Az I. Ulászló magyar király és Hunyadi János által vezetett, a törököt Európából kiűzni igyekvő keresztes hadak 1444. november 10-én ütköztek meg II. Murád oszmán szultán seregeivel. A Várna mellett vívott véres csatában tízezrek estek el, mindkét fél óriási veszteségekkel hagyta el a harcmezőt – derül ki a Rubicon cikkéből.
Szövetségek és árulások
Hazánk Hunyadi vezetésével az 1440-es évek elején többször is legyőzte az Oszmán Birodalmat, amelynek köszönhetően a szultán kedvező békét is kötött Magyarországgal. Giuliano Cesarini bíboros azonban meggyőzte Ulászlót, hogy a békét elárulva indítson újabb hadjáratot, hogy a törököket meglepve megsemmisítő vereséget mérhessenek rájuk. A tervet, amely szerint a keresztesek megszállják a Balkánt, miközben az itáliai köztársaságok hajó megakadályozzák az oszmán seregek átkelését Europába, Burgundia, Genova és Velence vezetése is támogatta.
A nemzetközi keresztes sereg mérete végül azonban messze elmaradt a várakozásoktól, Ulászló ugyanis Lengyelországából – ahol szintén ő volt a király – mindössze 4000 katonát tudott toborozni, Brankovics György szerb despota sem csatlakozott a vállalkozáshoz. Hunyadi hiába kapott támogatást II. Vlad havasalföldi vajdától és a bolgároktól is, seregeinek létszáma így is alig érte el a 20 000 főt.
Ennek oka, hogy Genova elárulta a szövetséget, és átszállította Murád seregeit a tengerszoroson, így a velenceiek önmagukban képtelenek voltak fenntartani a blokádot.
Véres csata veszi kezdetét
Bár sokan a visszavonulást fontolgatták, Hunyadi a győzelem egyetlen esélyét a gyors támadásban látta. Az oszmánok viszont gyorsabbak voltak, és könnyű fegyverzetű katonáikkal rohamot indítottak, de céljuk nem az ellenség megsemmisítése, hanem tőrbe csalása volt. Sikerrel is jártak, ugyanis a keresztény harcosok gyanútlanul üldözni kezdték a megfutamodást színlelő törököket, így az éppen erre váró oszmán lovasok áldozatául estek.
A majdnem végzetes hibát Hunyadi közbelépése sikeresen kijavította, és már-már úgy tűnt, a keresztény csapatok zárják győzelemmel a napot, amikor szörnyű dolog történt. Az addig tétlenségre szorított fiatal – mindössze 20 esztendős – és becsvágyó Ulászló király váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak, és néhány száz katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok kőkemény fala ellen.
A sorok megbomlottak, ezért Hunyadi azonnal elrendelte a visszavonulást. A várnai ütközet így mintegy 11 000 katona és számos előkelőség véráldozata ellenére vereséggel végződött, bár az az oszmánok még súlyosabb veszteségeket szenvedtek. Ez az ütközet volt az utolsó esély arra, hogy Magyarország ne határainál kerüljön szembe a törökökkel, de végül nem sikerült kiűzni őket Európából.
