„A legrosszabb költők szórakoztatóak: gondoljunk csak Kästnerre” – írta Szerb Antal, akinek nem volt túl jó véleménye Erich Kästner (1899–1974) verseiről. Hiszen Kästner valóban mindenből viccet tudott csinálni, gondoljunk csak A Führer-kérdés, genetikusan szemlélve című, se istent, se a németeket nem kímélő, gúnyos költeményére.
Másfelől nem ismert tréfát a viccelődésben, és a gyerekirodalmat is komolyan vette: ha figyelemmel olvassuk az 1928-as Emil és a detektíveket, amelyben a gyerekeknek kell fülön csípni a bűnözőket, mert a rendőrség tehetetlen, akkor az ifjúsági regény a széthulló weimari köztársaság válságának dokumentuma. (Miképp Fritz Lang M – egy város keresi a gyilkost című 1931-es filmje is, amelyben szintén nem az erőszakmonopóliumát addigra elveszítő német állam, hanem a szervezett bűnözők vadásszák le a skizofrén gyerekgyilkost.)
Versek, regények, forgatókönyvek
Erich Kästner tehát nem csupán „ifjúsági író”, a Május 35 (1932), A repülő osztály (1933), A két Lotti (1949) szerzője volt – bár jobban belegondolva, az „ifjúsági irodalomnál” aligha van fontosabb. Hanem a „polgári humanizmus” elkötelezett képviselője, nem véletlenül dobálták máglyára az ő műveit is – Thomas Mann regényeivel egyetemben – az 1933-as náci könyvégetések idején, mivel a nácik „a német szellemmel ellentétesnek” minősítették azokat. „Kultúrbolsevizmusa” miatt nem vették fel a Birodalmi Írói Kamarába, emiatt 1934-től csak Svájcban publikálhatott, illetve álnéven ő írhatta az 1943-as Münchhausen báró kalandjai című film forgatókönyvét.
A forgatókönyvírással akkor kezdett foglalkozni a már befutott Kästner, amikor nem elégítette ki az – azóta közel hatvan nyelvre lefordított, kétmillió példányban – eladott sikerkönyve, az Emil és a detektívek 1931-es adaptációja.
A drezdai születésű, az első világháború nyomán – 1917-ben őt is besorozták – antimilitaristává vált Kästner 1927-ben költözött Berlinbe, miután egy erotikus verse miatt kirúgták egy lipcsei szerkesztőségből. Az 1933-as nácik hatalomátvételéig eltelt hat éve volt pályája legtermékenyebbje. Csatlakozott a Die Weltbühne című folyóirat köréhez, glosszákat és kritikákat írt berlini lapoknak és sorra jelentette meg versesköteteit is.
Költőként Heinrich Heine szellemi örökösének (illetve kritikusai szerint vicceskedő epigonjának) tekinthető, legnagyobb hatása alighanem a Villon- mellett Heine-átköltéseket jegyző fiatal Faludy Györgyre volt Magyarországon. A liberális Magyar Hírlapban 1934-ben publikált, Faludy tolmácsolta A pyramisok című vers első versszaka remekül illusztrálja Kästner versfaragó szaktudását:
A kövek, melyekből a pyramisok állnak / egymáshoz nagyon hasonlítanak. / Azt mondhatnám, hogy csak egy ponton differálnak: / az alsó kövek többet hordanak.
A vers üzenete nyilván felforgatónak számított az 1930-as években – sajnos még ma is.
Magyarországon is támadták
Kästner (és Bertolt Brecht) magyarországi híveit érte a Horthy-kori magyar élet egyik hírhedt támadása. Ha a Kossuth tér átépítőihöz hasonlóan mi is az 1944 előtti évfolyamokban lapozunk, akkor a katolikus Vigilia folyóirat 1942. januári számában olvashatjuk Horváth Béla Mai magyar költők, avagy az irodalom alvilága című „kritikáját”, amelyben a krisztusi helyett a második zsidótörvény szellemében jelentették fel a Mai magyar költők című 1941-es antológia szerzőit, Radnóti Miklóst, Vas Istvánt és Faludy Györgyöt: „Irodalmunknak is van egy nyüzsgölődő csapatja, mely hajdan nagyon is sokat zajongott, de zajongásukból semmi jó nem jöhetett. Ezeknek mestere Erich Kästner és Bertolt Brecht volt, két sötét és szánalmas alak, akik német nyelven írtak ugyan, de egyiküknek sem volt semmi köze a német irodalomhoz.”
Bár a második világháború alatt is Németországban lakott, Erich Kästner csak a Harmadik Birodalom bukásával találhatott haza. Az NDK-ba költöző, kommunista színházi forradalmárral, Brechttel szemben ő az NSZK-t választotta, Berlinből Münchenbe költözött. A két Lotti 1950-es, általa írt filmváltozatának forgatókönyvéért elnyerte a Német Filmdíjat (ismertebb nevén Lola-díjat) – a rendező a náci filmgyártás 1943-as Münchhausen-filmjét is bevállaló magyar emigráns, Josef von Báky volt. A repülő osztály 1954-es adaptációjában Kästner szerepelt is, önmagát, a történet íróját alakítva. Legjelentősebb kitüntetésével, a Lessing-gyűrűvel 1968-ban díjazták a 75 éves korában, 1974-ben az öröklétbe távozó írót.
Főműve, a Fabian, egy moralista regénye (1931) „hazatérésére”, vagyis csonkítatlan kiadásra a legutóbbi időkig várni kellett. Kästner eredeti kézirata ugyanis bővelkedett az eddigi kiadásokból kihúzott, pornográf részletekben. Magyarul ezek csak az Ebek harmincadja címmel megjelent, 2023-as kiadásban kaphattak helyet. „Erkölcstelenséggel” vádolták a pénzszóró kéjelgőkről, prostituáltakról, lotyókról és selyemfiúkról tárgyilagosan író Kästnert, pedig ő csak a végét járó weimari Németország elitjének morálját dokumentálta.
A cikk szerzője Csunderlik Péter történész.
