Megvárják, amíg a mozgás elcsendesedik, kiváló érzékelésüknek köszönhetően tudják, hogy mikor alszunk el. Ekkor előbújnak rejtekükből – jellemzően az ágyunk zugaiból –, és egyetlen éjszaka alatt akár tucatjával szívhatják vérünket az ágyi poloskák
– mondja a 24.hu-nak Dr. Szekeres Sándor biológus, parazitológus.
Az ágyi poloskák garázdálkodását sokan szerencsére csak hírből ismerik, de egyre többen szó szerint a bőrükön tapasztalják: csípésük, pontosabban szúrásuk helyén erőteljes viszketés jelentkezik, a vakarás következtében másodlagos fertőzések alakulhatnak ki, illetve egyéni érzékenységtől függően allergiás reakció is felléphet.
Ezek a vérszívó paraziták időnként nagyon komoly mértékben felszaporodhatnak, ágyi poloskák inváziója miatt a közelmúltban hét iskolát kellett bezárni Franciaországban, jelenlétüket kimutatták a párizsi metróban, vonatokon és a Charles De Gaulle repülőtéren is. Október elején pedig a budapesti Szent Margit Kórház egyik belgyógyászati osztályát ürítették ki miattuk – óvatosságból, a fertőtlenítés idejére, itt ugyanis szerencsére csak behurcolásról, és nem „fertőzésről” volt szó. Sokkal nagyobb gondot okoznak, évek óta, az ágyi poloskák a mentális betegek szentgotthárdi otthonában.
Mit érdemes tudni ezekről a rovarokról? Miért támadnak tömegével, mi idézi elő fel-fellángoló inváziójukat, és hogyan védekezhetünk ellenük? Betegségeket is terjesztenek? Ezekről kérdeztük Szekeres Sándort, az Állatorvostudományi Egyetem adjunktusát, a HUN-REN–ÁTE Klímaváltozás: Új Vérszívó Paraziták és Vector-borne Kórokozók Kutatócsoport munkatársát.
Megvárják, amíg elalszunk
Ez az apró, kifejlett állapotában is mindössze 5–6 milliméteres vérszívó kifejezetten ránk specializálódott. Nagy valószínűséggel már az ősemberekkel is együtt élt a barlangokban, a feltételezések szerint ott fejlődhetett ki, legközelebbi rokona ugyanis egy denevéreken élősködő faj. Azóta pusztán technológiai változások történtek, a barlangokból ők is házakba költöztek. Természetes környezetben ágyi poloskák nem fordulnak elő, élőhelyük kizárólag a zárt, emberi terek – olyanok, ahol alszunk is, vagyis lakások, szállodák, kórházak, idősotthonok és így tovább.
Mindig éjjel indulnak táplálkozni, esetükben emberi vért szívni, ha már nappal is a szemünk elé kerül egy-egy példány, az azt jelenti, hogy nagy a baj. Extrém esetben ezres nagyságrendekre is felszaporodhatnak egyetlen otthonban
– fogalmaz Szekeres Sándor.
A lélegzetvételek ritmusát, a lecsökkent széndioxid-szintet érzékelve tisztában vannak vele, hogy mikor alszunk el, és csak akkor mozdulnak. Vagyis nem működik ellenük olyan csel, hogy csöndben lefekszünk, majd sorban agyonnyomjuk a vacsorára érkező poloskákat. Az egyedek legfeljebb 2–5 naponta táplálkoznak, de akár egy hónapig is képesek koplalni, szükség esetén gond nélkül kibírják, amíg a család hazatér a vakációról.
A számunkra aktív nappali időszakot apró repedésekben megbújva töltik, lapulhatnak a falban vezetékek mentén, a dugaljak mögött, fali képek hátoldalán, bárhol a lakásban. A leggyakrabban azonban fotelekben, kanapékban, az ágyban, ágyneműben húzzák meg magukat – ez érthető, hiszen repülni nem tudnak, sokkal kényelmesebb a táplálékforráshoz minél közelebb berendezkedniük.
Megsokszorozzák a létszámukat
Különös módon a hímek nem a nőstény párzószervét használják a párzáshoz, hanem letámadják őket, és hegyes, horgas ivarszervükkel átdöfik azok hasi lemezeit. Egy-egy nőstény 200–500 apró, 1 milliméteres petét rakhat le élete körülbelül 10–12 hónapja alatt, ezekből kedvező körülmények között 5–12 nap után bújnak elő az apró nimfák, amelyek kifejlett korukig ötször vedlenek. Ivarnyílásuk ilyenkor még nincs, az majd végső, imágó állapotukban fejlődik ki, de már ekkor is vért szívnak, ezzel gyűjtenek erőt a vedlés energiaigényes folyamatához.
A peték felkutatásán is kár lenne bárkinek törnie a fejét, mert nagyon óvatosak: naponta akár tízesével rakják le a tojásaikat olyan „lehetetlen” helyekre, ahol szinte képtelenség rájuk bukkanni. Ennyiből talán már tisztán látszik, hogy ahol az ágyi poloskák megvetették a lábukat, ott elkerülhetetlen a helyi invázió, hiszen optimális körülmények között egyetlen nőstény gyakorlatilag napi öt utódot is létrehozhat hónapokon keresztül.
