Sűrű volt az október.

Gyalázatos, amikor a saját frusztrációjukat mások gyalázásában kiélő emberek megkérdőjelezik honfitársaink magyarságát.

Kérdem én, Hauer úr, hogy lehet álhírt írni valamiről, ami nincsen?

Ne válaszd Melindát, a Teket, Mert azonnal rádküldjük a TEK-et.

Mi ez, Laci? Hát nem erről volt szó! De nem ám!

És ez tök komoly.

Tisztelt ház, kedves betegtársak, drága főorvos úr!

A miniszterelnök úr nem a feje, hanem a lába miatt került a Sportkórházba, amiből a vudu ismeretében az alábbiak következtethetőek.

Téged is annyi időbe telik felállítani, mint a Costa Concordiát.

A főkeféző szerző efkáefezik.

Borbás Marcsi végre élő adásban árulta el azt, amit Obersovszky Péterről mindezidáig csak sejteni lehetett: Obi - ahogy Marcsi fogalmazott - gyűjti az ólomkatonákat.

Bekértem a tüzelőfa-adatokat.

Szóval, most, hogy a Béla megnyerte azt a felfoghatatlan összeget, amit csukott szemmel még elképzelni sem lehet...

Ez itt egy helyreigazítás. Posztittet ér. Köszönjük!

Az én uram neve Donát, megvédi a tulajdonát.

Mostantól megszűnnek a tárgykazlak tövében deres lehelettel bóbiskoló hajnali öregasszonyok. Ami senkié, nem az övék többé.

Wass Albertet küldünk mindenkinek, aki szereti.

Az előző Horthy-korszakban is az ment, hogy a nyílt piaci versenyben lemaradó rurális és dzsentroid Magyarország durwára berágott.

Elérhetünk mi bármilyen sikereket tudományban, zenében, irodalomban, nem érdekes. Nem érdekes, mert nyomban azon kezdünk töprengeni, hogy ki ez az ember, kiknek a támogatását élvezi, miért sikerült neki, amikor nekünk nem sikerült.

Balog miniszter magasabb szempontjai nem könnyen követhetőek.