A kutatók különféle feladatokkal tesztelik, hogy mennyiben hasonlítanak egymáshoz vagy különböznek a kutyák és a macskák. Emiatt számos összehasonlító kutatás foglalkozott már ezzel a két fajjal, több-kevesebb sikerrel. Máig nem eldöntött kérdés például, vajon egyformán megértik-e az emberi kommunikatív jelzéseket, például a mutatást. Az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak Scientific Reportsban megjelent legutóbbi tanulmányában arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mennyire ügyesen követik az emberi mutatást a kutyák és a macskák – áll az ELTE közleményében.
A feladat látszólag nagyon egyszerű volt, a kutatók két edényt tettek le a földre, amelyek közül az egyikbe jutalomfalatot rejtettek. A kísérletvezető mindig arra az edényre mutatott, amelyikben a jutalom volt, majd megnézték, vajon melyiket választják az alanyaink.
Azt is megfigyelték, hogy a macskák az idő előrehaladtával egyre kevésbé voltak hajlandóak választani, míg a kutyák végig lelkesen végezték a feladatot. Mivel a macskáknak láthatóan hátrányt jelentett az ismeretlen környezet, a kutatók később az otthonukban is letesztelték őket. A laborban megfigyelt csökkenő választási hajlandóság itt már nem volt jellemző, de így sem voltak olyan sikeresek, mint a kutyák.
„A két faj közti eltéréseket több tényező is magyarázhatja. Lehet, hogy a macskák kevésbé figyeltek oda, nem motiválta őket eléggé a jutalomfalat, vagy zavarta őket az idegen hely, illetve a gyakori fizikai kontaktus a gazdával a teszt alatt” – mondta Gácsi Márta, a kutatás vezetője. „Gondoljunk csak bele: a macskákkal szemben a kutyák őse társas, falkában élő faj volt, és csak a kutyát szelektálta együttműködésre az ember a háziasítás során. Ráadásul hiába házikedvenc mindkettő, nem teljesen egyformán tartjuk őket. Mindent összevetve nem csoda, ha a macskák számára kevésbé fontos, hogy figyelembe vegyék az emberek jelzéseit.”