Az ember éjszaka szabadon maradt bőrfelületeit támadják, az arcot, karokat, lábakat, a szívás helye pedig jellemzően csak reggel kezd viszketni, a tüneteket gyakran a meleg víz hozza elő a reggeli tusolásnál. Ahány ember, annyi reakció, vannak olyanok is, akiknél semmiféle panaszt nem okoznak, az illető talán soha nem is tudja meg, hogy éjszakánként rovarok „tömegei” lakmároznak a vérén. Fontos azonban kiemelni, hogy más, közismert vérszívókkal, mint a szúnyogok, kullancsok vagy bolhák,
Ettől függetlenül persze rémes velük együtt élni, és nagyon óvatosnak kell lenni, terjedésüket ugyanis mi magunk segítjük a legintenzívebben. Hazahozhatjuk bármilyen utazásról, ha a szállásunk nem megfelelően kezelt, észrevétlenül megbújhatnak a ruhákban, bőröndben, hogy aztán a lakásunkban újabb populációt alkossanak. Kicsi az esélye, de előfordulhat az is, hogy tömegközlekedési járműveken csatlakoznak az emberhez, társasházakban pedig viszonylag könnyen terjedhetnek lakásról lakásra.
Mi történhetett Franciaországban?
A lokális fertőzéseken túl a populációk időről időre képesek nagyobb területeket érintő kitörésekre, úgynevezett gradációra, ennek a tanúi lehetünk Párizsban. Ehhez számos, az ágyi poloska számára előnyös tényezőnek kell egyszerre fennállnia, ami esetenként más és más lehet. Jelen invázió konkrét kiváltó okait nem ismerjük, de hipotetikusan le lehet vezetni például a turisztika változásaiból.
A koronavírus-járvány idején bevezetett korlátozások miatt a populációk egymástól elszigetelten léteztek, az ágyi poloska okozta problémákat helyben lehetett kezelni. Ám két éve ismét kinyílt a világ, rendkívüli módon megnőtt a forgalom, tömegek jelentek meg a népszerű francia turistacélpontokon a világ minden tájáról. Az újjáéledő üzlet pedig talán a szállásadók óvatosságát is csökkentette. Egy idő után ilyenkor már a hatékony irtás is lehetetlen, a poloskák létszáma kezelhetetlenné vált. Nem véletlen, hogy iskolákban kellett beavatkozni, ezek az intézmények rengeteg, különböző helyekről érkező ember gyűjtőpontjai.
Hangsúlyozzuk, mindez csupán elméleti lehetőség, a poloskák életmódjának, a populációk dinamikájának ismeretében az „így is történhetett” kategória. Ami hazánkat illeti, az ágyi poloska az 1970-es, 1980-as évektől vált vissza-visszatérő problémává, amikor elkezdték betiltani a rendkívül hatékony, ámde más élő szervezeteknek is halálos, az emberi testben is eltárolódó irtószereket, ezen felül a lassanként beinduló nyugati és belföldi utazások szintén segítettek a parazita ízeltlábúak terjedésében.
Nem higiénia kérdése
Visszatérve a mindennapokhoz, az ágyi poloskák felbukkanása esetén azonnal közbe kell lépni. A csípések mellett a rovarok apró, barnás-fekete ürüléke lehet árulkodó jel, ezt is az ágyneműben, kárpitok redői közt fedezhetjük fel. Sőt, erjedő málnára hajazó illatot árasztanak, ezt kihasználva komolyabb intézményekben speciálisan betanított keresőkutyákat is alkalmaznak a fertőzöttség felderítésére. Az otthonoknál maradva viszont:
Sokan szégyenként élik meg, hogy náluk is felbukkantak a vérszívók, ezért inkább tűrnek, nem foglalkoznak vele. Pedig az ágyi poloska inváziója nem higiénia kérdése: a legtisztább otthonokban is elterjedhetnek
– emeli ki Szekeres Sándor. Hozzáteszi: az irtással foglalkozó szakemberek éppen ezért civil autóval és ruhában, „inkognitóban” végzik a munkájukat.
Használhatnak folyékony permetet, mint a csótányok ellen, de szükség lehet füstköd alkalmazására is: a hermetikusan lezárt házat apró szemcséjű irtószerrel árasztják el, mint ahogy amerikai filmekben látjuk a termeszirtást. Egy alkalom azonban soha nem elég, a tojások ugyanis nem mozognak, így nem kerülnek kapcsolatba az alkalmazott mérgekkel. Társasházban pedig egyéni „poloskamentesítésnek” nem is érdemes nekiállni: ha csak egy lakásban is elmulasztják, onnan ismét visszatérnek a szomszédokhoz.
A megelőzés érdekében viszont sokat tehetünk, ugyanis az ágyi poloska legnagyobb ellensége a hő. Egy 60 fokos mosás vagy alapos, gőzölős vasalás minden esetleges potyautast elpusztíthat, a táskákat is érdemes akár egy kézi gőzölő készülékkel átfújni minden egyes, többnapos kiruccanás után. A gőzölés egyébként a bútorok kárpitjának sem árt néhanapján, és ha netán lomtalanításból, idegen helyről származó bútort viszünk haza, legyünk óvatosak, és hővel fertőtlenítsük. Ha pedig megtörtént a szerencsétlenség, minél gyorsabban érdemes szakember segítségét kérni.
