A 10. század végén született Malmesburyi Eilmer Benedek-rendi szerzetes arról volt nevezetes, hogy az elsők között jegyezték fel róla: szárnyakon az égbe emelkedett.
Életéről elég keveset tudunk, azt is 1125-ben adta közre az angol királyok tetteiről szóló, Gesta Regum Anglorum című krónikájában Malmesburyi Vilmos, aki ugyanabban a bencés kolostorban élt, mint nevezetes elődje, és az idős Eilmert jól ismerő szemtanúkkal is beszélhetett. A leírásból úgy tűnik, Eilmert igencsak megihlette Daidalosz és Ikarosz görög mítosza. Ennek nyomán ifjúkorában szerkesztett egy pár szárnyat, és kivetette magát a kolostor egyik tornyából:
A legújabb vizsgálatok szerint valóban kivitelezhető volt a feljegyzett repülési kísérlet feltételezve, hogy meglovagolta a délnyugati szelet, a környező hegyekről lezúduló légáramlatok néhány másodpercig a levegőben tarthatták. Ha nagyjából 15 másodpercet eltöltött a levegőben, akkor 200 métert is repülhetett, mielőtt bekövetkezett a sajnálatos baleset.
Eilmer a madarak repüléséről mintázta szerkezetét, ám a szükséges korrekciós mozdulatokat már nem tudta végrehajtani, így hamar le kellett zuhannia. Ő maga úgy tartotta, hogy ha egy farokszerkezetet is készít (amit elfelejtett), szerencsével járhatott volna – legalábbis a zuhanás helyett puhábban fogott volna talajt. Nem tudjuk, pontosan mikor történt a repülési kísérlet, de az utólagos számítások szerint nagyjából 995 és 1010 között lehetett. Legendája ma is tovább él a környéken, bár a messze földön híres „Repülő szerzetes” fogadó már az 1980-as években bezárt, de azért egy nemrég megnyitott sörfőzde igyekszik életben tartani a hírnevét.
