 |
| Richter-üzem. Nagy a kavarodás. |
Bogsch Erik vezérigazgató éppen a lényegnél szakította félbe a Richter Gedeon Rt. legutóbbi sajtótájékoztatóját. A prezentáció előestéjén ugyanis a társaság úgy döntött, mégsem teszi meg azokat a fontos bejelentéseket, amelyek miatt az újságírók egybegyűltek. A vezérigazgató előadásának első részéből azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a projektor a Richter azon javaslatainak ismertetése előtt sötétült el, amelyeket a függetlenség megőrzése érdekében kívánt napvilágra hozni a gyógyszergyár. Ám ez a csonka tájékoztató is elérte azt a célt, hogy a figyelem középpontjába helyezte az idei év várhatóan legjelentősebb állami részvényértékesítését, a Richter 25 százalékának tervezett eladását.
Noha Bogsch Erik szavaiból egyértelmű volt, hogy a gyógyszergyár igyekszik érdekeit érvényesíteni a vagyonkezelőnél, konkrét információt a vezérigazgató nem közölt. Büky Dorottya, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kommunikációs igazgatója ugyanakkor a Figyelő kérdésére elmondta, komoly tárgyalásokat folytatnak a Richterrel az állami tulajdonrész sorsáról. Párhuzamosan folyik a privatizációs tanácsadó kiválasztása, néhány héten belül dönthetnek is a kérdésben.
 |
Mindenki elismeri, hogy nincs könnyű helyzetben az ÁPV Rt., amikor a Richter eladásáról dönt. A több mint tíz esztendeje lényegében változatlan menedzsment által irányított, s az utóbbi években egyre nagyobb eredménybővülést elérő társaság szinte tálcán kínálja a magas magánosítási bevételt. A vezető tőzsdei vállalatok közül tavaly szinte egyedüliként a Richter árfolyama jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a profitja. A cég könyv szerinti értékének két és félszeresén forgott, a 25 százalékos állami tulajdonrész értéke megközelítette a 120 milliárd forintot, ami még a rendkívüli sikerként elkönyvelt Postabank-privatizáció során elért bevételnél is magasabb.
Közbejött azonban az egészségügyi tárca ultimátuma, amely szerint a gyógyszergyártóknak a múlt hét péntekére el kellett volna dönteniük, mi módon fedezik a gyógyszerkassza legalább 40 milliárd forintos hiányát. A között választhattak volna, hogy a tb által támogatott termékeik termelői árát csökkentik 15 százalékkal, vagy ennek megfelelő öszszeget befizetnek az egészségbiztosítási alapba. A gyártók mindkét lehetőségre nemet mondtak, ám a befektetők bizalma így is megrendült, mert a kormány nemleges válasz esetére szankciókat helyezett kilátásba. A Richter árfolyama pénteken zuhanni kezdett, az aznapi záróár alapján számítva piaci értéke 425 milliárd forintra csökkent, pedig szerdán még 470 milliárd volt. Az állam is vesztett: pakettje 12 milliárd forinttal leértékelődött. (Szerkesztőségi véleményünket lásd a 74. oldalon.)
Interjú Bogsch Erikkel
Függetlenül |
A 25 százalékos állami tulajdon a stabil működés biztosítéka, ezért kockázatos lehet eladni – hangoztatja a Richter vezérigazgatója.
Nemcsak a legnagyobb hazai gyógyszergyártó a Richter, hanem az egyedüli, amely szakmai befektető nélkül működik. Miért ragaszkodnak a függetlenséghez?
 |
– Az elmúlt tíz év során a társaság bebizonyította, hogy ez a legmegfelelőbb működési forma. A verseny-társakkal való összehasonlítás egyértelműen mutatja, hogy mind a nyereség és az árbevétel növekedése, mind a beruházási dinamika jóval magasabb a Richternél, mint a többi, szakmai befektető által irányított cégnél. Nekem az összes részvényes érdekeit kell képviselnem, ők pedig a lehető legnagyobb mértékben bővülő profitban érdekeltek.
– Mennyiben rontaná az eredményességet egy szakmai befektető megjelenése?
– Jelentős változásokat hozna, negatív előjellel. A Richter stratégiájának ugyanis alapvetően fontos részei azok a hosszú távú szerződések, amelyek keretében ható-anyagokat szállítunk nagy amerikai és nyugat-európai gyártóknak. Egy szakmai befektető megjelenése esetén ezektől a szerződésektől elbúcsúzhatna a társaság, ugyanis az egyedüli stratégiai partnerré az anyavállalat válna.
– Ha az állami pakettet pénzügyi befektetőknek adják el, rendkívül elaprózott maradhat a társaság tulajdonosi struktúrája. Hol kerülhet képbe a szakmai befektető?
– A 25 százalék plusz 1 részvény állami tulajdonrész szolgál biztosítékul a cég életében a stabil, kiszámítható működéshez, mivel egy sor fontos kérdésben a részvényesek 75 százalék plusz 1 szavazatnyi jóváhagyása szükséges a változtatáshoz. A pakett eladása esetén folyamatosan a levegőben lóghat az ellenséges felvásárlás, ami elbizonytalaníthatja üzleti partnereinket, s közvetve ronthatja a cég eredményességét. A jelenlegi befektetői kör elfogadta és támogatja a Richter stratégiáját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos prémiumot tartalmazó árfolyamon ne lennének hajlandók eladni papírjaikat egy szakmai befektetőnek.
