1983. szeptember 26-án, nem sokkal éjfél után a Moszkvától nem messze fekvő szovjet műholdmegfigyelő központ számítógépe riadót fújt: egy amerikai interkontinentális rakéta közeledtét jelezte. A kiélezett szituáció ellenére Sztanyiszlav Petrov alezredes higgadt maradt, nyugalomra utasította alárendeltjeit is, számára ugyanis teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy az Egyesült Államok egyetlen árva rakétával indítja meg a Szovjetunió elleni nukleáris csapását – írja a Múlt-kor.hu.
Egy perccel később azonban újra felbőgtek a szirénák és a számítógép újabb, ezúttal négy nukleáris töltettel felszerelt rakéta érkezését jelezte, az állomány lélekszakadva dolgozva, 30 tesztet futtatott le a rendszeren, hogy kizárják a tévedés lehetőségét. A szovjeteknek már csak 15 percük maradt válaszcsapásuk elindítására, amikor egy ötperces, heves, egészen az ordibálásig fajuló eszmecsere után Petrov döntött, és hívta a szovjet hadsereg főparancsnokságát.
A várakozás súlyos percei következtek, végül nem történt semmi. A szovjet földradarok semmit nem jeleztek, becsapódásról nem érkezett jelentés. Később kiderült, hogy a Kozmosz 1382-es felderítő műholdat az USA feletti felhőrétegekről visszatükröződő napfény zavarta meg. Bár a Szovjetunió összeomlása után a sajtó felkapta a történetet és piedesztálra emelte Petrovot, az egykori alezredes egyáltalán nem tartotta magát hősnek, és gyakran hangoztatta azt a véleményét, hogy nem csinált semmi különöset, egyszerűen csak a munkáját végezte.
