Nyilvánosan utoljára 1939-ben, Versailles-ben alkalmazták a guillotine-os kivégzést, ekkor Eugen Weidmann német gyilkost érte el a vég a szájtáti tömeg előtt, ám az esemény olyan jelentős visszatetszést keltett, hogy hamarosan a börtönök mélyére száműzték. Az utolsó nyaktilós kivégzésre azután 1977-ben került sor, ebben az évben ketten is így lelték halálukat, a második közülük Hamida Djandoubi tunéziai bevándorló volt, akit a marseille-i Baumettes börtönben, szeptember 10-én végezték ki.
A „nemzet borotvája” – ahogy gyakran nevezték – azért sújtott le a 27 éves elkövetőre, mert hét hónappal korábban elrabolta, megkínozta és meggyilkolta a 22 esztendős Élisabeth Bousquet-t (aki korábban feljelentette őt, amiért állítása szerint prostituálttá akarta tenni). Djandoubi kivégzése a nyugati világ utolsó, törvény által szentesített guillotine-os ítéletvégrehajtása volt (hiszen másutt, többek között Németországban is alkalmazták korábban a módszert), évekig tartó, heves viták után végül 1981-ben törölték el a halálbüntetést Franciaországban.
Borzalmas bűnei miatt (több fiatal lányt is elrabolt, prostitúcióra kényszerített, Élisabeth-et pedig különös kegyetlenséggel kínozta és ölte meg) azonban Djandoubi semmiféle együttérzésre nem számíthatott, Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök (1974–1981) sem volt hajlandó kegyelmet adni neki. A szemtanúk szerint a gyilkos a kivégzése előtti percekben kért egy cigarettát, majd még egyet. Amikor egy harmadikat is szeretett volna, ezt már megtagadták tőle, és a „párizsi úriember”, Marcel Chevalier, az utolsó francia főhóhér (Franciaországnak egyetlen hivatalos főhóhérja volt, aki hagyományosan a fővárosban élt) hajnali 4 óra 40 perckor teljesítette kötelességét.
