A forradalmi találmánynak számító tűzgyújtó eszköz, a gyufa már a XVIII. század vége óta foglalkoztatta a kor kémikusait, ekkor találták fel a heves kémiai reakció során égő mártógyufát. 1827-ben aztán John Walker kifejlesztette a dörzsgyufát, melyet 1831-ben Charles Sauria foszforral próbált meg tökéletesíteni – írja a Rubicon.hu.
Ezek a kezdetleges eszközök azonban számos hátránnyal jártak, ugyanis a Walker-féle elegy rendkívül nehezen és balesetveszélyes robbanással égett, ráadásul a reakció stabilizálása érdekében hozzáadott foszfor mérgező is volt. Az 1817. május 17-én született Irinyi János a bécsi Politechnikumban Meissner Pál nevű professzorának sikertelen kísérleteit folytatva rájött, hogy
A kísérlet sikeres volt, az ekkor 19 éves fiatalember pedig eladta találmányát egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a szabadalomért kapott összegből finanszírozva németországi kémiai és közgazdasági tanulmányait. Irinyi Berlinben már 21 esztendősen elméleti kémiai értekezést írt a savakról, foglalkozott a szikesedő talajok javítási lehetőségeivel, majd hazatérése után, 1840-ben gyufagyárat alapított.
