A közgazdasági elméletek kiindulópontja rendszerint a “homo economicus”, azaz a döntéseit saját érdekei alapján racionálisan meghozó ember. A gyakorlati információkat, adatsoraikat pedig többnyire a valós gazdasági életből veszik a tudósok, ritkán fognak bele “laboratóriumi” kísérletekbe. Az utóbbi időben azonban egyre több kutató hívja segítségül kutatásaihoz a kognitív pszichológia eszközeit. Idén a kísérleti közgazdaságtan két úttörőjét tartotta díjra érdemesnek a Nobel-bizottság.
A túlzott optimizmus és az elhibázott döntések
Daniel Kahneman Tel-Avivban született 1934-ben. 1954-ben a jeruzsálemi egyetemen matematikából és pszichológiából diplomázott. Tanulmányait az USA-ban folytatta: 1961-ben a kaliforniai egyetemen pszichológiából szerzett doktori rangot. Jelenleg a Princeton egyetem professzora.
Kahneman a pszichológia eszköztárával többek között bebizonyította, hogy bizonytalan körülmények között az emberek döntései szisztematikusan eltérnek a hagyományos közgazdaságtani elméletek által várttól. Kahneman például úgy véli, hogy az emberek rendszerint túlbecsülik képességeiket, legyen szó vezetési képességről, humorérzékről, tehetségről. Kísérletében a megkérdezett emberek 90 százaléka állította, hogy vezetői képesége és humorérzéke átlag feletti.
A vállalat tulajdonképpen egyéni vállalatok halmaza, és a vállalati kultúrában a követendő minta az optimizmus – véli Kahnneman. A pesszimista munkatársat a vállalat nem érzi kellőképpen lojálisnak. Az optimizmus mindenképpen előnyös a tervek megvalósításában, ám gyakran a valóságtól messze elrugaszkodó várakozásokhoz vezethet.
Árampiaci privatizáció – laboratóriumi eszközökkel
Vernon L. Smith 1927-ben született, villamosmérnökként szerezett diplomát, majd a Harvardon közgazdaságtamból doktorált. Jelenleg a George Mason Egyetem Közgazdasági és Jogi fakultánsának professzora.
A hivatalos indoklás szerint azért kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, mert “olyan laboratóriumi kísérleteket hajtott végre, amelyek a gazdasági elemzések eszközéül használhatók fel, különösen az alternatív piaci mechanizmusok tanulmányozásakor”.
Olyan kísérleti módszereket dolgozott ki, olyan sztenderdeket állított fel, amelyek mind a mai napig megbízható kritériumai laboratóriumi gazdaságtani kísérleteknek. Saját kísérleti munkássága során bebizonyította az alternatív piaci intézmények fontosságát, például azt: miként függ az eladó által várt bevétel az aukciós metódusok kiválasztásától.
Smith nevéhez fűződnek az úgynevezett szélcsatornás kísérletek is, ahol új, alternatív piaci modellek próbálhatók ki. Ilyen volt például az elektromos áram piacának deregulációja – többek között részt vett az amerikai, ausztrál és új-zélandi privatizációban is – , amelyet előbb laboratóriumban próbáltak ki, és csak azután valósítottak meg a gyakorlatban. (Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a felemás sikerrel liberalizált kaliforniai árampiac szereplői, az utóbbi, áramszünetekkel igen sűrűn tarkított években alighanem más vonatkozásban emlegetik Vernon L. Smith nevét, és a csődbe ment energiakereskedő, az Enron részvényesei sem biztos, hogy imáikba foglalták a közgazdász professzort.)
A közgazdasági Nobel-díj történeteNobel 1895-ben írt végrendeletében alapította meg a nevét viselő díjat. Örököseire hagyott bizonyos összeget – érdekesség, hogy egyikőjük magyar államkötvényeket kapott -, és ami vagyonából ezen felül megmaradt, abból alapítványt hozott létre, amelynek járadékából a legértékesebb fizikai, kémiai, orvostudományi felfedezéseket létrehozó tudósokat, a legkiemelkedőbb műveket alkotó írót, illetve azt a személyt jutalmazzák, aki a legtöbbet tette a világbékéért. A közgazdasági Nobel-díjat a Svéd Nemzeti Bank alapította 1968-ban, megalakulása 300. évfordulóján. A nyertesek idén 10 millió svéd koronát (265 millió forintot) tehettek zsebre, egymás közt megosztva.
Az elmúlt évek díjazottjai
A közgazdasági díj odaítélői az elmúlt években rendkívül különböző iskolák tudósait jutalmazták. Négy éve Amartya Sen indiai tudós új, etikai alapon nyugvó megközelítésmódja miatt, rá egy évre Robert A. Mundell árfolyamelméletéért kapta meg a díjat.
A tavalyelőtti nyertesek, az amerikai Heckman és McFadden mikroökonometrikus módszerrel vizsgálták a háztartások, illetve az egyének makrogazdasági folyamatok szempontjából fontos viselkedését. Azaz elméletük hozzásegíti a gazdaságelemzőkat ahhoz, hogy tudományos alapon megválaszoljanak olyan kérdéseket, mint hogy valaki miért dolgozik, miért tanul, vagy éppen miért utazik, miért választja tevékenysége színhelyéül egyik vagy másik várost.
Tavaly három nyertest hirdetetett a bizottság: a három amerikai közgazdász, George A. Akerlof, Michael Spence és Joseph E. Stiglitz az aszimmetrikus információk egyes piaci hatásainak a feltérképezéséért kapta meg a díjat. Az aszimmetrikus információk tana szerint a piaci szereplők egy jól körülhatárolható részének több információ van a birtokában, mint a többinek. A piaci szereplők eltérő informáltsága miatt a tökéletes piachoz képest eltérő piaci struktúra jön létre, ahol másként alakulnak az árak, a kereslet, a kínálat és a többi piaci jellemző.
