Ősi emlékek bukkannak elő az olvadó jégből: ilyen a gleccserrégészek munkája

Bolygónk az írott történelemben még nem látott sebességű és intenzitású változásokon megy keresztül. Az átalakulások egyik fő okozója az ember által előidézett globális felmelegedés, amelynek hatásai világszerte tetten érhetőek, egyik legszembetűnőbb következménye pedig a magashegyi hó- és jégtakaró olvadása.

A hóhatár egyre feljebb kúszik, a nagy hegyláncok, köztük az Alpok és a Himalája egymás után vesztik el a gleccsereiket, ami dominóhatást indít el. Mivel a magashegységek hó- és jégtartaléka kulcsfontosságú édesvízforrás, eltűnése fokozza a szárazságot, átalakítja az élőhelyeket, nehéz helyzetbe hozza a mezőgazdaságot, és emberek milliárdjait sodorja veszélybe. Az átalakuló környezet ráadásul a túrázókat és hegymászókat is fenyegeti, a fagyott talaj, a hó és a jég felengedése ugyanis jelentősen növeli a sziklaomlások kockázatát.

Az olvadás ugyanakkor meglepő, bizonyos értelemben pozitív következményekkel is jár: számos régióban sorra kerülnek elő mostanában a korábban jég vagy hó fogságában lévő maradványok. Van, ahol évtizedekkel ezelőtt hegymászókat, máshol repülőgéproncsokat, megint máshol több ezer éves tárgyakat, jégmúmiákat vagy nyomokat találnak a hegyekben.

Utóbbi felfedezések miatt az elmúlt években elképesztő fellendülés zajlott a gleccserrégészetben: a szakterület képviselői a hegyeket járva gyűjtik be a régmúlt idők emlékeit, hogy aztán laboratóriumi körülmények között óvják meg, illetve elemezzék őket.

Az olvadó jég és hó sehol máshol nem látható leleteket ad a tudománynak, a globális felmelegedésnek azonban ebből a szempontból is megvan az átka: eddig éppen a fagyott környezet biztosította olyan hosszú időn át a maradványok megőrződését.

Elfeledett ösvények

A gleccserrégészetet illetően az egyik legizgalmasabb terület jelenleg az Alpok, amelyet egészen súlyosan érint a klímaváltozás, a 19. század óta csak az olaszországi részén mintegy 200 jégfolyam tűnt el. Különösen érdekes Svájc, ahol több gleccser fekszik, mint bármely másik európai országban. Igaz, ezek, ahogy az Alpok más részein, úgy itt is visszahúzódóban vannak – a Svájci Tudományos Akadémia szerint 2022 és 2023 között az ország a teljes gleccsertérfogatának 10 százalékát vesztette el.

Az utóbbi időkben a hegyvonulat svájci részén megannyi maradványt találtak a túrázók és hegymászók, ami rengeteg munkát ad a régészeknek – írja a Business Insider, amelynek sioni kutatók mutattak be néhány leletet.

Noha az Alpok bizonyos szakaszai még modern felszereléssel is veszélyesek, egyes útvonalakon az emberek ősidők óta közlekednek élő állatokat, termékeket, fegyvereket és más tárgyakat szállítva. Előfordult, hogy az utazók hátrahagytak ezt-azt, amelyet aztán a hó és a jég konzervált. A felmelegedés most ezeket az emlékeket hozza felszínre.

Sajnos nem egyszer előfordul, hogy a laikusok a tárgyakat szuvenírként begyűjtik, majd magukkal viszik, az egyik több ezer éves faszobor például 20 éven át lógott egy hegymászó nappalijának falán, mielőtt érdemben vizsgálni kezdték volna. A hegymászó 1999-ben találta meg az olvadékvízben ázó leletet, hazavitte, majd tisztítószerekkel kezelte, ami károsította az anyagot.

Pierre-Yves Nicod múzeumi kurátor csak egy régebbi e-mailt átolvasva lett figyelmes a felfedezésre, nem sokkal később pedig fel is kutatta a tárgyat. A megtaláló 2018-ban eladományozta a szobrot, a későbbi elemzések pedig felfedték, hogy a fa az időszámítás előtti 1. vagy 2. századból, tehát a vaskorból származik.

