Egy friss tanulmány szerint az Egyiptomban állomásozó római katonai tisztségviselők majmokat tartottak háziállatként – írta az IFLScience.
A régészek a Vörös-tenger partján fekvő egykori Bereniké kikötőjének állattemetőjében három tucat ázsiai főemlős maradványait tárták fel. A majmok az i. sz. 1. és 2. században a római elit alakulat lakta területen élhettek, és sírjaikban katonatisztekhez tartozó tárgyakat is találtak.
Korábban is felfedeztek már néhány majomcsontvázat az egykori birodalom területén– az egyiket például a Vezúv kitörésekor elpusztult Pompejiben. Ezek azonban mind észak-afrikai berber makákók voltak, amelyek a Római Birodalomból származtak.
A berenikéi példányok ezzel szemben Indiából érkeztek: ők az első római környezetben talált házi kedvencek lehettek, amelyeket külső területről hoztak be. A temetkezések alapján a gazdáik rendkívül nagy becsben tartották az állatokat, az egyik csontváz mellett egy malac nyomaira bukkantak, továbbá megtaláltak két nagy tengeri kagylót, egy fonott kosarat és egy rongybabára emlékeztető játékot is. Egy másik majmot egy kutyával és egy macskával együtt temettek el, egy harmadik nyughelynél pedig olyan sírkövet találtak, amely leginkább emberi temetkezésekre jellemző.
A tanulmány szerzői úgy vélik,
Valószínűleg azért helyezték el mellettük a tárgyakat, hogy segítsék őket a túlvilágra való átmenetben.
A különleges bánásmódot Plinius római természettudós írásaival magyarázzák, aki szerint a katonák a főemlősöket „félig embernek” tekintették. Ezzel szemben az állattartók láthatóan nehezen tudtak megfelelő gondoskodást biztosítani egzotikus kedvenceiknek: számos egyed maradványain az alultápláltság jelei mutatkoztak.
Ennek ellenére az ókori tiszteknek a majomtartás komoly társadalmi előnyt jelentett, az elitbe való tartozás egyik szimbóluma volt. Ahogy a kutatók fogalmaztak: „aki indiai makákót vezetett pórázon (…) egzotikus vidékek felfedezőjeként, rendkívüli tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkező személyként tekintettek”.
