Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző nevéhez fűződik jó néhány a zenetörténet legrendkívülibb kompozíciói közül – valamint egy vidám kis dalocska, aminek a címe nagyjából annyit jelent, „Nyald ki a seggem!”. A Salzburgban született „csodagyerek” nyilvánvalóan erősen vonzódott az ostoba, együgyű viccekhez és elég infantilis humora volt, kifejezetten szerette például a trágárkodást.
A barátaival és családtagjaival folytatott levelezésében – leginkább az unokahúgához, Maria Anna Thekla Mozarthoz írott üzeneteiben – így vagy úgy rengetegszer szerepel az ürülék. Egy 1777. november 5-én keletkezett levélben többek között ilyen mondatok szerepelnek:
Sokféle magyarázat született Mozart trágárkodására, többen például a Tourette-szindróma idegrendszeri betegséget emlegetik, amelynek elszenvedői más tünetek mellett akaratlanul is oda nem illő kifejezésekkel, káromkodásokkal sokkolják környezetüket. Erre a diagnózisra azonban nincs bizonyíték, így a történészek általában elvetik.
Mozart biográfusa, David Schroeder jóval kézenfekvőbb magyarázattal állt elő: az emberek egyszerűen viccesnek tartják a fenékkel és annak működésével kapcsolatos vicceket. Az altesti humor Chaucer és Shakespeare írásait is áthatja, és a 18. században megint reneszánszát élte. Az 1756-ban született, 35 éves korában elhunyt zseniális zeneszerző tehát mindössze korának hű gyermeke volt.
