Újabb magyar került a Nobel-díjasok közé, miután október 2-én bejelentették, hogy 2023-ban Karikó Katalin és Drew Weismann érdemelte ki a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. A kutatókat a hatékony Covid-19 elleni mRNS-vakcinák kifejlesztéséhez szükséges munkájukért jutalmazzák. Itt azonban nem ért véget a sor, október 3-án ugyanis Krausz Ferenc fizikus megkapta a fizika Nobel-díjat kutatótársaival, Pierre Augistinivel és Anne L’Hullilierrel.
Karikó az első magyar nő, aki az elismerésben részesült, de mégis hány honfitársunk kapta meg előtte, és Krausz Ferenc előtt a rangos kitüntetést?
Hány Nobel-díjasunk van?
A kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni, mint elsőre gondolnánk. Csupán ketten vannak, akiket tisztán „itthoni munkásságuk” eredményeként ért a megtiszteltetés, vagy másként fogalmazva:
Ezek közül az első Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus fiziológiai és orvostudományi Nobel-díja, amit 1937-ben „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” ítéltek oda. Bár Szent-Györgyi a Nobel-díj átvételekor még Magyarországon lakott, a politikai változások miatt 1947-ben elhagyta az országot, 1955-ben pedig amerikai állampolgárságot kapott.
A második Kertész Imre irodalmi Nobel-díja, amit a Sorstalanság szerzője 2002-ben kapott „írói munkásságáért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.
Illetve itt kell megemlítenünk azt is, amikor a díjat nem egy vagy több kutató, hanem egy tudományos közösség érdemli ki. A Nobel-békedíjat 2007-ben az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága, az IPCC kapta, az elismerésben részesülő tanulmány elkészítésében több magyar szakember is nagyobb részt vállalt: Jászay Tamás, Nováky Béla, Somogyi Zoltán, Tóth Ferenc és Ürge-Vorsatz Diana.
Külföldre vándoroltak
Akad kilenc olyan díjazott is, akik Magyarországon születtek, a szüleik is magyarok, az anyanyelvük is az, ám eredményeiket külföldön érték el, más országok állampolgáraiként, és a világ közvéleménye számára legfeljebb idegen csengésű nevük utal arra, hogy esetleg nem született németek, angolok vagy amerikaiak. Elüldözte őket a történelem, vagy nem találták meg itthon a tehetségükhöz méltó körülményeket.
valamint Lénárd Fülöp (Philipp Eduard Anton von Lenard) osztrák–magyar fizikus, aki 1882-ben, 20 évesen hagyta el hazánkat és német állampolgár lett. 1905-ben kapott fizikai Nobel-díjat a „katódsugárzással kapcsolatos munkásságáért”. Hevesy György vegyész 1943-ban Svédországba költözött, ugyanebben az évben kiérdemelte a kémiai Nobel-díjat „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban”. Ezeket a kutatásokat a Freiburgi Egyetemen végezte, a díj odaítélésekor még magyar állampolgár volt.
Békésy György (Georg von Békésy) biofizikusnak fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat ítéltek oda 1961-ben „a fül csigáján belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”. Kutatásait még Magyarországon kezdte, de 1946-ban az Egyesült Államokba költözött, amerikai állampolgár lett. Wigner Jenő (Eugene Paul „E. P.” Wigner), akinek még az első atombomba létrehozásához is volt köze, 1933-ban emigrált az Egyesült Államokba. 1963-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására”.
Gábor Dénes (Dennis Gabor), szintén fizikai Nobel-díjban részesült, ő 1971-ben „a holográfia feltalálásáért és fejlesztéséért”. Jóval ezelőtt, 1934-ben telepedett le végleg Nagy-Britanniában. Harsányi János (John Harsanyi) 1950-ben hagyta el hazánkat, 1994-ben pedig „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért” szerzett közgazdasági Nobel-emlékdíjat.
Oláh György (George Andrew Olah) 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba, kémiai Nobel-díját 1994-ben, „a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásában elért eredményeiért” vehette kézbe. Herskó Ferenc (Avram Hershko) 1950-ben távozott Magyarországról, Izraeli állampolgár lett. Kémiai Nobel-díját 2004-ben, „az ubikvitin közvetítette fehérje-lebontás felfedezéséért” kapta.
Magyar származású díjazottak
Hét olyan díjazott is van, akiknek édesapja és édesanyja is hazánk szülötte, de ők maguk már nem itt jöttek világra. Ilyen például Bárány Róbert (Robert Bárány), akinek szülei magyar származásúak, ő azonban Bécsben született és osztrák állampolgár volt. Bárány fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat érdemelt ki 1915-ben „vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”.
Zsigmondy Richárd (Richard Adolf Zsigmondy) szülei szintén magyar származásúak, és akár Bárány, ő is Bécsben született osztrák állampolgár volt. Kémiai Nobel-díját 1925-ben „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és a modern kolloidkémiában alapvető fontosságúvá vált módszereiért” kapta. Báránnyal és Zsigmondyval kapcsolatban el kell mondani, hogy születésükkor (1876 és 1865) Ausztria és Magyarország közös államot alkotott. Gyakorlati szempontból szüleik mégis „külföldön” keresték a boldogulást, bár ez ebben az esetben csupán a másik birodalomalkotó országot jelentette.
Milton Friedman magyar szülei még születése előtt kivándoroltak az Egyesült Államokba, így ő már ott született 1912-ben. 1976-ban ítélték oda neki a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért”. Daniel Carleton Gajdusek szintén az Egyesült Államokban született, neki édesanyja magyar, édesapja szlovák származású volt. Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díját 1976-ban kapta „a fertőző betegségek terjedésének és eredetének új mechanizmusainak felfedezéséért”.
Listánkon az egyetlen Nobel-békedíjas Elie Wiesel, aki Máramarosszigeten született magyar szülők gyermekeként, de a második világháború után Franciaországba emigrált, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Elismerését 1986-ban vehette át „a Hitler haláltáboraiban történt teljes megalázottság megtapasztalásának és az emberiesség semmibe vételének feldolgozására irányuló küzdelmei, valamint a béke érdekében végzett gyakorlati munkája eredményeként”.
A Berlinben született Polányi Jánosnak (John Charles Polányi) mindkét szülője magyar volt, 1986-ban kapott kémiai Nobel-díjat „az elemi kémiai folyamatok dinamikája terén végzett kutatásokért”. A 2020-ben „összetéveszthetetlen költői hangja miatt, amely szigorú szépséggel egyetemessé teszi az egyéni létet” irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Louise Elisabeth Glücknek csupán apai nagyszülei voltak magyarok, akik 1900-ban érkeztek New Yorkba.
Ha a felsoroltak mindegyikét magyar Nobel-díjasnak számítjuk, akkor hazánk Karikó Katalinnal és Krausz Ferenccel együtt összesen 19 (az IPCC-jelentés szerzőivel plusz öt) kitüntetettel büszkélkedhet.
