Eredeti cím:
Kurtlar vadisi
Irak; török, 2006; 122 perc
Rendező:
Serdar Akar, Sadullah Sentürk Forgatókönyvíró: Soner Yalcin koncepciója alapján Ömer Lüfti Mete, Bahadir Özdener, Raci Sasmaz; Operatőr:
Selahattin Sancakli
Zene:
Gökhan Kirdar
Producer: Raci Sasmaz
Szereplők:
Necati Sasmaz, Billy Zane, Diego Serrano, Bergüzar Korel
Mozistart:
december 7.
Forgalmazó:
Best Hollywood Kft.;
Honlap
A muzulmán filmesek, jelesül a törökök – a forgalmazóknak köszönhetően – most megmutatják, hogy igenis vannak, és tudnak olyan B-kategóriás akciómozit készíteni, ami a Chuck Norris-i életműbe hézagmentesen beilleszthető. Mert hát a Farkasok völgye: Irak nem több ennél, csak a híre, a körötte kavart „botrány” (a füst) a nagy, miszerint íme, itt a válasz a Rambókra, merthogy a megszokottan jó fej, világmentő amerikaiak a rosszak, a burnuszos fiúk képviselik a jót. Tegyük hozzá: alapvetően igazuk van, hiszen a közel-keleti országban most is megszálló „birodalmi rohamosztagosok” tanyáznak, és a naponta minimum több tíz áldozatot követelő belvillongásokat ennek következményeként kezelhetjük.
Nos. Egy török helyőrséget rágótól rángatózó (szemét) amerikai katonák vesznek a birtokukba, durván megalázzák őket (egyikőjük szégyenében végez magával). A hetyke (és szemét) parancsnok, Sam William Marshall (Billy Zane) engedelmességet követel tőlük (a törököktől), vagy megöli őket. Erre válaszul Irakba érkezik Polat Alemdar török titkos ügynök (Necati Sasmaz), aki legyőzhetetlen és bosszút oszt (pláne, hogy a – szemét – G. I. Joe-k időközben egy kiprovokált tűzharc során ártatlanokat – többek között egy vőlegényt és egy kisfiút – gyilkolnak, majd a halottakból kioperálják a menthető belsőségeket, aljas üzleti célból).
Sematikus és tulajdonképpen ostoba mozi Serdar Akar és Sadullah Sentürk filmje (a hollywoodi minták követéséhez még két rendező kellett). A másik oldalról. Azaz, annyi specialitással, hogy ezúttal a fehér arcokról (Zane és a „halszájú” Gary Busey) árad a gonoszság. Ha történetesen éppen nem a „Bush és társai” nevű üzleti vállalkozáshoz dörgölőznénk, bármelyik hazai tévécsatorna leadhatná a filmet hét közben, rikoltva, hogy „premier”, de azért a vasárnapi főműsoridőt rendes filmnek tartva fenn.
