A 2015-ben elfogadott párizsi éghajlatvédelmi egyezmény a klímaváltozás elleni harc addigi legfontosabb mérföldköve volt: a világ 195 országa írta alá a dokumentumot, amely szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2, de inkább 1,5 Celsius-fok alatt kell tartani az ipari forradalom előtti szinthez képest. Reális célnak tűnt a mára szállóigévé vált másfél fok alatt maradni, átlépésére mindössze 10 százalék esély mutatkozott. Csupán nyolc év telt el azóta, ám a valószínűség már 66 százalékra nőtt, vagyis „inkább bekövetkezik, mint nem”.
Megugrott a hőmérséklet
Sőt, a Meteorológiai Világszervezet májusi jelentése szerint a következő öt évben valamikor meg is haladjuk majd ezt a szintet, igaz, még csak átmenetileg. Ha pedig tényleg nem teszünk lépéseket a szén-dioxid kibocsátásának drasztikus csökkentésére, egyre gyakrabban lépjük át a másfél fokot, és ha maradunk a jelenlegi pályán, 2035 körül már ez lesz az „alap”, 2050-re pedig a 2 Celsius-fokot is elérhetjük.
A megoldás az emberi eredetű CO2-kibocsátás megszüntetése lenne, vagyis a cél a karbonsemlegesség elérése, csakhogy a folyamat sokkal lassabban halad az optimálisnál. Az átlaghőmérséklet emelkedése nem lineáris folyamat, évről évre tapasztalhatók kilengések mindkét irányba, de összességében nő, az elmúlt hét évben 1,1-1,3 Celsius foknál jártunk. Az idei év pedig komoly anomáliára hívja fel a figyelmet, ami ráadásul épp a klímaváltozás elleni harccal áll összefüggésben:
A levegőbe jutó aeroszolok, főleg a kén-dioxid mennyiségének jelentős csökkentése az El Niñóval karöltve úgy tűnik, hogy »klímabombát« robbantott. A 2023-as év ugyanis már 1,4-1,5 fokkal haladta meg az iparosodás előtti átlaghőmérsékletet, és a rendszerben még további 0,3-0,7 foknyi emelkedés lehet, amelyet a légkörbe folyamatosan betáplált kén-dioxid jelenleg még elfed.
– mondja a 24.hu-nak Molnár László meteorológus.
Mielőtt feltárnánk a részleteket, fontos megjegyezni: a jelenség a szükséges rossz kategória, amit viszont ajánlott számításba venni a klímamodelleknél, és még sürgetőbbé teszi a CO2-kibocsátás radikális csökkentését. Pontosabban megszüntetését.
Csökken a hűtő hatás
Aeroszoloknak nevezzük a levegőben lebegő apró, egy nanométer és egy mikrométer közötti részecskéket. Jöhetnek természetes forrásból, mint például porvihar, vulkánkitörés vagy párolgás révén – de emberi tevékenységből is, a szilárd aeroszoloknál 10:90 százalék az arány az emberi eredet javára. Témánk szempontjából itt a legfontosabb az égésből származó korom és kén-dioxid. Az aeroszolok közös tulajdonsága, hogy hűtő hatással bírnak a földfelszínre:
Nem oszlanak el egyenletesen, globálisan a légkörben, mint a légkör alapvető alkotóelemei (nitrogén, oxigén, szén-dioxid), mert a csapadékkal viszonylag hamar kihullanak a légkörből, állandó nagy tömegű jelenlétükről a folyamatos emberi kibocsátás gondoskodik, mennyiségük a XX. század második felétől nőtt ugrásszerűen. A korom és az SO2 a szén és az olaj (elsősorban mint üzemanyag) elégetése során jut a légkörbe, főleg utóbbi rendkívül káros az emberi egészségre, és többek között savas esőt eredményezhet.
A londoni nagy szmog 1952-ben 12 ezer ember halálát okozta, a fő felelős a kén-dioxid volt, emellett a vegyület hosszabb távon számos egyéb betegség kialakulásához is hozzájárulhat.
Ha a klímaharc felől közelítünk, egységnyi energia megtermeléséhez a szén elégetése bocsátja ki a legtöbb üvegházhatású gázt, majd a kőolaj és a földgáz. Az emberi egészség védelme és az éghajlatváltozás fékezése pedig Európában a dízelmotorok károsanyag-kibocsátásának visszafogásában és a szénerőművek leállításában mutatkozott meg.
A levegőbe jutó kén-dioxid a negyedére esett vissza kontinensünkön 1990 óta, ezzel jócskán csökkent korábbi hűtő hatása is. Úgy gondolom, ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Európa átlaghőmérséklete a világátlag kétszeresével, azaz 2,3 fokkal emelkedett
– fogalmaz a szakember.
Időzített bomba volt
Európa azonban önmagában túl kicsi, hogy globális klímabombát robbantson, ennek magyarázatáért az óceánokhoz kell fordulnunk. Egy 2020. január 1-jén életbe lépett szabályozás ugyanis jelentősen csökkentette a hajók üzemanyagának kéntartalmát, az SO2 kibocsátása a hetedére esett vissza. Laikusként, főleg egy tengerpart nélküli országban élve nehéz elképzelni a világ hajóforgalmának volumenét, amely nagyobb része az Atlanti- és a Csendes-óceán északi részén, Európa és Észak-Amerika, illetve Észak-Amerika és Kelet-, Délkelet-Ázsia között folyik.
Hatalmas, több 10 millió négyzetkilométeres óceánfelszín felett a 2020 előtti szint töredékére zsugorodott a kén-dioxid hűtő hatása, a vízfelszín melegedett, ez az óriási terület pedig már a bolygó átlaghőmérsékletére is hatással van, és lesz a továbbiakban is. És miért csak most, az utóbbi hónapokban robbant a már említett, 0,2-0,3 fokos ugrást jelentő bomba?
Mert a hosszú, 2020 májusától 2023 februárjáig tartó La Niña hűtő hatása eddig elmaszkolta a melegedést. Idén tavasszal azonban a La Niña véget ért, és erős El Niño vette kezdetét, ami épp ellentétesen hat, azaz emeli az átlaghőmérsékletet – itt írtunk erről bővebben. Molnár László úgy számol, hogy a kén-dioxid csökkenése és az El Niño együttes hatásaként
Úgy tűnik tehát, hogy a klímaváltozás elleni harc rövid távon fokozza a felmelegedést: ahogy a szakember fogalmaz, ez már a haladó fokozat. Ha a világ minden országa, a legnagyobb felhasználó Kína és India is lemond a szénről, akkor az aeroszolok hűtő hatásának további csökkenése még 0,3-0,7 Celsius-fokos melegedést eredményezhet.
Hosszabb távon azonban nincs alternatíva, a széndioxid-kibocsátás megszüntetése nélkül beláthatatlan jövő vár a bolygóra. Az üvegházhatású gázok haladéktalan drasztikus csökkentésére van szükség, hogy a jövő nemzedékeire élhető bolygót hagyhassunk.