Rejtélyes leletek

A svájci Sion városának régészei az utóbbi időkben több, hasonló módon előkerült leletet is összegyűjtöttek. A Wallisi Történeti Múzeum a felfedezéseknek köszönhetően mára a gleccserrégészet élvonalához csatlakozott, kollekciójának egyes darabjai még utazó kiállításba is bekerültek.

A jégfolyamokon feltárt leleteket egy külön épületben, egy alagsorban lévő fagyasztóban, valamint tárolókkal teli szobákban őrzik, elemzésük példátlan bepillantást enged a svájci Alpok történetébe. A munka nem egyszerű, hiszen a lelőhelyeken jellemzően semmi nyom nem tartozik az egyes tárgyakhoz, nincsenek építmények, utak vagy más tárgyak, amelyek segítenének az értelmezésben.

A gleccserrégészet egyik nehézsége, hogy a tárgyakat a jégben találjuk, bármiféle régészeti kontextustól elzártan

– mondta Nicod. Bizonyos felfedezések éppen ezért rejtélyesek, ilyenek azok az ősi farudak, amelyeket egyazon hágóban, a Col Collonban találtak meg. A botok messze az erdőhatár felett voltak, így bizonyára emberi közvetítéssel jutottak fel a magasba.

Romain Andenmatten helyi régész szerint egy részük a római korra datálható. A térséget megszálló rómaiak a helyi keltákat hegyi vezetőként alkalmazták, a kutató úgy gondolja, hogy a rudakat a kelták jelölőként használhatták. Az elmélet egyelőre megerősítésre vár, a tárgyakat még nem vetették szénizotópos kormeghatározás alá.

A szakemberek mindenesetre minden évszakban újabb és újabb botokat találnak az érintett gleccserhez visszatérve. Mint Nicod kihangsúlyozta: folyamatban lévő kutatásról van szó.

Példátlan felfedezések

Szintén meglehetősen titokzatos az a kis faszobor, amelyet ugyanúgy a Wallisi Történeti Múzeumban őriznek.  Nicod elképzelhetőnek tartja, hogy amikor az emberek átkeltek az érintett hágón, isteni védelmet kérve helyezték el, de azt sem zárja ki, hogy egyfajta jelölő volt, esetleg valaki véletlenül hagyta el.

A szoborhoz hasonlóan sok gleccserlelet szerves anyagokból, fából, növényi lágyrészből vagy bőrből áll.

Ezek alacsonyabb tengerszint feletti magasságon ritkán konzerválódnak, így a jégfolyamok egyszerre kínálnak izgalmas régészeti felfedezéseket, és okoznak fejtörést, hiszen a leleteknek gyakran nincsenek analógiái más helyszíneken.

A faszobor esetében szintén nincs összehasonítási alap.

Ugyan Ötzi kapcsán a gleccserrégészetről a többség több ezer éves maradványokra asszociál, valójában ezeknél jóval frissebb régészeti emlékeket is őriznek a magashegységek. A svájci Alpokban kerültek elő például egy 17. századi, minden bizonnyal igen tehetős férfi tárgyai, a szakemberek úgy vélik, hogy a gazdag utazó ügyét mára sikerült felgöngyölíteniük.

Finom ruhái, Észak-Itáliából származó érméi és a mai Németországban készített fegyverei alapján a kutatók arra gyanakodnak, hogy kereskedő volt. A közelben két öszvér maradványait is feltárták, feltételezhető, hogy az állatok szállították a portékákat.

A régészek valószínűsítik, hogy a férfit baleset érte: a gleccser egyik hasadékába esett, és a zuhanásban életét vesztette. Hátrahagyott emlékei azt bizonyítják, az emberek már a régi időkben is dacoltak a veszélyes tereppel, hogy elérjék a hegyek túloldalán lévő településeket, a veszélyes vállalkozások pedig gyakran komoly anyagi hasznot, máskor sérülést, halált hoztak.

Veszélyes kórokozók, roncsolódó leletek

A gleccserrégészeti anyagok kezelése egyébként nem veszélytelen feladat, a szakembereknek igen óvatosnak kell lenniük, ha állati vagy emberi maradványokat kezelnek, hiszen azok vírusokat, valamint a fagyás miatt még életképes egyéb mikrobákat hordozhatnak. Korábban a világ más területein a gleccserekből és permafrosztból begyűjtött mikroorganizmusokat sikerült már aktiválni, egyes kutatók pedig attól tartanak, hogy az olvadás a jövőben kórokozókat szabadíthat az emberiségre.

