.
Ma már alkalmazott is dolgozik a műhelyben, így Szita számára nem okozna fejfájást a polgármesterség sem. Sőt, más poszt szóba se jöhet.
Érdeklődünk, melyik riválisa mellett vállalna alpolgármesterséget? „Egyik mellett sem. Én a főpolgármester leszek. Jó eséllyel, jó önbizalommal készülök. Vezető alkat vagyok, az általánosban az osztályon belül is vezéregyéniség voltam, őrsvezető.” Humora is van, az nem árt.
A Szita-program eszenciája: „A polgármester ne csak költsön, szerezzen is pénzt.”
Skatulyából
A már emlegetett hálóőrt, Rigó Tibort mintha skatulyából húzták volna elő. Frissen vasalt ing, csiszolt modor, még egy díszzacskós varsányi pálinkát is hoz a munkatalálkozóra. Majd zokszó nélkül veszi tudomásul, hogy „újságíró nem fogad el ajándékot”.
Rigó Tibor (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
Rigó úr üzletkötő, egy jégkrém multi termékeit menedzseli. Ő az egyetlen jelölt, aki párttámogatással indul – immár harmadszor. Fideszes. Nyolc éve elbukott a polgármester választáson, négy esztendeje szintén. Idén nagy az országos hátszél, így ha most sem nyer, az blamázs, több esélyt aligha kap a párttól. „Pedig mifelénk nem dominál a pártvonal. Az önkormányzatin pláne nem.”
Azt mondja, ha ő lesz Varsány első embere, sokat lobbizik majd odafent a településért. „Bízom az összefogás erejében, bízom a második Széchenyi tervben.” Ez akár transzparensre is kerülhetne.
Programjának központjában – szintén az országos ideát kopírozva – „a közbiztonság javítása áll”: az esti és a hajnali órákban is járőröztetné az egyébként csak napközben dolgozó településőröket. Valamint „segíteném a romagyerekek beilleszkedését, például állatkertbe vinném őket a nyílt napokon, amikor ingyenes a belépés”.
A rejtőzködő szoci
Rigó esetében érthető, hogy vállalja pártkötődését. És az is érthető, hogy a korábban MSZP-logó alatt politizáló marketingmenedzser, Tóth László viszont független lett nagy hirtelen. Legalábbis akként indul. Igaz, most is párttag, megyei közgyűlési tag, és azt sem szégyelli, hogy alelnökölte a Nógrád megyei MSZP-t. Azt mondja, „a település védelme érdekében” választotta a független státuszt: „Ha nyernék, nehogy a pártkötődésem miatt büntesse Varsányt az Orbán.”
Tóth László (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
„És persze kiharcolnám, amit csak lehet. A kormány a saját polgármestereit könnyen leállíthatja majd, de engem nem fog tudni. Simán fölmegyek tüntetni a Parlament elé.”
Három gondolat Tóth programjából: „Mindig arra kell pályázni, amire pénzt adnak!!!” „Ravatalozót fel kell újítani ravatalozóhoz tartozó fedett előteret kell kiépíteni.” „Milyen jövőképet képzelek Varsányról? Fejlődő gyerekek – nyugodt családok – kincset érő idősek.”
Tóth László szerint a hétből mindössze két jelölt alkalmas a polgármesterségre. Az egyik ő maga, a másik pedig Pintérné Kanyó Judit.
A legkisebb
Pintérné a közeli nagyváros, Szécsény Tourinform irodáját vezeti. „Komoly ember, egyeteme van” – így jellemezi őt egy falubeli. Hogy miért mégsem ő a legfőbb esélyes, arra személyesen Kanyó Judit ad magyarázatot: „Nekem a legkisebb a rokonságom.”
Pintérné Kanyó Judit (Fotó: FigyelőNet/Gáti András)
És tán’ a legnagyobb a tudása. Tagja mindenféle országos szervezetnek, meg persze a Muskátlinak, pályázatokat ír, hagyományt őriz, nemzetközi fesztiválokat, templomi koncerteket, színjátszókört szervez. Munkahelyeket a falusi turizmusért remél, tesz is érte.
Van programja, a brosúra oldalakon keresztül sorolja a teendőket.
A zanza egyetlen mondatban is összefoglalható: „Azt szeretném, ha végre történne valami a faluban.”
