Egy friss tanulmány alapján nőhet a merevedési zavar kockázata a világűrben töltött idő alatt – írja a The Guardian. A szakértők régóta tudják, hogy az űrutazások során az extrém környezet befolyásolja a szervezetet, egyes vizsgálatok alapján például a hosszabb küldetések agykárosodást is előidézhetnek.
A szakértők most első alkalommal mérték fel, hogy az űrbéli sugárzás és mikrogravitáció miként hat a férfi szexualitásra. A vizsgálatot a NASA támogatta.
A kutatók arra jutottak, hogy a mélyűri küldetések negatívan befolyásolják a merevedésért felelős szöveteket, a hatások pedig akár évtizedekig kitarthatnak. A csapat szerint a visszatérő férfi űrhajósok egészségét monitorozni kell, a negatív biológiai folyamatokat pedig bizonyos antioxidánsok képesek ellensúlyozni.
Míg a galaktikus kozmikus sugárzás negatív hatásai hosszú ideig tartanak, a szövetekben a redox és a nitrogén-oxid útvonalak akut célzásával kiváltott funkcionális javulás azt sugallja, hogy a merevedési zavarok kezelhetőek lehetnek
– mondta Dr. Justin La Favor, a Floridai Állami Egyetem munkatársa és a csapat tagja.
A NASA és más űrszervezetek technikailag egyre közelebb állnak a hosszú távú, például a Holdat célzó emberes missziókhoz. Problémát okoz ugyanakkor, hogy a világűr szervezetre gyakorolt hatásairól valójában még igen keveset tudni.
La Favor és kollégái patkányok segítségével mérték fel, hogy az űr miként befolyásolhatja a férfi szexualitást. A csapat a NASA New York-i laboratóriumában tett ki több tucat példányt szimulált sugárzásnak és súlytalanságnak.
A patkányok szöveteinek egy évvel későbbi elemzése kimutatta, hogy még az alacsony szintű kitettség is fokozta az állatok oxidatív stresszét. Ez rontott azon artéria működésén, amely vérrel látja el a péniszt és a merevedési szöveteket. A mikrogravitáció szintén hatással volt, de nem ilyen markánsan.