A svájci gleccsereken például szép számmal találni olyan középkori maradványokat, amelyek a pestis- és himlőjárványok csúcspontjaira datálhatók, és potenciálisan veszélyesek. Andenmatten szerint ugyan egyelőre kollégái közül senki sem fertőződött meg, de mindenképp elővigyázatosnak kell lenniük a munka során.

Hogy a veszély mennyire valós, azt jól bizonyítja a 2016-os szibériai lépfene-járvány. A kórokozó a régióban szintén a felolvadó permafrosztból szabadult ki, több tucat embert betegített meg, és egy gyermeket meg is ölt.

A leletek előbukkanása eközben magukra az emlékekre is fenyegetést jelent. Bár feltárásuk új lehetőségeket kínál a szakembereknek, egyszerre komoly régészeti problémával is jár, hiszen megóvásuk nem könnyű feladat.

A tárgyak meglehetősen sérülékenyek, ahogy kikerülnek a jégből, elkezdenek degradálódni, Andenmatten szerint a bőr és más szerves anyagok az elemeknek és az olvadékvíznek való kitettség miatt akár mindössze két év alatt elpusztulhatnak.

Éppen ezért a kutatóknak sietniük kell, gyakorlatilag minden perc számít.

A Col Collonban talált farudak némelyikében például észleltek már gombát, ami régészeti szempontból valóságos vészhelyzet. A tárgyakat a lehető leghamarabb leszállították a hegyről, majd gyorsan kiszárították, mielőtt több hétre oxigénhiányos kamrákba helyezték volna őket.

Előretör a gleccserrégészet

Hogy segítsék minél több lelet megóvását és tudományos vizsgálatát, a svájci kutatók létrehoztak egy dedikált alkalmazást a közösség számára. Az IceWatcher a citizen science megközelítésen alapul, melynek lényege, hogy lelkes érdeklődők gyűjtik az adatokat.

Andenmatten szerint az első két évben a túrázók mintegy 30 felfedezést jelentettek az alkalmazáson keresztül. Ezek mintegy fele friss emberi maradvány vagy bomba volt, ami rendőrségi hatáskör, a többi viszont érdekes régészeti leletnek bizonyult.

A svájci Alpok mellett természetesen más területeken is kimagasló gleccserrégészeti munka folyik. A norvégiai Secrets of the Ice – hivatalos nevén Gleccserrégészeti Program – kezdeményezés keretében például a Jotunheimen-hegységben keresik a múlt emlékeit, szintén komoly sikerrel.

Az országban 2011 óta a gleccserrégészeti felfedezések 90 százaléka ezen csoporthoz köthető, 66 lelőhelyen összesen mintegy 4000 tárgyat tártak fel. A helyi kutatók az évek során többek között vaskori fegyvereket, lábbeliket és síléceket találtak, a leletek egy része a viking korra datálható.

A norvég szakemberek szintén egyszerre tekintenek áldásként és átokként az olvadásra. Lars Holger Pilø azt Art Netnek azt mondta, az előkerülő maradványok egyre ősibbek, ahogy a hó és jég visszavonul. A légkör jelenlegi üvegházgáz-koncentrációja mellett a norvégiai hegyi jég 60-80 százaléka el fog tűnni, megfelelő intézkedés nélkül pedig teljes olvadás következhet be, ami a svájci leletekhez hasonlóan roncsolódással jár.

Pilø csapatának feladata most az, hogy a lehető legtöbb tárgyat begyűjtse, mielőtt túl késő lesz. Hogy megkönnyítsék a munkát, nyaranként alaptábort alakítanak ki a hegyekben, bizonyos időközönként pedig átfésülik a közeli jégfolyamokat.

Ahogy Svájcban, úgy a gleccserrégészet Norvégiában is rendkívüli felfedezésekhez vezetett az elmúlt években. Kérdés, hogy a most épp előretörőben lévő szakma meddig maradhat fenn, a hó és jég eltűnésével ugyanis idővel a potenciálisan megtalálható leletek is elvesznek majd.

Kapcsolódó

Még mindig nem fejtették meg a fél évszázados légi katasztrófa rejtélyét

A 20. század közepén, 16 év különbséggel az Air India két repülőgépe is szinte pont ugyanott zuhant le az Alpokban.