Az egy-két fényévnyi Oort-felhő távolságából érkezett a következő napokban még szabad szemmel is látható üstökös, ami korábban még soha nem járt a Naprendszer belső régióiban. Távozása után pedig még nagyon sokáig nem is fogjuk látni, ugyanis a médiában elterjedt 80 ezer évvel ellentétben csak vélhetően évmilliók múlva bukkan fel ismét
– foglalja össze a 24.hu-nak Rózsahegyi Márton, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere, le sem véve szemét az égboltról.
Szerda este hét órára alkalmi üstökösvadászokkal telt zsúfolásig a Svábhegyi Csillagvizsgáló. Azért itt nem egymás sarkára taposó tömegekről van szó, ez ugyanis nem rendezvényközpont, hanem az 1920-as években, „magányos” csillagászok számára készült épületegyüttes. Akkoriban a város még nem kebelezte be a Normafa környékét, fényszennyezés sem igazán zavarta a munkát, de még rendes út sem vezetett ide: ez hazánk legrégibb és legnagyobb csillagászati kutatóintézete. Teljes mai nevét talán nem is lehet egy szuszra kimondani, ám álljon itt: HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet. Az intézetben nemzetközileg elismert kutatók dolgoznak, a régi kupolákban és terekben azonban az elmúlt években a nagyközönség számára alakítottak ki interaktív csillagászati élményközpontot, ez a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Még arra is gondoltak, hogy egyéni anyagi helyzet ne hátráltassa a tudományt, ezért lakásokat is építettek a tudósoknak az intézmény területén. Ma már kizárólag kutatási, tudomány-kommunikációs és bemutató célokat szolgál, a modern műszerek mellett azonban a legnagyobb büszkesége valójában egy műemlék: egy öt méter hosszú, 60 centiméter tükörátmérőjű távcső, amely külön épületet kapott nyitható, forgatható kupolával. Ugyanolyan remekül működik, mint gyártása évében, több mint 100 évvel ezelőtt, a látogatók ki is próbálhatják – mi a Szaturnuszt figyelhettük meg rajta keresztül négy holdjával együtt (ennyi látszott épp), az óriásbolygó úgy ragyogott a napfényben, mint egy arany medál.
Nem szúrja ki a szememet, de megvan
De nem ezért jöttünk, hanem az év égi jelenségeként beharangozott C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökös megfigyelésére. Hetek óta ettől hangos a sajtó, érkezik, itt van, a nyugati égbolton lehet megfigyelni napnyugta után. Ezért is jött 20-30 érdeklődő a csillagvizsgálóba. Pont annyi ember, hogy az épület erre a célra kialakított teraszain mindenki addig nézelődhessen a kihelyezett teleszkópokba, ameddig akar, és meghallgathassa a csoportot vezető szakemberek magyarázatait.
A fotós kollégával egy kisebb teraszra vezettek minket, ami az ide rögzített antennák miatt a közönségtől elzárt terület. Ez a profik, a nehézfiúk páholya, féltucatnyi csillagász jött-ment, figyelte az eget, és kommentálta tömör szakmaisággal a látottakat. Az állványhoz rögzített teleszkópon azon nyomban feltűnt az üstökös, ahogy a Nap fénye halványodott a nyugati égbolton, de mint megtudtuk, a körülmények nem voltak ideálisak.
Keletről a telihold világított erősen, míg az üstökös körül gyenge fátyolfelhők úsztak át és egy repülőgép lassan feloszló kondenzcsíkja is ellenünk dolgozott. Kellett egy kis idő, mire az egyik tapasztalt szempár mögöttünk távcső nélkül is kiszúrta, amit kerestünk.