– Az ÁPV Rt. és elemzők részéről is elhangzott olyan vélekedés, hogy a jelenlegi magas részvényárfolyam, valamint az az alapszabályi rendelkezés, amely szerint 25 százalékos pakett megvásárlása után az előző 180 nap tőzsdei átlagárán köteles vételi ajánlatot tenni a felvásárló, megvéd a nem kívánt szakmai befektető feltűnésétől.
– Ideig-óráig talán igen, de teljes biztonsággal egy percre sem lehet ezt kijelenteni. Egyrészt a tőzsdei hangulat hihetetlen gyorsan változhat, 1998-ban alig néhány hónap alatt zuhant le a Richter árfolyama 20 ezer forintról 4 ezer alá. Ha nincs a 25 százalékos állami tulajdonrész, minden bizonnyal már akkor felvásárolták volna a céget. Másrészt a jelenlegi részvénykurzusról sem lehet határozottan állítani, hogy magas, a Richter még mindig jókora diszkonttal forog sok európai, illetve amerikai vetélytársához képest. Több gyógyszeripari felvásárlás mutatta az elmúlt években azt, hogy amennyiben egy nagy cég valamit meg akar szerezni, abból nem csinál árkérdést. A 25 százalék plusz 1 részvényből álló csomag eladása tehát azonnal potenciális felvásárlási célponttá teszi a Richtert.
– Lát esélyt a mai stratégia folytatására?
– Úgy gondoljuk, erre van lehetőség. Meggyőződésünk, hogy az ÁPV. Rt. tud olyan konstrukciót kidolgozni, amely ezt lehetővé teszi, s ebben mi maximálisan partnerei kívánunk lenni. A Richter tőkepiaci értéke az 1992-es 100 millió dollárról 2002-re 2,2 milliárd dollárra nőtt, s a jövőben is megtöbbszöröződhet, ha fennmarad a stabil tulajdonosi struktúra. A kutatás-fejlesztésről, beruházásokról, valamint foglalkoztatottságról szóló számaink, az elmúlt évek eredménye és stratégiánk magukért beszélnek. A vállalat nemzetgazdasági hozzájárulása tavaly 44,7 milliárd forint volt. Az országnak szüksége van egy ipari vállalatra, amelyet helyben irányítanak. Az is lényeges, hogy elérhető áron állítunk elő gyógyszereket. Csak egy példa: 1996 óta a gyógyszerkasszának 40 milliárd, a lakosságnak pedig 4 milliárd forintos megtakarítást hozott az, hogy a Richter az addig piacon levő készítmények mellett új, a korábbiakkal terápiásan egyenértékű, de azoknál kedvezőbb árfekvésű gyógyszerekkel rukkolt elő.
– Végül a Richter egyik nagy értékéről, az eredeti hatóanyag- fejlesztésről. Mikorra várható egy nagy értékesítési potenciállal rendelkező új termék bejelentése?
– A második klinikai fázis végéig nem adunk tájékoztatást a konkrét kutatási eredményekről, abban azonban biztos vagyok, hogy jó úton járunk, amikor árbevételünk 8 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre, ami az elmúlt tíz évben az összes magyarországi vállalati K+F 15 százalékát tette ki. A nemzetközi tapasztalatok szerint óriási lökést adhat a gyógyszergyártóknak egy eredeti készítmény kifejlesztése, s meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen siker benne van a Richterben.
Ács Gábor |
|
NÉZŐPONT KÉRDÉSE. A Richter vezetői a társaság függet-lenségét féltik. Egy szakmai befektető megjelenésének nyilvánvaló következménye lenne a budapesti cégvezetők hatáskörének szűkülése, ugyanis a stratégiai döntések meghozatala külföldre kerülne. Egyelőre felmérhetetlen, hogy politikailag mekkora viszályt szítana egy szakmai befektető megjelenése. Mindenesetre biztosra vehető, hogy ennek csak a lehetősége, vagyis a 25 százalékos tulajdonrész hazai és külföldi pénzügyi befektetőknek történő nyilvános értékesítése esetén is keményen küzdhet a jelenlegi kormányzat a „nemzeti vagyon elkótyavetyélése” típusú vádak ellen. Ráadásul maga a Richter rengeteg érvet fel tud hozni amellett, hogy hosszabb távon a nemzetgazdaság érdekeivel is ellentétben áll a cég függetlenségének esetleges elvesztése. Ezek között a legfontosabb az a tapasztalat, hogy a külföldi anyavállalat által irányított társaságok jóval kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre és beruházásokra, mint a helyből vezéreltek. Noha elemzők szerint a Richter érvei néhol sántítanak (például árbevétel-arányosan a Servier által irányított Egis is majdnem annyit költ K+F-re, mint független versenytársa), tény, hogy a Richter adja a teljes magyar gyógyszeripar beruházásainak több mint felét, s a hazai vállalatok éves K+F kiadásait tartalmazó listát is a kőbányai gyógyszergyár vezeti.
