A történelem egyik legkitartóbb és legkifinomultabb mítosza, hogy Viktória királynő uralkodása idején az emberek erkölcsileg annyira kényesek voltak, hogy még bútoraikat is beburkolták, nehogy illetlen gondolatuk támadjon. Maga a sztori a viktoriánus korban keletkezett, méghozzá kezdetben épp egy az amerikaiak kárára elsütött brit gúnyolódásként. Frederick Marryat angol tengerésztiszt az A Diary in America (Amerikai napló, 1839) című írásában felidézte, hogy a társaságában lévő egyik ifjú hölgy a Niagara-vízesésnél felhorzsolta a lábát. Mikor Marryat rákérdezett, rendben van-e a „lába”, a nő elszörnyedve jelentette ki: egy úriember soha nem ejtheti ki a „láb” szót egy úrhölgy jelenlétében, helyette használja a „végtag”-ot – és ez a szabály, tette hozzá, a bútorokra is vonatkozik!
Charles Dickens később részben megismételte e történetet, ezután a varieték és az újságok is ráugrottak a gegre, végül az újra átrepült az Atlanti-óceánon, és nem túl jogosan a viktoriánus britekre tapadt. Valójában a csinos kis lábdíszek és székhuzatok nem a prüdériát szolgálták: praktikus védelmet nyújtottak a szénpor, a korom és a mindennapi használatból eredő szennyezések ellen, a mahagóni züllésre csábító látványának ehhez semmi köze nem volt. A mítoszok azonban könnyen termékeny talajra hullnak, és ez pont azért virágzott ki, mert jól egybevágott a korabeli morállal.
A középosztály vezérlőcsillaga a jó hírnév volt, a nagyon is viruló szexualitásról úgy gondolták, maradjon magánügy, ezért szépítő kifejezésekkel takargatták. De minden csipke és cicoma alatt a viktoriánus társadalom tényleg odavolt a szexért: burjánzott a pornográfia, tele voltak a bordélyházak, a művészet kicsattant a szenvedélytől, az irodalmi alkotások átlépték a határokat, a varieték erotikusak voltak, a leveleket, naplókat, kézikönyveket és lapokat elöntötte a pajzánság. A viktoriánusok oly korban éltek, amelyben egyenlő mértékben túlzásba vitték a prüdériát és a szenvedélyt.
A „szexi asztalláb” mítosz ma is él és virul, mert épp ezt a feszültséget ragadja meg. Cinkos kacsintás a történelem részéről: bizonyítja, hogy merev gallérjuk alatt a viktoriánusok ugyanolyan összetett, furcsa és messzemenően emberi lények voltak, mint mi magunk.
A History Magazin 24.hu-n megjelent legizgalmasabb cikkei a közelmúltból:
