Az ujjpercek tördelésével, ropogtatásával egyeseket ki lehet kergetni a világból, míg mások számára a tevékenység hatalmas megkönnyebbülést okoz. A szokást rengeteg tévhit és félreértés övezi, az IFLScience ezúttal annak járt utána, hogy mi felelős a jellegzetes hanghatásáért.
Egy 2015-ös vizsgálatban az ujjropogtatók MRI-gépbe feküdtek, ami segített megérteni az ujjakban lejátszódó folyamatot. A szakértők sokáig úgy hitték, hogy a recsegést az ízületeket körülvevő folyadékban lévő apró gázbuborékok összeomlása okozza, a vizsgálat viszont mást mutatott.
A folyamat kezdetén az ízületek felületei épp a megfelelő helyen vannak, az erő kifejtésekor pedig eleinte ellenállnak a szétválásnak, míg végül egy kritikus határon túl elválnak egymástól, vákuumszerű, gázzal teli tereket hozva létre.
Egy másik csapat ultrahangos elemzéseket is folytatott, Dr. Robert D. Boutin, a Davisi Kaliforniai Egyetem akkori munkatársa szerint a megfigyelések során tűzijátékszerű felvillanásokat észleltek az ízületben. „Ez egy egészen váratlan felfedezés volt” – tette hozzá.
A szakértők biztosak voltak benne, hogy a ropogtatás hangja és a felvillanás az ízületben lévő gázbuborék nyomásváltozásaihoz kapcsolódik. Boutinék végül arra jutottak, hogy eredményeik talán szintén a buborékképződési elméletet támasztják alá.
Az MRI-s vizsgálatban egyébként azt is dokumentálták, hogy a tördeléssel keletkezett üreg később is megmarad, és csak apránként halványul el, az illeszkedéseknél viszont nem figyeltek meg károsodást. Úgy tűnt, hogy a ropogtatás hosszú távon nem változtatta meg az ízületi távolságot, korábbi elemzések nem fedtek fel azonnali káros hatásokat. A Johns Hopkins Egyetem szerint emellett arra a városi legendára sincs bizonyíték, hogy a sokakat zavaró szokás összefüggésben állna az ízületi gyulladással.
