Mára gyönyörű műholdfelvételeket tárgyát képezi a washingtoni Spirit Lake elnevezésű tó, az állóvíz története azonban sokkal drámaibb, mint azt alakja sejtetné – írja az IFLScience.
A tó régen népszerű turisztikai célpont volt, ahol hemzsegtek az úszók és a halászok, a partján lévő kisházakban pedig rengeteg kiránduló fordult meg. Mindez azonban megváltozott a tótól délnyugatra fekvő Mount St Helens kitörésével 1980. május 18-án. A természeti katasztrófa következtében a tó felszíne mintegy 60 méterrel megemelkedett, a víz pedig ellepte a közeli szárazföldi területeket is.
Az állóvíznek megváltozott formája mellett a katasztrófa nyomán szétszúzott fák lebegő rönkjei is emléket állítanak a helyszínen. A helyszínre való belépés napjainkban igencsak korlátozott, a horgászat és úszás például szigorúan tilos. Van ugyanakkor egy kijelölt kilátó, amely nyitva van, ha az időjárási körülmények engedik.
A NASA jelezte, a Spirit Lake napjainkban mintegy természeti laboratóriumként funkcionál, amellyel azt vizsgálják a kutatók, hogy a vulkánkitörések után mennyi ideig tart, míg magához tér egy-egy terület.
