Néha nehéz ellenállni a „mi lett volna, ha?” kísértésének, különösen, ha egy adott fordulat aprócska, szinte jelentéktelen eseménynek tűnik az általa kiváltott események forgatagához képest. Miután 1538 februárjában a magát a Magyar Királyság törvényes urának tekintő két uralkodó, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János megkötötte a váradi békét, úgy tűnhetett, a megegyezés értelmében az ország előbb vagy utóbb egyesülni fog Ferdinánd uralma alatt, és így minden erőt a további török hódítás megakadályozására fordíthatnak.
Hirtelen házasság
A megállapodás ugyan arra az esetre is vonatkozott, ha Jánosnak időközben fia születne – őt egy német hercegséggel kárpótolta volna Ferdinánd –, azonban nyilvánvalóan egyszerűbb volt a helyzet úgy, hogy az ekkor már 51 éves Szapolyainak nemhogy fiú utódja, de még felesége sem volt. Pontosan nem tudjuk, milyen tárgyalások folytak a háttérben, mindenesetre az egyezmény aláírását követően döntő fordulatra került sor: János ugyanis megházasodott. Arája I. Zsigmond lengyel király éppen csak húszéves lánya, Jagelló Izabella volt.
A király házasságkötésének terve még saját táborának legtöbb befolyásos főurát is meglepte. Az is érdekes kérdés, mi lehetett Zsigmond szándéka ezzel, a lengyel király korábban ugyanis egyfajta közvetítőként egyengette a Ferdinánd és János közötti béketárgyalásokat, mindig hangsúlyozva, hogy a keresztény uralkodóknak félre kell tenniük ellentéteiket a közös veszedelem árnyékában. Lánya kezét is csak azzal a feltétellel ígérte oda Jánosnak, hogy a frigyre Ferdinánd is áldását adja – ez meg is történt, bár kérdés, milyen más választása lehetett volna a Habsburg uralkodónak.
Zsigmondnak mindenesetre tudnia kellett, hogy ez a házasság alaposan felkavarja az állóvizet. A feltételezések szerint az ötlet Jan Tarnówskitól, Zsigmond egyik befolyásos emberétől, illetve Fráter Györgytől, János első számú tanácsadójától származott. Biztosan szerepet játszott az a tény is, hogy Zsigmond felesége Szapolyai húga, Borbála volt.
Csak az ara fiatal
Maga a menyegző egyébként minden különösebb incidens nélkül zajlott le. Miután még 1539. január végén Krakkóban, János távollétében sor került egy jelképes esküvőre, Izabella Magyarországra indult, és néhány nappal Budára érkezése után, február 23-án sor is került a kettős ünnepség első felére, a házasságkötésre – március 2-án aztán magyar királynévá is koronázták a lengyel hercegnőt. Mindkét ceremóniát Várdai Pál esztergomi érsek celebrálta, ez nem csupán az esemény rangját emelte, hanem azt is mutatta, Ferdinánd valóban belenyugodott a történtekbe, hiszen az érsek ezekben az időkben Bécsben élt, és a Habsburg-párt emberének számított.
Az ifjú párnak persze csak az egyik tagja volt valójában is fiatal. Miközben Izabelláról egy szemtanú úgy nyilatkozott, „száz nyelv sem tudná testi-lelki adományait és szépségét kellően jellemezni”, János díszes ruháiban is megfáradt öregember benyomását keltette mellette. „Roskadozó, beteges, nehézkes járású, kit csak a ruha, a méltósággal viselt királyi tekintély, okos beszéde és leereszkedő nyájas modora emelt ki a környezet fölé. Arcza beesett, tekintete a sok gondtól és szenvedéstől bánatos, bajusza, szakálla, vállig érő haja szürke, amint már egy ötvenes emberé szokott lenni” – foglalta össze a korabeli beszámolókat a 20. század elején Veress Endre történész.
Szulejmán lecsapott
Nem mintha mindez különösebben szokatlan lett volna egy korabeli dinasztikus házasság esetén, viszont az már rendkívüli volt, hogy másfél év sem telt el a házasságból, és máris fiúgyermeke született a párnak, hogy aztán a király két héttel később ki is lehelje a lelkét.
Fráter György nem késlekedett, János halálos ágyán tett kijelentésére hivatkozva feleskette a csecsemő János Zsigmondra a Szapolyai-párt nagy részét. A váradi egyezmény ezzel semmissé vált, Szulejmán szultán pedig kapott az alkalmon, hogy János Zsigmond és Izabella támogatásával erősítse meg befolyását az országban. 1541-ben már Budát is elfoglalta, és ezzel állandósult az ország megosztottsága.
Vannak, akik szerint az egyezményt valójában egyik fél sem vette soha komolyan – Ferdinánd például rögtön beárulta a szultánnak Jánost, hogy az a háta mögött békét kötött –, és az események mindenképpen hasonló fordulatot vettek volna, de az igazság persze az, hogy fogalmunk sincs mi lett volna, ha nem kerül sor erre a házasságra.
