Gróf Tisza István egykori miniszterelnök, akit két kormányfői ciklusa alatt markáns konzervatív politika és az ellenzéki obstrukció elleni kíméletlen fellépés jellemzett 105 éve, 1918. október 31-én halt meg. Sokan úgy tartották, hogy ő vezette Magyarországot az első világháborúba, ezért gyűlölet és megvetés övezte – derül ki a Rubicon cikkéből.
Út a világháborúig
Tisza 1913 júniusában, egy évvel a világháború előtt alakította meg második kabinetjét. Miközben az Osztrák–Magyar Monarchia erőteljes fegyverkezési programot hajtott végre, a Nemzeti Munkapárt „szürke eminenciása” kormányalakítása után szigorú sajtótörvényt vezetett be, valamint korlátozta a gyülekezési és egyesülési jogot a birodalom magyar részében. Ezzel próbálta felépíteni azt a szilárd hátországot, amire a feszült nemzetközi helyzetben a Monarchiának szüksége volt.
A fegyveres konfliktus aztán 1914. június 28-án, a Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett merénylettel váratlanul karnyújtásnyira került. Hamar világossá vált, hogy amennyiben Bécs erőszakkal torolja meg a szerbek által elkövetett gyilkosságot, valószínűleg világméretű konfliktust robbant ki. Tisza egyedüli prominens politikusként a fegyveres megoldás ellen foglalt állást, mivel úgy látta, hazánk azzal semmit nem nyerhet. Emellett úgy gondolta, a dualista állam nem készült fel eléggé ahhoz, hogy akár a szerbek, akár az antant nagyhatalmak ellen gyors és eredményes háborút vívhasson, valamint pedig – mint kiderült, nem alaptalanul – kételkedett a Olaszország és Románia hűségében is.
A vértelen forradalom egyetlen áldozata
A miniszterelnök erőfeszítései nyomán hamarosan a háború egyik megtestesítője lett, 1918 őszére, a világháború végére pedig az összeomló dualista rendszer és a rengeteg szenvedést okozó háború legfőbb jelképévé – és ezzel együtt bűnbakjává – vált. Ellenséges megnyilatkozásaival még inkább maga ellen hangolta a tömeget, amely az október 28-án kezdődő tüntetéseken gyakorta már halálát követelte.
Tisza minden fenyegetés és jószándékú tanács ellenére az őszirózsás forradalom napjaiban is Budapesten maradt, bátor viselkedéséért azonban később az életével fizetett.
Tisza István ezzel a vértelen forradalom egyetlen halálos áldozatává vált.