Elemzők teljesen érthetőnek tartják a Richter törekvéseit a függetlenség megtartására, azonban az állami szerepvállalás megszűnését is indokoltnak vélik. „Minden piacidegen, amiben az állam részt vesz” – sommáz Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője.
A vagyonkezelő privatizációs terveiről egyelőre semmit sem lehet tudni. Noha szakértők a pénzügyi befektetőknek történő nyilvános kibocsátást tartják a legvalószínűbb forgatókönyvnek, nem zárható ki a 25 százalékos csomag szakmai befektetőknek történő értékesítése sem. „Az idei év legnagyobb üzletéért versengő tanácsadók részéről nehezedhet némi nyomás a vagyonkezelőre, hogy szakmai befektetőnek juttassa a pakettet” – mondja Tordai Péter, a K&H Bank vezető elemzője. Ezzel ugyanis kisebb költség mellett magasabb értékesítési ár, azaz privatizációs bevétel érhető el. A tanácsadók is ezzel járhatnak jobban, a befektetett munka arányában a tanácsadói díj ilyenkor a legmagasabb. Az elemző ugyanakkor egy olyan megoldást tartana ideálisnak, amely a privatizációs bevétel maximalizálása mellett a hosszabb távú állami bevételek és a Richter érdekeit is szem előtt tartó kikötéseket egyaránt tartalmaz. (Példának az INA esetét említi, a horvát olajtársaság negyedét ugyanis csak tekintélyes beruházási program végrehajtásának vállalásával szerezhette meg a Mol Rt., de emellett például az irreálisan magas munkavállalói létszámot sem csökkenheti kényére-kedvére.)
Tény, hogy a Richter vonzó célpont lehet a nagy gyógyszermultik számára. A vállalat az orosz válság után meglehetős sikerrel építette fel új stratégiáját, amely a több lábon állásra épül: a kelet-európai eladások látványos növelése mellett stratégiai szövetségek révén sikerült az Európai Unió és az Egyesült Államok piacain is ugrásszerű forgalombővülést elérnie, emellett a legnehezebb időszakban is kitartott a cég Oroszország mellett, s ez kitűnő „befektetésnek” bizonyult. A piaci rések közül a társaság a nőgyógyászati termékekre tett, s jól döntött: e magas nyereségességet biztosító termékcsoport tavaly már az árbevétel 30 százalékát adta. A nemzetközi piachálózattal rendelkező magyar vállalat a szteroid kémia területén olyan speciális szaktudással bír, amely magasan a generikus gyártók fölé emeli.
Tordai Péter szerint a K+F kiadások csökkenése valóban reális veszély, azonban kisebb világcégek számára szakmai befektetőként az is előnyös lehet, ha azon területek kutatási tevékenységét, amelyben a Richter erős, Budapestre összpontosítják. A K+F, illetve a beruházások esetében tehát van mód olyan kikötésekre, amelyek garantálják azt, hogy az állami bevételek hosszabb távon se csökkenjenek. Viszont a gyógyszerkassza helyzete miatt senkinek sem hiányzik egy újabb nagy lobbista gyógyszermulti, amely folyamatosan a magasabb állami gyógyszertámogatásért küzd. Jelenleg ugyanis a Richter a generikus gyártók közül a legerősebb lobbista, ez a cég képes érvényesíteni azt az álláspontot, hogy a gyógyszerkassza az olcsóbb generikus termékek támogatását részesítse előnyben. Ha szakmai befektetője révén a Richter átkerülne az innovatív gyógyszergyártók oldalára, a mostani lobbi-egyensúly felborulna. Tordai Péter szerint a legjobb megoldás éppen az lehet, ha – a túl nagy egyszeri kínálat által okozott áresést megakadályozandó – több részletben adják el pénzügyi befektetőknek a Richter-papírokat, a befolyó pénzt pedig strukturális reformokra fordítják, különös figyelemmel a gyógyszerkasszára.
VÉDŐPAJZS. Persze a legvalószínűbb forgatókönyv, egy nyilvános kibocsátás után azonnal felmerül a kérdés, mennyi esély van a Richter felvásárlására. „A teljesen szórt tulajdonosi struktúra önmagában nem véd, a magas árfolyam azonban igen” – véli Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője, aki szerint azonban a veszély mégis reális. A Richter alapszabálya alapján 25 százalékos tulajdoni hányad elérése esetén a részvényesnek minimum az előző 180 nap tőzsdei átlagárának százötven százalékán kell vételi ajánlatot tennie, s ha azt feltételezzük, hogy valaki a piacon vásárolta össze a papírokat, ez 45 ezer forint feletti részvényenkénti árat jelenthet. Ez már túl magas, de mégis elképzelhető, hogy akad olyan cég, amely megfizeti. Ezért az elemző szerint a pénzügyi befektetőknek történő értékesítés során olyan konstrukciót érdemes kidolgozni, amellyel megvédhető a cég függetlensége.
